Magyar Kurir, 1831. január-június (45. évfolyam, 1-51. szám)

1831-04-12 / 29. szám

Bets­­ő Ts. K. Apóst. Felsége méltózta­­tott Mártz. 14 dillén költ Kir. végzésé­ben Nagy és Kis - Barkótzi Fö Tiszt. Szmodiss János Urat a’ Veszprémi Ns. Káptalan Kanonokját Simighiai Sz. Egyedi Apáturrá kegyelmesen kinevezni. Lengyel Ország. Varsó Mart. 29-kén. (A’ Burkus Status-Újságból) Generalissimus S­k­r­z­y­­neczki egy napiparantsolatjában jelen­ti a’ tábornak, hogy ő az Orosz Tsá­­szári Seregeknek fővezérével alkudozást nyitott és leveleket váltott , mellyeket ezennel köz­tudomásra botsát; azokból m­eg fog tetszeni, hogy ötét ezen alkudo­zásban és egyezségre lépésnek keresésé­ben a’ Lengyel Seregek betsü­lete meg­­őrizésének gondja, és az Ország jöven­dő sorsáról való gondoskodás vezérletté; mint szintén az is meg fog tetszeni, hogy Orosz Ország minket akarjon és tegyen feltételeivé az egyezségnek. Ő szántszán­dékkal választotta a’ béke alkudozásra ezt az időpontot , midőn a’ lengyel tá­bor száma tekintetes , és vitézsége rette­netes. Ő jólélekkel mondhatja , hogy egy Generallissimusnál; kötelességeit egész ki­terjedésben tellyesitette, mivel azok nem tsupán abban határozódnak , hogy az ember ütközzék és megint megütközzék az ellenséggel , hanem hogy minden győ­zedelmes megütközés után békességet és ismét békességet ajánljon. Ez a’ fog­lalatja az ő katonai politikájának , és re­ménye , hogy azt fegyveres bajtársai he­lyes szempontból fogják felvenni; ő azért nyugodtan tekint azokra a’ kü­lömböző vélekedésekre, mellyek az ő politikája felöl imitt amott hallattattak. Az ő vá­lasztott mondása, valamint bizonyosan az egész táboré is ez: „Győzni vagy ditső­ség­esen elveszni!“ — Ezt a’ fent említett levelezést (melly S k r­zy­­n e ez ' i­n­ek két leveleiből és az az azok­ra adolt válaszokból áll) a’ Burkus Sta­­tus-Ujsag nem közli, eredeti textusban hanem tsak kivonatban , ekképpen: 1). Generalissimus Skrzyneczki le­vele Feld marsai Gróf Diebits- Sabalk­anskyhoz, Mart. 12-kéröl. — Tzelez benne a’ Generalissimus egy beszélgetésre,mellyel a’ Feldmarsal Len­gyel Oberstl. Gróf M­y­c­i­e­­­s­k­i­vel tartott, és ítéletét róla azzal a’ katonás egyenes­séggel kimondja , melly néki— mint ma­ga mondja— Gharoc­erének fövonása , és a’ mellyel ő minden diplomatikai fi­nomságnál többre betsűl. Azután emlí­ti a’ Fel­dmarsal kívánságát, hogy t. i. a’ Lengyelek, se kérdve se hallva, minden feltétel nélkül tegyék le a’ fegyvert,mint­hogy tsak egyedül e’ hozhatná és állít­hatná viszsza a’ dolgoknak elébbi álla­pot­ját in statu quo ante bellum* Egy illyen kívánság, Vélekedése szeránil * K /

Next