Magyar Kurir, 1831. július-december (45. évfolyam, 1-53. szám)

1831-11-04 / 37. szám

Indúlt B­é­tsb­öl, Pénteken, B­ó­­­s. Ő Ts. K. Felsége méltóztatott Oct. 24-ki Fels. végzése által Báró Siegen­­thali Bersina Urat, lovasság Gene­rálisát, eddig Slavoniában és Szeremben Kommandírozó Generált az Udvari Ha­di Tanátsnak Vice Praesidensévé kegyel­mesen kinevezni. Nagy Britannia. A* Felsöháznak, azon éjtszaka tar­tott Ülésében, mikor a’ Reform-bili sor­sa eldült, beszélt a’ Lord Cancellarius is. Ezen beszédben , különösen meg­jegyzésre méltók azon észrevételek , mel­lyel* , Lord Carnarvonnak tegnap estve mondott igen gyönyörködtető Alle­góriájára tétettek. Nagyon szeretném, úgymond a’ Lord Cancellarius, tudni, mi tévő lenne Allegóriájával az én ne­mes barátom , ha megkérnénk , hogy mivel a’ mi újító - plánunsunkat helybe nem hagyja, tegyen élőnkbe másikat, — midőn ő, annak a’ Lordnak (Grey­­nek), ki az ő barátit ollyan ételekkel vendégelte meg, mellyekből azok sem­mit sem ehettek, ezen szavakat adja szá­jába: „Uraim! az Urak ízlésének na­gyon nehéz eleget tenni; én az Urak­nak sokféle ételt tettem fel és egyből sem ehettek , ugyan kérem , ne sajnál­ják­­nekem az Urak a’ magok ebédjeket megmutatni a’ mellyre ezeket ismét így feleltette: Oh! hiszen mindjárt lesz November’ 4-dikén, 1831. az Urnák ollyan ebédje, a’ mit mi meg­ehetünk, mihelyt konyháját nekünk ál­tal adja, és megengedi, hogy mi tulaj­don nyársainkat és serpenyőinket vihes­­sük oda.í£íí Itt éppen nem az ételek meg­­evésére öszvejött személyekre, hanem egyedül tsak azokra az irigy szakátsok­­ra van czélozás , kik felette szeretnék magokat a’ mi konyhánkba befúrni. (ha­hotával való nevetés). Mi, Uraim! itten nem tsak szakátsok, hanem Dr John­son szerént szakátsok Synodusa va­gyunk. (nevetés). Mi az asztal két olda­lán, nem egyebek mint meg annak­ sza­kátsok vagyunk, de ollyan szakátsok, kik mind egyformán alá vettettünk azon szomorú sorsnak , hogy abból a’ mit most az asztalra tettünk, semmit sem kap­hatunk. Egye az akóház azt, a’ minek főzése nekünk tevődött kötelességünké. Mi pedig Uraim! jussunkat mellőznénk el,­ kötelességünket hágnánk által, és az Ország törvényeit sértenénk meg, ha tsak egyhez is nyúlnánk azon ételek közzűl, mellyeket a’ nép számára ké­szítettünk. (nagy tetszés). Ezért a’ be­szédbeli kitsapongásomért talán engedel­­met is kellett volna kérnem Uraságtok­­tól, ha nem ha azon tetszés által, mel­lyel az én nemes barátom Allegóriája fogadódon, nem kénszeríttettem volna arra, hogy annak alaptalanságát meg­mutatván, azt ez Urak szívéből kitö­röljem. )(

Next