Magyar Kurir, 1831. január-június (45. évfolyam, 1-51. szám)
1831-04-12 / 29. szám
megengedhetetlen, mivel a’ dolgoknak régi állapotja nem ad elégséges Garantiákat a’ Lengyel Nemzetnek. — Azután kívánatosnak festi egy más Systemának ■felvételét a’ Sándor Tsászártól adott Chartára építve; de, úgymond, ezzel, tökélletesen ellenkezik a’ tsászárnak Jan. 17-iki Nyilatkoztatása, mellyben tsak feltételetlen és okvetetlen meghódolásról vagyan szó. Ez a’ Nyilatkoztatás volt az, melly a’ Lengyel Nemzetet fegyver fogásra kénszerítette; irgalomra ’s kegyelemre nem lehet magát megadni egy Nemzetnek , melly tsak a jussait védi, és igasságnál egyebet nem kívánt. — írja továbbá a’ Generalissimus, hogy vélekedése szerént Lengyel Ország a’ Tsászárnak most nagy pont, és legjobb lenne a’ Lengyelországi ügynek kívánatos eligazításával a’ Revolutionak további terjedését megelőzni. Kérjü továbbá, hogy hát semmi eszköz nem volnae’, a’ költsönös engedésen épülő Egyetértésnek viszszaállítására, minekutánna mind a’ két rész nyilván meszszebb ment, mint kellett volna. De ha egyrészről az Orosz birodalomnak betsületét sértetlen fel kell tartani, más részről Lengyel Országnak is vagyon egy őrizni való drága kintse t. i. a’ Nemzeti betsület. Lehetetlen, hogy a’ Tászár azt hidje, ha a’Lengyeleket jobbágyainak megtartani akarja, hogy a’ dolgot az ő megalázásokkal kell kezdenie. —■ Végre ellent mond a’ Feldmarsal gondolatának, ki a’ Lengyeleknek nagy részét a’ Revolutionak részességére erőszakosan kénszerítve gondolja lenni; de sőt inkább az egész Országot egy érzés lelkesíti. Utoljára ismét kéri a’ Feldmarsall, hogy terjeszsze elébe a’ Tsászárnak voltaképen a’ dolgoknak fekvései, az igaz szempontból, és bizonyítsa Neki, hogy a’ Lengyel Nemzet és tábor, a’ Szabadságnak bizonyos Garantiáit kívánja, és e’ kívánságában mindenre kész a’ halálig. — 2) Orosz Fő Kvártély-mester General Neidhart levele Oberster Gróf Mycieskhez Martz. 13 káról. — Feldmarsal Gróf Die bits vette a’ nékie írott levelet, és ötét (a’ levélírót) — ki a’ Gróf Mycielskinek adott első beszélgetésen is jelen volt — meghatalmazta, hogy ama beszélgetésnek föprincipiumát viszont megújítsa. Az Országgyűlésnek ama Végzése , melly a’ lengyel thronust üresnek declarálta, ő Ts. K. Felségének szívében nem nyomta el azokat a’ szerelmetes érzéseket , mellyekkel . Legfőbb Kegyelme Lengyel Országi jobbágyaihoz viseltetik, annyival inkább nem, mivel a’ Tsászár tudja, hogy a’ Nemzetnek igen nagy része nem önként részesül a’ revolutioban , és a’ törvényes igazgatásnak ’s rendnek viszszatérése után szívszakadva óhajtazik. Azonközben ama nem kevésbé sajnálatos mint törvénytelen tselekedetnek szükségesképpen meg kellett szakasztani minden relatiokat az orosz tisztviselők között és azok között, kik azt elfogadták. Ez oknál fogva asászári tábornak fővezére el nem esmérheti existentiáját egy lengyel Országi tisztviselőnek is, (p. o. fővezérnek) valamíg az a’törvénytelen igazgatásnak befolyása alatt áll, sem alkudozásba nem léphet azokkal, kik annak princípiumait magokéinak esmérik. A’ Nemzetnek józan gondolkozást, értelmes és vitéz része vegye annál fogva viszsza ama Végzést. Ez a’ nemes példa meg fogja teríteni a’ többieket, és a’ kik azt (t.i. a’ példát) adják tagadhatatlan just szereznek hazájoknak háládatosságára. Lengyel Ország igaz érzéseinek kiöntése , ha Ő Ts. Kir. Felségének esmeretére egyenesen eljut, bizonyos lépés fog lenni az országnak megnyugtatására. —• 5) Generalissimus-Skrzyneczki levele Feld-