Magyar Lapok, 1939. október-december (8. évfolyam, 216-290. szám)

1939-10-29 / 240. szám

I. Magyar Lapok VIII. évf., 240. sz. Vasárnap, 1939- október 29. tömbös a nyelv, annak közömbös a nép és a nem­zet is. Nem akar gyökértelen, tiszavirágéletű mű­veket alkotni, ezért lelke egész hevével fejleszti kifejező készségét, hogy egyéniségének sodró ere­jével fajtája ügyét is előbbre vigye. Széchenyi már egész öntudatosan képviseli ezt a gondolatot. ,Vallja, hogy a nyelv a fajjal tökéletesedik, de őr­zője és fenntartója is egyúttal s visszahatva reá, megsokszorozza annak erejét (Világ). A teremtő akarás mindent legyőző ereje, amellyel nagy íróinknál találkozunk, átvezet bennünket tételünk második feléhez. Mit ad a költőő népének ? A felelet egyszerű: visszaadja elsősorban mind­azt, amit kapott, de eredeti, művészi és öntudatos formában. Visszaadja a vér, a történelem és a nyelv ajándékát. Magyarabb magyart alkot kép­zelete és eszményi típusokat állít népe elé. Mint valami varázstükörben, mindennap eredeti színek­ben újul meg lelkében a magyar világ s buzog fel a magyar életérzés. Feltámasztja a múlt magyar tí­pusait, lélekkel telíti a magyar élet minden moz­zanatát. A különböző magyar embertípusok, a nép­élet jellemző képei, a magyar faj tulajdonságai és értékei mind öntudatra ébrednek íróink művészi ihletétől. Mennyit köszönhet a magyar táj minden zuga a magyar költőknek! Ők ébresztették fel sok­szor egész megyék, sőt országrészek szívében a nemzeti őrzésit, mert feldolgozták mondáikat, meg­elevenítették múltjukat. A dunántúli, az alföldi, a felvidéki és az erdélyi táj lelke, hangulata és népi­­sége először íróink szivén szűrődött át s így tisz­tult, alakult és nőtt nemzeti érdekűvé. Ugyanez áll a szellemi, a lelki tájakról is. Történelmünk egyes korszakait, személyeit és mozgató erőit a magyar írói lángész lenyűgöző szépséggel és igaz­sággal tudja megeleveníteni. Szellemi és lelki mű­veltségünk fellegvárai költőink tollán váltak ele­ven hatóerővé. Műfordítóink a többi nép szellemi kincsek mind odarakták a magyarság asztalára. Katolikus é­s protestáns íróink közül akárhány el­évülhetetlen érdemeket szerzett a magyar népiség fejlesztése és fölemelése terén. Pázmány, Széche­nyi és Proháczka századokra szóló alapvetést hagy­tak hátra, hogy megőrizzék a késői utódok lelkét is a romlástól. A költő második ajándéka népe számára ép­pen ebben a megőrző hivatásban rejlik. Meg kell tartania népét az isteni törvény útján! Azok, akik azt hirdetik, hogy a nép akarata mindenekfelett áll, hogy a nép csak önmagának felelős, végrom­­lásba dönthetik nemzetüket. Árulója lesz népének az az írástudó, aki nem tud felülemelkedni a di­vatos eszmeáramlatokon, aki nem tud parancsolni a felidézett szellemeknek. Annál tiszteletremél­tóbb viszont, ha kemény ön­fegyelme­zéssel számot tud vetni önmagával és vissza tudja terelni népét az ősi forrásokhoz, Istenhez és önmagához. Ez leg­több esetben nem hoz zajos külső sikereket, de annál nagyobb belső kielégülést nyújt: a jó szol­­gálat jutalmát, a nyugodt lelkiismeretet. Most, a mai nehéz időkben, nem lehet eléggé hangsúlyozni a magyar szó művészeinek hagyo­mánymentő és népalakító hivatását A magyar íróknak meg kell alázkodniok az eszme, a feladat nagysága előtt. Ki kell üresíteniök magukat, hogy a vallásos érzéstől áthatott nemzeti gondolat sza­badon munkálkodhatnék bennük, hogy minden za­varó mozzanatot kirekesztve minél tökéletesebben fölszívhassá­k magukba a magyar népiség értékes elemeit. Homeros, Dante, Sh­a­kespeare, Goethe és Petőfi a lángész kimagasló eredetiségén kívül erős népi beágyazottságuknak köszönhetik világhódító erejüket. A nemzet nagyságát az ilyen elmék mu­tatják, nem pedig a négyzetkilométerek százezrei és az emberek milliói! A nagy szellemek naggyá tehetik népüket, viszont a költő nagysága is függ attól, hogy mekkora és mennyire értékes az a ta­lapzat, melyen áll: a nép, a nemzet! Ezért fontos, hogy ebben a munkában egyik legsürgős­­bb fel­adatunk a magyar népiség erősítése legyen. A ma­gyar szellem csak erős, hézagtalan és öntudatos népiségre támaszkodva tudja betölteni hivatását. A XV. század lángszavú szerzetese, SAVONAROLA ma is az igazság erejével ható, mély zengésű verseit fordította magyarra és gyűjtötte kötetbe PAKOCS KÁROLY Az irodalomtörténeti érdekességű kö­­tet ára mindössze 30 Lei A Siegfried-vonal A legmodernebb erődítések a számok tükrében A Siegfried-vonalat, amely Németország nyu­gati határán alkot áttörhetetlen védőfalat, 1938 május 17-én kezdték építeni óriási