Magyar Kurir, 1831. július-december (45. évfolyam, 1-53. szám)
1831-11-01 / 36. szám
szomorúsággal ájtatoskodott ezen Isteni szolgálaton a’ Kegyelmes Fő Pásztor mellett a’ Tekéntetes Károlyfejérvári Káptalan ’s a’ többi jelenlévő Papság, ’s elmélkedni látszott azon nagy veszteségen , melly boldogult . Eminentziájának halálával az Erdélyi nagy Megyét érte, ’s valójában ha méltán szomorkodik Magyar Ország Rudnainak halálán , van Erdélynek is a’ mit ezen szomorú esetben szívére vegyen. Három esztendeig folytatott Erdélyi Püspökségek Eminentziájának olly Tettekkel jeleskedik, mellyek annak emlékezetét köztünk elfelejthetetlenséggel béllyegezik. Ő Eminentziája volt az, ki ezen Nagy Fejedelemség, minden széleire kiterjedt Megyét három esztendők alatt fáradhatatlan buzgósággal mint Fő Pásztor eljárta, ’s Püspöki Szent Hivatalának még ma is érezhető nyomdokit itt hagyta. Ő volt az, ki ezen Fő Pásztori munkásságának sikerét bölts Rendszabásaival,bőkezű adakozásával, Apostoli Buzgóságával ’s nagyobb Méltóságában Pártfogásával maradandóvá tette. Ő volt az, ki a’ Katholikus Clerus díszét e’ Hazában ritka fényre emelte, ’s ki a’ Papi növendékek’ számát szaporítván azok’ tartását a’ szűk esztendőkben nevezetes Summákkal segítette. Néki köszönjük a’ Szerzetesek’ neveltetésére felállított Intézetet, melly ma is szépen virágzik, ’s mellynek gyümöltseit a’ tudományokkal és erköltsökkel egyaránt díszeskedő Szent Ferentz Fijaiban örömmel látjuk. Néki hálálja a’ Károly Fejérvári Káptalan díszes és tiszteletes czímerét, a’ Felséges Austriai Tsászár és Magyar Országi Király Kegyelmességéböl ajándékozott Keresztet. ’S hát mikor a’ drágaság’, és éhség idejében szűkölködtek alattvalói, ki adott azoknak élelmet és segedelmet , hanem az elhunyt Erdélyi Püspök, a’ nagy emlékezetű Rudnay O Eminentziája? Ötét siratják Hazánkban a’ sok szegények, kiknek Attyák volt, ’s kiken önn maga megszükíttésivel is segített. Igazán mondatott ő Eminentziájáról az Újság levelekben, hogy kész lett volna,mint Szent Márton Püspök a’ mezítelen szegényt köpönyegének felével bétakarni; mert volt ő itt Erdélyben ollyan állapotban, midőn házi Gassájában egynéhány forintnál több nem lévén a’ kérelmes szegénynek ezeket is általadta, házi Papjának azt mondván: „Ad az Isten, a’ holnapról nints miért gondoskodnunk.“ Mint Magyar Ország Prímássá sem tudott . Eminentziájaszeretett Erdélyéről elfeletkezni, sőt ezt különösen pártolta és védette mint szeme fénnyét Cut pupillam oculi) onnan is leárasztotta az itten lévő szükölködökre rátéve ajándékait, onnan is küldettek ide havi pénzek és segedelem Summák. De ki volna képes Ő Eminentziájának nagy Tetteit elősorolni? tsak az, ki az utánna bánkódok szíveiben láthatná az Elhunytnak kitörölhetetlen szavakkal bévésett emlékeit. — Áldás az ő poraira!! A’ mi itt a’ Székes Templomban ma a’ boldogult Kardinális Prímás nyugodalmáért . Excellentziája Kegyelmes Püspökünk által végbe vitetett , Fő Pásztori Rendelésnél fogva meg fog történni Erdélynek minden Katholika Szent Egyházaiban . Az örök Nyugodalom , ’s az elenyészhetetlen Fényesség kérettezni Rudnainak Nagy Lelkére !! Szerkesztető és Kiadó Márton József, Professor. (Landstrasse ftro 315.)Nyomtató: Nemea Haykul Antal. (Obere Bäcker-Strasse ftro Too.)