Magyar Lapok, 1939. október-december (8. évfolyam, 216-290. szám)
1939-10-29 / 240. szám
I. Magyar Lapok VIII. évf., 240. sz. Vasárnap, 1939- október 29. tömbös a nyelv, annak közömbös a nép és a nemzet is. Nem akar gyökértelen, tiszavirágéletű műveket alkotni, ezért lelke egész hevével fejleszti kifejező készségét, hogy egyéniségének sodró erejével fajtája ügyét is előbbre vigye. Széchenyi már egész öntudatosan képviseli ezt a gondolatot. ,Vallja, hogy a nyelv a fajjal tökéletesedik, de őrzője és fenntartója is egyúttal s visszahatva reá, megsokszorozza annak erejét (Világ). A teremtő akarás mindent legyőző ereje, amellyel nagy íróinknál találkozunk, átvezet bennünket tételünk második feléhez. Mit ad a költőő népének ? A felelet egyszerű: visszaadja elsősorban mindazt, amit kapott, de eredeti, művészi és öntudatos formában. Visszaadja a vér, a történelem és a nyelv ajándékát. Magyarabb magyart alkot képzelete és eszményi típusokat állít népe elé. Mint valami varázstükörben, mindennap eredeti színekben újul meg lelkében a magyar világ s buzog fel a magyar életérzés. Feltámasztja a múlt magyar típusait, lélekkel telíti a magyar élet minden mozzanatát. A különböző magyar embertípusok, a népélet jellemző képei, a magyar faj tulajdonságai és értékei mind öntudatra ébrednek íróink művészi ihletétől. Mennyit köszönhet a magyar táj minden zuga a magyar költőknek! Ők ébresztették fel sokszor egész megyék, sőt országrészek szívében a nemzeti őrzésit, mert feldolgozták mondáikat, megelevenítették múltjukat. A dunántúli, az alföldi, a felvidéki és az erdélyi táj lelke, hangulata és népisége először íróink szivén szűrődött át s így tisztult, alakult és nőtt nemzeti érdekűvé. Ugyanez áll a szellemi, a lelki tájakról is. Történelmünk egyes korszakait, személyeit és mozgató erőit a magyar írói lángész lenyűgöző szépséggel és igazsággal tudja megeleveníteni. Szellemi és lelki műveltségünk fellegvárai költőink tollán váltak eleven hatóerővé. Műfordítóink a többi nép szellemi kincsek mind odarakták a magyarság asztalára. Katolikus és protestáns íróink közül akárhány elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar népiség fejlesztése és fölemelése terén. Pázmány, Széchenyi és Proháczka századokra szóló alapvetést hagytak hátra, hogy megőrizzék a késői utódok lelkét is a romlástól. A költő második ajándéka népe számára éppen ebben a megőrző hivatásban rejlik. Meg kell tartania népét az isteni törvény útján! Azok, akik azt hirdetik, hogy a nép akarata mindenekfelett áll, hogy a nép csak önmagának felelős, végromlásba dönthetik nemzetüket. Árulója lesz népének az az írástudó, aki nem tud felülemelkedni a divatos eszmeáramlatokon, aki nem tud parancsolni a felidézett szellemeknek. Annál tiszteletreméltóbb viszont, ha kemény önfegyelmezéssel számot tud vetni önmagával és vissza tudja terelni népét az ősi forrásokhoz, Istenhez és önmagához. Ez legtöbb esetben nem hoz zajos külső sikereket, de annál nagyobb belső kielégülést nyújt: a jó szolgálat jutalmát, a nyugodt lelkiismeretet. Most, a mai nehéz időkben, nem lehet eléggé hangsúlyozni a magyar szó művészeinek hagyománymentő és népalakító hivatását A magyar íróknak meg kell alázkodniok az eszme, a feladat nagysága előtt. Ki kell üresíteniök magukat, hogy a vallásos érzéstől áthatott nemzeti gondolat szabadon munkálkodhatnék bennük, hogy minden zavaró mozzanatot kirekesztve minél tökéletesebben fölszívhassák magukba a magyar népiség értékes elemeit. Homeros, Dante, Shakespeare, Goethe és Petőfi a lángész kimagasló eredetiségén kívül erős népi beágyazottságuknak köszönhetik világhódító erejüket. A nemzet nagyságát az ilyen elmék mutatják, nem pedig a négyzetkilométerek százezrei és az emberek milliói! A nagy szellemek naggyá tehetik népüket, viszont a költő nagysága is függ attól, hogy mekkora és mennyire értékes az a talapzat, melyen áll: a nép, a nemzet! Ezért fontos, hogy ebben a munkában egyik legsürgősbb feladatunk a magyar népiség erősítése legyen. A magyar szellem csak erős, hézagtalan és öntudatos népiségre támaszkodva tudja betölteni hivatását. A XV. század lángszavú szerzetese, SAVONAROLA ma is az igazság erejével ható, mély zengésű verseit fordította magyarra és gyűjtötte kötetbe PAKOCS KÁROLY Az irodalomtörténeti érdekességű kötet ára mindössze 30 Lei A Siegfried-vonal A legmodernebb erődítések a számok tükrében A Siegfried-vonalat, amely Németország nyugati határán alkot áttörhetetlen védőfalat, 1938 május 17-én kezdték építeni