Magyar Kurir, 1831. július-december (45. évfolyam, 1-53. szám)

1831-10-04 / 28. szám

— 228/ 6 Cs. K. Felsége parantsolatjábol a’ Kontumátzia, melly Magyar Ország és Ausztria között állíttatott fel, mind a* személyekre mind a* portékákra nézve a’ fennálló Kordonoknál öt napra van leszállítva. Költ Bétsben Oct. Adikán 1831. Hirdetteti az A. Ausztriai Kor­mányszék. , Béts Cs. K. Fővárosa Magistrátusa kihirdettette, hogy Kormány széki ren­delés szerént, a’ Bétsi Mindszentnapi­ Országos Vásár, ezen 1. esztendőben is­, szintúgy mint eddig , tartatni fog, melly Nov. 2 dikán kezdődik, és Nov. 26-di­­keán végződik. Magyar Ország. A’ legfőbb Helyről kiadatott Jelen­tés szerént, legutóbbi híradás ólta a’ cho­lera nyavalya Hazánknak 83 Törvény­­hatóságában kegyellenkedette; Öszvesen 2518 Helyben, megbetegűltek e’ mai na­pig : 265,000-en; meggyógyultak: 102,657-­­en ; meghaltak : 122,244-en ; orvoslás alatt vágynak: 40,099 en. Költ Budán a’ Királyi Helytartói Tanáts ülésből Sept. 27-kén 1851. Tek. Posony Vármegye, közelébb két jeles és közhasznú hazafit vesztett el halál által. Az egyik Kis-Jókai Takáts Gáspár Ur, a’ Ns­egyének volt első V. Ispánya, kit f. h. 19 dikén estre 7 óra után, sétálásából viszsza térve, hirtelen elragadott a’ guta ütés. Másik Galanthai Fekete János Ur Magyar Királyi Asz­­talnak, a’ Nagy Szombati kerületi Táb­lának ’s több­es Vármegyéknek Tábla Bírája, a’ kit a’ most kegyetlenkedö Cho­lera betegség ragadott el f. h. 1-sején, Kos­sütőn. Nagy Várad Sept. 4-kén. A’ háládatosság szent jussait sérte­nénk meg, ha azon nagy lelkű Jólté­­vök között, kik hazánkban a’ pusztító Cholerának meggátolásában, és egyfelől a’ szükséggel küszködő , más felöl az uralkodó veszélyről való balvélekedések miatt tsak nem kétségbe esett népnek ínségből lejendő megszabadításában , bá­­múlást, tiszteletet és követést érdemlő igyekezettel munkálkodtak és máig is munkálkodnak. Nagy Váradi Megyés Püspök Méltóságom és Fő Tiszt. Lai­­csák Ferentz Úrnak a’ jelenvaló ve­szedelem idején véghez vitt hozzá mél­tó nagy tetteit elhalgatnánk. Alig érke­zett legelső postája a’ Cholerának ha­zánkba lett beütéséről, a’ mikor a’ Fő Lelki Pásztor, gondviselése alá bízott nyájának először is lelki szükségeiről gondoskodott. E’ végre minden kormá­nya alatt lévő Lelki Atyákhoz intézett bátorító, tanáts­adó ékes és szívreható Fő Pásztori levelében azokat híveik vi­­dámítására, ’s a’ balvélekedéseknek köz­­zülök való kiirtására serkentette, több példányokban, a’ veszély idejéhez alkal­maztatott buzgó könyörgéseket is küld­­vén , hozzájok, hogy azokat osztogatnák ki. Ezen Fő Pásztori munkásság közben testi fogyatkozásairól sem felejtkezik el híveinek a’ tisztelt Méltóságos Úr. Ugyan is értésére esvén, hogy a’ cholera pré-ó­dája leginkább a’ köznép, siető terje­désének pedig fő oka az élelembeli fo­gyatkozás . Uradalmaiban lévő Tisztjei­nek a’ szegényebb jobbágyok illendően való táplálását szoros kötelességekké tet­te. E’ mellett nagyon kevés lévén a’ ren­des orvosok száma , nemtsak tulajdon jószágaiban, hanem egész Egyházi Me­gyéjében, a’ hely népességéhez képest tulajdon költségén több vagy kevesebb betegápolgatókat fogadott , azokat a’ Tiszte-

Next