mennyiségű anyag és munkaerő felhasználásával és valóban csúcsteljesítménynek beillő rövid idő alatt fejezték be. A német építőiparban található összes beton­gépek egy harmad részét igénybe vették a nyugati védőfal felépítésére. Ezek a gépek kerek számban összesen hat millió tonna cementet dolgoztak fel, ami több mint egy harmadát teszi ki az egész né­met cementtermelésnek. A munkálatokra kerek­­számban 695.000 köbméter fát használtak fel. A páncélművek elkészítése céljából a német nehéz­ipar üzemeit jelentős mértékben kibővítették. A német birodalmi vasutak mindjárt a munkálatok megkezdése után napi 6000 vagon építőanyagot szállítottak az erődítményekhez s ezt a csúcstelje­sítményt rövid idő alatt napi 8000 vagonra fokoz­ták. Azonkívül a legnagyobb mértékben igénybe­vették az építőanyag szállítására a folyami hajó­kat, az iparvágányokat és a tehergépkocsikat. A birodalom egész területén e célra összevont teher­gépkocsik száma meghaladja a 15 ezret. A több széles sávban egymás mögött húzódó áthághatatlan harcik­ocsi-árkok, gyalogsági aka­dályok, drótsövények elkészítéséhez több mint há­rom millió tekercs tüskésdrótot használtak fel. Sok száz hatalmas kotrógép bevonásával sok kilométer hosszú áthághatatlan harcikocsi-árkot ástak, rész­ben teljesen mesterségesen, részint pedig a meg­lévő természetes akadályok kimélyítésével s ki­­szélesítésével. Más terepszakaszokon meredélyek­kel és több egymás mögött húzódó betoncölöp­­akadályvonallal tették lehetetlenné a támadó harci­kocsik áthatolását. Ez az óriási építmény hatalmas munkaerő fel­­használását kívánta meg. 1938 szeptember végén 342 ezer munkást foglalkoztattak a Siegfried-vonal felépítésénél a birodalom minden részéből. Ehhez járult 90 ezer erődítési pionírmunkás és mintegy 100 ezer ember, aki­­a birodalmi munkaszolgálta­tás keretében dolgozott itt. Mialatt ezek a munká­sok a tisztán betonépítmények elkészítésén dolgoz­tak, a vezér parancsára mindjárt az építőmunká­latok megkezdése után számos gyalogsági hadosz­tályt és utászosztagot vontak össze a birodalom nyugati határán, amelyeket igen nagy mértékben használtak fel különösen az utak és alagutak épí­tésénél. . Ma készen áll a nyugati védőfal. 22 ezer beton­­mű acélból és betonból épült bástyasorozatként vonul végig ez az erődítési övezet a Rajna alsó folyásának síkságától az Eifel- és Saar-vidéken át a Rajnáig és a Felső-Rajna mentén egészen a svájci határig 50­­kilométer mélységben. A vezér által tervbe vett 17 ezer betonmű, amelyek számát Hitler kiegészítő parancsára 22 ezerre emelték, számtalan páncélművet foglal magában, amelyek mindennel fel vannak szerelve, amire a megszálló védőseregnek szüksége van, hogy bármilyen táma­dást visszaverhessen. A hírszolgálati összeköttetés, ami a védelmi övezet berendezkedéseivel a leg­súlyosabb harcokban is lehetséges, éppúgy bizto­sítva van, mint mindennemű veszély elhárítása. Mélyen a földben, rendkívül erős, minden be­­lövés ellen biztosított betonrétegek alatt vannak a pihenő helyiségek elhelyezve, ahol a védősereg le­váltott részei a harc zajától távol és példás egész­ségügyi berendezkedések segítségével gyorsan ki­pihenhetik magukat és felüdülhetnek a modern nagy ütközet szétmorzsoló behatásaitól. Az élelmiszerrel és vízzel való ellátást az üt­közetek hosszú időtartamára biztosították. A 22 ezer erőd magvát, támpontjait alkotja a hatalmas védőfalnak, amely 50 kilométer mélység­ben, a tanktorlaszok, vízzel telt sáncok, mere­délyek, gyalogsági akadályok stb. hosszú, össze­függő, egymás mögött vonuló láncolatából áll. Nyolc millió tonna acélból és vasból, kilenc millió tonna cementből s a milliós tömegekben alkalma­zott legmodernebb hadianyagból kerek számban 1000 kilométer hosszú erődítési vonal létesült, amely minden idők legnagyobb kínai falaként da­colhat minden ellenséges támadással. A különböző védőművek összefüggő hálózata adja meg a Siegfried-vonal újszerű jelleg­ét. Ezzel szemben a Maginot-vonal a régi világháborúban is ismert erődítési hagyományok tökéletesített rend­szerében épült. Az a hátránya, hogy nem tesz lehe­tővé nagy csapateltolásokat. A Siegfried-vonal is felhasználja a földalatti berendezések rendszerét, főerőssége azonban a föld felszínén lévő védő­művek sokoldalú, változatos építészeti kiképzésé­ben s az egymás mögött párhuzamosan futó beton­torlaszokban, akadályokban és tűzállásokban áll. És nem utolsó sorban a tökéletesen kiképzett ka­tonák nagy számában, amely ezeket az óriási védő­műveket megszállva tartja. Tankelhárítók a Siegfried -vonal előtt

Next