Magyar Lányok, 1933-1934 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1934-06-17 / 38. szám
594 A LEGSZEBB ÉLMÉNY ALTAY MARGIT REGÉNYE (3-ik folytatás) MÁSODIK FEJEZET. Amelyben az van megírva, hogy ha az ember nagyon egyedül van, akkor kis szórakozásokkal is megelégszik! Oh, milyen rettenetes üres is lehet egy nagy ház! Amint járta Éva a folyosókat, szinte kongtak a lépései. Sehol senki sem jött vele szemben. Olyan idegenszerűek voltak az ismert ajtók, a képek a falon és a napsugár, mely ferdén surrant be a széles ablakokon. Az igazgató néni Karlsbadba utazott, hogy beteg gyomrát kissé helyrehozza. A tanárnők mind vakációztak. A személyzet is szabadságra ment. Nem maradt az intézetben senki más, csak az öreg szakácsnő, aki már vagy húsz éve nem mozdult ki a házból és a portás, akinek elöl, a portásfülkében volt a lakása, de aki csak éjjeli szolgálatra volt berendelve, mert nappal mehetett, ahová kedve tartotta. Az intézet a városon kívül állt, egy hatalmas kert közepén. Mellette, mögötte, szemközt vele, csupa magánvilla emelkedett és ha a vidék nem is volt éppen a legélénkebb, kihaltnak sem lehetett mondani. Járt arra a fűszeres kocsija, a hentes legénye, kiáltozott reggel a jeges, csengetett a szemetes, tülköltek az autók. De ez mind a kerítésen túl volt. A kerítésen innen az unalom terpeszkedett. Éva az első reggel maga vetette meg az ágyát, aztán lesietett a konyhába és addig könyörgött Juli néninek, a szakácsáénak, amíg az megengedte, hogy egy kicsit a főzésnél segédkezzen. De ez a főzés semmiből sem állt, mivelhogy Juli néni, aki hozzá volt szokva hogy 60—80 személynek ad enni, egy félóra alatt elkészült azzal a kis főzéssel, ami nekik kellett. Akkor aztán Éva felment a könyvtárszobába és addig olvasott, amíg belefáradt. Aztán megint lejött és benyitott az egyik tanterembe, végignézte a faliképeket és megállapította, hogy: — Oh, de rettenetesen unatkozom! Végigjárta a hálószobákat, a tantestületi termet, az igazgatósági irodát. Megszemlélte a régi növendékek elfakult csoportképeit a falon és megállapította, hogy: — Oh, de rettenetesen unatkozom! Lement a pincébe, ahol az iskolaévben naponta három mosónő mosott állandóan és amelyben most tátongott az üresség, kinyitotta a vízcsapot a teknő felett, szétfröcskölte a széles sugárban szökő vizet a tenyerével, halkan sóhajtott és tudta, hogy megint csak unatkozik. Beült Juli nénihez a cselédszobába, nézte, hogyan foltoz az öregasszony és ebben sem talált mulatságot. Felment a kistársalgóba, ahol a közös íróasztal állt, elővett egy levélpapírost és arra gondolt, hogy most írni fog a lányoknak, de akkor eszébe jutott, hogy semmi, de semmi írni valója nincs, hacsak Pannival nem tudatja,, hogy Juli néni az ő kedvéért felfújtat sütött, amit Panni hiába kért tőle, mert Juli néni mindig azzal érvelt, hogy annyi embernek nem lehet egyszerre felfújtat csinálni és Panni kisasszony egye azt majd otthon a vakációban. De hát végtére, ez még sem volt olyan fontos, hogy megérje a levélbélyeget. Különben is a lányok mentek el, úgy illik, hogy ők írjanak előbb. Másnap és harmadnap se történt semmi különösebb változás, hacsak az nem, hogy Juli néni még hamarabb végezte el a főzést, mert egy dobostortát sütött előző nap, amin aztán vagy egy hétig rágódhatnak.Ezen a napon Éva, hogy egy kis szórakozása legyen, korábban kelt fel és segített a portás bácsinak a kert öntözésénél és a rózsatövek tisztogatásánál, mert a portás a világért se ment volna el előbb otthonról, míg a kertjét el nem látta. Szívesen fogadta a segítséget és egyben-másban ki is oktatta a fiatal leányt, aki nagy figyelemmel hallgatta pontos tapasztalatokból szerzett tudományát. De reggel félkilencre készen voltak minden munkával. A portás bácsi összeszedte az öntözőcsöveket és Éva segítségével becipelte az egyik fészerbe. Aztán köszönt és ment, hogy este nyolcig elő se kerüljön megint.