óriási mennyiségű anyag és munkaerő felhasználásával és valóban csúcsteljesítménynek beillő rövid idő alatt fejezték be. A német építőiparban található összes betongépek egy harmad részét igénybe vették a nyugati védőfal felépítésére. Ezek a gépek kerek számban összesen hat millió tonna cementet dolgoztak fel, ami több mint egy harmadát teszi ki az egész német cementtermelésnek. A munkálatokra kerekszámban 695.000 köbméter fát használtak fel. A páncélművek elkészítése céljából a német nehézipar üzemeit jelentős mértékben kibővítették. A német birodalmi vasutak mindjárt a munkálatok megkezdése után napi 6000 vagon építőanyagot szállítottak az erődítményekhez s ezt a csúcsteljesítményt rövid idő alatt napi 8000 vagonra fokozták. Azonkívül a legnagyobb mértékben igénybevették az építőanyag szállítására a folyami hajókat, az iparvágányokat és a tehergépkocsikat. A birodalom egész területén e célra összevont tehergépkocsik száma meghaladja a 15 ezret. A több széles sávban egymás mögött húzódó áthághatatlan harcikocsi-árkok, gyalogsági akadályok, drótsövények elkészítéséhez több mint három millió tekercs tüskésdrótot használtak fel. Sok száz hatalmas kotrógép bevonásával sok kilométer hosszú áthághatatlan harcikocsi-árkot ástak, részben teljesen mesterségesen, részint pedig a meglévő természetes akadályok kimélyítésével s kiszélesítésével. Más terepszakaszokon meredélyekkel és több egymás mögött húzódó betoncölöpakadályvonallal tették lehetetlenné a támadó harcikocsik áthatolását. Ez az óriási építmény hatalmas munkaerő felhasználását kívánta meg. 1938 szeptember végén 342 ezer munkást foglalkoztattak a Siegfried-vonal felépítésénél a birodalom minden részéből. Ehhez járult 90 ezer erődítési pionírmunkás és mintegy 100 ezer ember, akia birodalmi munkaszolgáltatás keretében dolgozott itt. Mialatt ezek a munkások a tisztán betonépítmények elkészítésén dolgoztak, a vezér parancsára mindjárt az építőmunkálatok megkezdése után számos gyalogsági hadosztályt és utászosztagot vontak össze a birodalom nyugati határán, amelyeket igen nagy mértékben használtak fel különösen az utak és alagutak építésénél. . Ma készen áll a nyugati védőfal. 22 ezer betonmű acélból és betonból épült bástyasorozatként vonul végig ez az erődítési övezet a Rajna alsó folyásának síkságától az Eifel- és Saar-vidéken át a Rajnáig és a Felső-Rajna mentén egészen a svájci határig 50kilométer mélységben. A vezér által tervbe vett 17 ezer betonmű, amelyek számát Hitler kiegészítő parancsára 22 ezerre emelték, számtalan páncélművet foglal magában, amelyek mindennel fel vannak szerelve, amire a megszálló védőseregnek szüksége van, hogy bármilyen támadást visszaverhessen. A hírszolgálati összeköttetés, ami a védelmi övezet berendezkedéseivel a legsúlyosabb harcokban is lehetséges, éppúgy biztosítva van, mint mindennemű veszély elhárítása. Mélyen a földben, rendkívül erős, minden belövés ellen biztosított betonrétegek alatt vannak a pihenő helyiségek elhelyezve, ahol a védősereg leváltott részei a harc zajától távol és példás egészségügyi berendezkedések segítségével gyorsan kipihenhetik magukat és felüdülhetnek a modern nagy ütközet szétmorzsoló behatásaitól. Az élelmiszerrel és vízzel való ellátást az ütközetek hosszú időtartamára biztosították. A 22 ezer erőd magvát, támpontjait alkotja a hatalmas védőfalnak, amely 50 kilométer mélységben, a tanktorlaszok, vízzel telt sáncok, meredélyek, gyalogsági akadályok stb. hosszú, összefüggő, egymás mögött vonuló láncolatából áll. Nyolc millió tonna acélból és vasból, kilenc millió tonna cementből s a milliós tömegekben alkalmazott legmodernebb hadianyagból kerek számban 1000 kilométer hosszú erődítési vonal létesült, amely minden idők legnagyobb kínai falaként dacolhat minden ellenséges támadással. A különböző védőművek összefüggő hálózata adja meg a Siegfried-vonal újszerű jellegét. Ezzel szemben a Maginot-vonal a régi világháborúban is ismert erődítési hagyományok tökéletesített rendszerében épült. Az a hátránya, hogy nem tesz lehetővé nagy csapateltolásokat. A Siegfried-vonal is felhasználja a földalatti berendezések rendszerét, főerőssége azonban a föld felszínén lévő védőművek sokoldalú, változatos építészeti kiképzésében s az egymás mögött párhuzamosan futó betontorlaszokban, akadályokban és tűzállásokban áll. És nem utolsó sorban a tökéletesen kiképzett katonák nagy számában, amely ezeket az óriási védőműveket megszállva tartja. Tankelhárítók a Siegfried -vonal előtt