Magyar Kurir, 1824. július-december (38. évfolyam, 15-53. szám)

1824-12-07 / 46. szám

XL­VI. Y­A­R­KURÍR. •Bécs­­ Kedden . December 7 - i­k­é­n , 1824. Déli Amerika. Folytatása a’ Bolivár és Canterae kö­zött folyó hadakozást illető Tudósítá­soknak. Itt következik­ az a’ junin mellett Aug. 6-kán előfordult verekedésről szólló Tiszti Tudósítás mellyel a’ Bolivár Titoknokja Heves Tamás a’ Reyesi fő hadi szállásról, a’ melly helly taujátol északidé néhány mértföldnyire esik. Aug. 7-dikén a’ Truxil­­lói departament’ Prefektusához , ’s ez on­nét a’ Panamai fő Kormányozóhoz kül­dött: — „ ,,A’ Liberátor ő Excellentziája paran­csolatjából szerencsémnek tartom jelenteni, hog­y tegnap délután öt óratájban a’ Spa­nyol ármáda a’ Junin’ térségén, a­ melly innét 3 mértföldnyire esik, rettentő módon megaláztatok. A’ lovasság, melybe az el­lenség legnagyobb reménységet helyhez­­tetett, olly nagyon megveretett , hogy a’ csatázó mezőn nemegy hamar fog ismét megjelenni. „ L berátor ő Excellentziája hallván, hogy az ellenség a’ mi fekvésünket kikém­lelni akarván, egész lovasságával felénk közelített volna, a’ Szabadító ármádával Conochankabol azonnal útnak indúlt, olly czéllal hogy őtet valamelly véghatározású verekedésre kéntelenítse. Az ellenség azon­­közben, ki már Paskóig elényomúlt vala, megértvén hogy a’ mi ármádánk ellene útnak indúlt, magát azonnal sietve viszsza vonta. „Úgy ítélt vala­m Excellentziája, hogy ha az ellenség’ haza megett azon útra, tc « ‚c ac -rC -$€ -ec -xac -tλ x~€ ‚`-k ec-:`:c;-€ mellyen ennek Jauja felé viszsza kellett menni, egy fegyveres csapatot állítana, így az ellenséget kénszerithetni fogná arra, hogy megálljon és megverekedjék, de nem ér­­hette­ el czélját, mint hogy a’ Spanyolok olly nagy sietséggel folytatták hátralásso­­kat, hogy azon helyre, hol a’mi seregünk őtet megakarta lepni, elébb megérkezett, mint a’ mi oda küldetett csapatunk, a’ melynek oda, oldalrért nagy kerüléssel 's nagyon sivatag hegyeken-vőlgyeken kellett menni. Látván tehát ő Excellentziája, hogy azon alkalmatosságot melynél lógva ezen szerencsétlen országot az elnyomattatástól megszabadíthatta ’s ennek jövendő sorsát meghatározhatta volna, kezéből kiszalasz­totta , és hogy az ellenség a’ maga hátrá­lását tovább is folytatta , meghatározta , hogy a’ lovasságot, melly a’ l­egrettenthe­­tetlen Generalis Nicodiea által vezérelte­tett, a’ maga személlyes vezérlése alá ré­vén, az ellenség áttal elfoglaltatva volt térségnek neki vágtasson, olly reménység­től táplaltatván, hogy az ellenség látván, melly sokkal számosabb lovassága légyen mint nekünk, ármadása’ egyéb részének megmentésére, véltünk megütközni bátor­kodik ’s ezen alkalmatosságot két kézzel fog­ja fogadni. Szembe is szállott véllünk mint reménlettük ,’s lovasságának sokságát’s a’ mi felettébb roszsz állásunkat tekintvén, vak bizakodással reánk intett. ..A’ két ellenséges lovas -massáknak öszszecsapása rettentő vala , ’s a’ külömbkü­­lömb öszszecsapásoknak végződésekor úgy látszott, hogy egygyik rész sem akarja kibocsátani kezéből a’ győzedelmet, mind­­)(

Next