Magyar Lettre Internationale 1999. tavasz (32. szám)
KOMMENTÁROK ÉS VITÁK - Csaplár Vilmos - Darvasi László - Láng Zsolt - Lengyel Péter: A történelem visszatéréséről az irodalomba
hát nagy dolog volt. Még az a kis anekdota idetartozik, hogy a rendszerváltás előtt, a 80-as évek végén, 87 táján, szóval már kezdtek a pártcsírák jelentkezni, de még nem lehetett tudni, miből mi lesz, miből lesz a nerebogár, Kaján Tibornak volt egy karikatúrája, vonul egy tömeg táblákkal, és a feliratok között, hogy MDF, Bajcsy Zsilinszky Társaság, ott van az Örley Kör is. Ez akkor sokak számára valamiféle poLETTRE: Hogyan nyúl az ember ma egy történelmi témához, hogyan választ ki egy kort ? CSAPLÁRY: Miért pont ez az időszak, 1839 ősze? Valaki hozott egy szikrát, a forgatókönyv angol főhőse valóságos személy, élt Magyarországon, Pozsonyban. De hogy ki hogyan és miért nyúl a történelemhez egy regényben vagy filmben, annak különböző motívumai vannak. Egy filmnél nem olyan szabad az ember, mint egy regényben. Minden sor végén csörög a pénztárgép. A történelem mindenképpen fellegvára a konzervativizmusnak, hiszen az ízlésharc, a felfogások harca a konzervatív és a nem konzervatív ízlésű, gondolkodású emberek között hol dúlna a legjobban, mint a történelmen keresztül! Itt vívják meg a ízlésbeli, felfogásbeli csatájukat. Ezért itt sokkal szigorúbb a konzervatív ízlés, mint egy „mellékes”, mai időről szóló történet esetében. Nyilván, hogy egy film nagyobb támogatást igényel, nagyobb függősége van ezektől a dolgoktól, mint egy regénynek. Úgy szerettem volna feleleveníteni a régi idők emberét, embereit, ahogy én képzelem őket. Mert szerintem azok se voltak másmilyenek, mint mi. A másmilyenséget, amit a kor tartalmaz, ugyanolyanságnak látva valamiféle felfogásban megírtam részben valóságos személyekből, részben meg nem valóságos személyekből és elemekből ezt a történetet, aminek talán van mai mondandója. Mert ha az ember a történelemhez nyúl, akaratlanul saját magába is nyúl. A reformkor az Európához való csatlakozás ideje. A névtelen, arctalan állapotból való kibújás szándéka olyan törekvés az itt egykor élt emberek részéről, ami valamilyen szinten kapcsolatba hozható a mai helyzettel. Akkor is megvoltak az átvett dolgok, a nagy akarások arról, hogy mit kéne, hogy kéne. Jöttek ide ilyen angolok is, amilyenek a történetemben szerepelnek k fizikai szerveződésként jelent meg. Amiről egyébként, nevetséges, szó se volt. Mindenesetre, ha már itt anekdotázok, Károlyi Csaba és Szijj Ferenc tulajdonképpen az én „beleegyezésemet" kérték a Nappali házhoz. Ez effektív így volt. Fölhívott a Károlyi Csaba, ez körülbelül mit tudom én, mikor, 2 millió évvel ezelőtt, mondjuk 89- ben lehetett, hogy szeretnének velem beszélni. Az Astoriában találkoztunk. LETTRE: Hogyan lehet az időben közlekedni? Mi az erősebb, a folytonosság érzése, az otthonosság érzése, ha az ember visszamegy egy évszázadot, vagy akár többet, vagy pedig itt határokat lépünk át? Ha valaki régebbi korokhoz nyúlt témában 89 előtt, akkor ennek mindig, de legalábbis sokszor volt valami parabolisztikus funkciója. Változott-e a múlthoz nyúlás 89 óta? LENGYEL P: A címmel kezdeném. Már a „történelmi regény” fogalommal zavarban vagyok - mint általában a gyors meghatározásokkal. A magam