Magyar Kurir, 1824. július-december (38. évfolyam, 15-53. szám)
1824-12-07 / 46. szám
XLVI. YARKURÍR. •Bécs Kedden . December 7 - ikén , 1824. Déli Amerika. Folytatása a’ Bolivár és Canterae között folyó hadakozást illető Tudósításoknak. Itt következik az a’ junin mellett Aug. 6-kán előfordult verekedésről szólló Tiszti Tudósítás mellyel a’ Bolivár Titoknokja Heves Tamás a’ Reyesi fő hadi szállásról, a’ melly helly taujátol északidé néhány mértföldnyire esik. Aug. 7-dikén a’ Truxillói departament’ Prefektusához , ’s ez onnét a’ Panamai fő Kormányozóhoz küldött: — „ ,,A’ Liberátor ő Excellentziája parancsolatjából szerencsémnek tartom jelenteni, hogy tegnap délután öt óratájban a’ Spanyol ármáda a’ Junin’ térségén, a melly innét 3 mértföldnyire esik, rettentő módon megaláztatok. A’ lovasság, melybe az ellenség legnagyobb reménységet helyheztetett, olly nagyon megveretett , hogy a’ csatázó mezőn nemegy hamar fog ismét megjelenni. „ L berátor ő Excellentziája hallván, hogy az ellenség a’ mi fekvésünket kikémlelni akarván, egész lovasságával felénk közelített volna, a’ Szabadító ármádával Conochankabol azonnal útnak indúlt, olly czéllal hogy őtet valamelly véghatározású verekedésre kéntelenítse. Az ellenség azonközben, ki már Paskóig elényomúlt vala, megértvén hogy a’ mi ármádánk ellene útnak indúlt, magát azonnal sietve viszsza vonta. „Úgy ítélt valam Excellentziája, hogy ha az ellenség’ haza megett azon útra, tc « ‚c ac -rC -$€ -ec -xac -tλ x~€ ‚`-k ec-:`:c;-€ mellyen ennek Jauja felé viszsza kellett menni, egy fegyveres csapatot állítana, így az ellenséget kénszerithetni fogná arra, hogy megálljon és megverekedjék, de nem érhette el czélját, mint hogy a’ Spanyolok olly nagy sietséggel folytatták hátralássokat, hogy azon helyre, hol a’mi seregünk őtet megakarta lepni, elébb megérkezett, mint a’ mi oda küldetett csapatunk, a’ melynek oda, oldalrért nagy kerüléssel 's nagyon sivatag hegyeken-vőlgyeken kellett menni. Látván tehát ő Excellentziája, hogy azon alkalmatosságot melynél lógva ezen szerencsétlen országot az elnyomattatástól megszabadíthatta ’s ennek jövendő sorsát meghatározhatta volna, kezéből kiszalasztotta , és hogy az ellenség a’ maga hátrálását tovább is folytatta , meghatározta , hogy a’ lovasságot, melly a’ legrettenthetetlen Generalis Nicodiea által vezéreltetett, a’ maga személlyes vezérlése alá révén, az ellenség áttal elfoglaltatva volt térségnek neki vágtasson, olly reménységtől táplaltatván, hogy az ellenség látván, melly sokkal számosabb lovassága légyen mint nekünk, ármadása’ egyéb részének megmentésére, véltünk megütközni bátorkodik ’s ezen alkalmatosságot két kézzel fogja fogadni. Szembe is szállott véllünk mint reménlettük ,’s lovasságának sokságát’s a’ mi felettébb roszsz állásunkat tekintvén, vak bizakodással reánk intett. ..A’ két ellenséges lovas -massáknak öszszecsapása rettentő vala , ’s a’ külömbkülömb öszszecsapásoknak végződésekor úgy látszott, hogy egygyik rész sem akarja kibocsátani kezéből a’ győzedelmet, mind)(