Magyar Kurir, 1817. január-június (31. évfolyam, 1-51. szám)

1817-03-21 / 23. szám

yánál, a* melly kerülethez kiki tartozik, kielégittetnek. — (Többre most ezen nagy kiterjedésű intézetnek, leírásában , a’ M. Kurír leveleinek, keskeny voltok miatt, ki nem botsátkozhattunk). T i r o I i s. Hellyünk nem lévén hozzá a’közelébb költ M Kurírban tsak röviden említhettük, hogy melly sok szerentsétlenséget okozott ,ezen országnak magas, meredek, és kő­sziklahegyei között as hóomlás. Februárius­­nak vége felé sok hó esvén, arra hirtelen való meleg essős és szeles napok következ­tek, ’s okozták ezen szörnyű hó­ omlásokat (lavinákat). Kemény télben, mikor a’ fagy tartós, ’s kivált reggel 10 óráig ’s délután kettő után , minden veszedelem nélkül le­het ezen kopasz meredékek között járni kelni, munkálkodni, hanem egyébkor nem jó itt a’ nagy bátorság. Már sok utasok életek­­kel fizettek , hogy ezen tekintetben a’ töb­bet látott hallott emberek’ tanátsát nem kö­vették, .’s útozássokat folytatván a’ , hó alá temettettek. Mint most is történt, a’ ké­sői hó, ’s meleg esső, .„az új lágy hó alatt a’régi fagyost is által melegítvén ,csak egy kis szél kell, kivált a’ délre fekvő oldala­kon, hogy a’ tetőkön a’ hó­ massát meg­­mozdittsa , az után az egész hegy’ tövéig találtató hó - massa úgy megszalad, ’s oly sebességgel lerohan,­­hogy a’hol és a’med­dig meg-űl, ott és addig­ mindent semmivé teszen. Hí­ egyszer megindúlt, futni késő előtte, oly nagy sebességgel rohan. A­­mit elől talált még az élőfákat is mind elsepri. A’ hol­d alatt patakot, folyó vizet talál, azoknak folyását bedugja, így történt most is a’ Rosanna és­ I­u­n vi­zekkel. Az eddig megérkezett tudósítások sze­­rent Febr. 28-dikán már elkezdették vala jelengetni magokat az úgy nevezett Ober­­inthalban, az Iun felső völgyeiben, ezek a’ hó - omlások. Lengenföldtöl nem meszsze egy hegynek éppen a’ tövében úgy ’feküdt Riedchen nevű, tsak 6 házak­bol álló­­ifalutska , hogy három-három ház közel egymáshoz, az egyik három pedig a’ másik , háromtól jó távol esett. Ezt a’ mondott napon délutánii 2 és 3 óra közt lepte­ nveg oly villámláshoz hasonlító sebes­séggel a’ hó - omlás , hogy valakinek előtte , elfutni tsupa lehe­tetlenség volt. Hanem a’­­4.házaknak tsak egygyik tsoportját lepte úgy oda a’ hó, hogy mindent semmivé tett; a’ más három házakból­­álló tsoportnak is tett kárt, hanem embereket nem ölt itt meg­ A’ más három házak egy szempillantat alatt ,mindenestől fogva elenyésztek , még pedig oly módon, ,hogy az ed­dig való ásás által még­­tsak annyit sem lehetett kitanulni, hogy házak lettek volna ott. Szék, pad, ’s egyéb effélék,­tsak apró darabokban ta­láltatnak a’ hó közt. Valami 30 juhat , 2 lovat,­20 darab szarvasmarhát, ’s 13 em­­bert lepett oda a’ hó, kik közzűl néme­lyek nagyon öszszerontsolód­va menekedtek­­ki, a’többek pedig egészszen oda lettek. — Sok hellyeken az erdők­, szénás szí­nek, mezei pajták, ’s egyéb kinlévő me­zei gazdasági épületek’­öszszevontatása, sem­mivé tétettetése, oly sok, hogy hoszszas lehetne róllok írni. — Tsakugyan neveze­tes volt a’ többek között Thornbauer­­nevű , magát jól biró mezei gazdának a’ története ugyantsak Februarius utolsó nap­ján éjjel, melyről így írtak Gas­teinbol Mártz. 4-dikén: — , ,,Minekut­á­na a­ mi völgyünkben Febr. 28-ikán a’ szörnyű szél és hó zivatar egész nap kegyetlenkedett vol­na, azon éjjel ,­az első megeredvén, Un­­terberg nevű falunak a' határán egy ma­gas hegyröl egy szörnyű nagyságú hó - mas­­sát megindított, melly is 4. hava­i épülete­­ket, 28 szénaszíneket, ’s valami 1­600 - zig­­.való élő fákat, mellyeket előltalált, ösz­­szezuzván, 's magával egygyütt, ragad­­­­ván , még a’gabonatermő földeken is túl egész U­n­ter­b­e­r­g­i­g vitte , a’ hol éjjeli egy órakor a’ Thorbauer házát, pajtái­val és tsüreivel egygyütt he­lyeikből kitap 1­­szította, 's a’ házat öszszetörte. A’benn-

Next