munkájáról soha nem gondoltam, hogy történelmi regény volna. Akkor sem, amikor 24. századi történetet írtam Ogg második bolygója címmel, noha kétségtelen, hogy nem a jelenkorban játszódik. A kérdés végül is az: vajon a szerző és története közt híd van-e - vagyis folyamatosság vagy szakadék. Egész röviden is válaszolni lehet: híd van, folyamatosság, a legnagyobb mértékben. A hozzám intézett kérdés feltehetően a Macskakőről szól, és a millennium évéről meg az utána következő 1896-os évről - mint tudjuk, magát az Ezredévet a történészek megközelítéssel 1895-re tették, aztán elhúzódtak az ünnepség előkészületei, nem végeztek a munkálatokkal, nem volt költségvetés, az is lehet, hogy a Budapestre látogató külföldi királyunknak tele volt a táncrendje, valami vis maior mindenesetre közbejött, s az alkalmazott tudomány úgy határozott, hogy egy évvel elhalasztja az ezer esztendővel korábban már megtörtént eseményt, így aztán a minap is a honfoglalás kereken HOL évfordulóját ünnepeltük. Nos, megpróbálom végiggondolni most, hogy hogyan jutottam el a munka során az 1001 -edik évhez. Egy korábbi könyvemben lényegében apámmal foglalkoztam, aki nekem nem létezett, nem volt jelen, nem ismertem. (Tessék: folyamatosság.) A következő lépés óhatatlanul az ő apja lett: a nagyapámmal ott közölték, hogy lapot akarnak csinálni, ne is haragudjak. Hogy mi a probléma? Hát az a probléma, hogy nagyon hasonlítana a szerzőket illetően A '84-es kijáratra. Akkor mi már némileg felhőbe hanyatlottunk, mint a drégeli rom, azt ajánlottam nekik, hogy még egy évig csináljuk A '84-es kijáratot, és akkor a pénzt, amit kapunk, átadjuk nekik. Mondták, hogy jó. Aztán felhívtak két-három nap kezdődött volna a könyv egyik szólama. Hozzájutottam a levelezéséhez, amelyben a kassai hírlapíró és szerkesztő Bertuskájának, egy budapesti leányasszonynak udvarol, aki idővel a nagymamám lesz. A levelek dátuma: 1905, 1906. Békeidő, ilyen messzeségből. Ahogy beledolgoztam magam, kiderült, hogy még előbbről kell kezdeni, amikor ez a fiatalember Budapestre kerül. És elérkeztem az 1895-96-os évhez. Olyannyira folyamatos a történet, hogy a fokozatok is megvannak. Ugyanakkor nem jutott eszembe, hogy ez történelem volna. Amit írtam, az odakívánkozott. Az én történetem, illetve regényem, mondjuk, az 1980-as évek elején indul el egy pesti kapu alatt. De a szerző végül ott találja magát, ahova a történet elviszi, ahova elkalandozik. Meglehetősen ki van szolgáltatva az események fordulatainak, a szereplőinek. Rokonszenvel nézem az országnak ezt a pillanatát, a századvéget. Ma már tudom, hogy van, aki ki nem állhatja. Van-e különbség a múlt feldolgozásában azóta, hogy kivonultak az ideiglenesen itt tartózkodó vendégek? Van. Azt veszem észre, hogy bizonyos mondatokat már nem lehet leírni, eltulajdonították, valamiféle publicisztikai vagy inkább politikai célra. Ahogy megváltozott és változik folyamatosan egyes szavak jelentése. Rájuk rakódik valami nem odavaló. Olykor eszembe jut egy mondat, és mindjárt kiderül, hogy Ja? nem aktuális. Túl sokáig volt ott a kényszer, hogy ezt meg azt megmondani nekik. Hát most ezt meg azt nem kell, esetleg mást kell másoknak - és egy emberöltővel később nyilván az is ugyanígy elavul. LETTRE: Csaplár Vilmos említette, hogy a történelmi témára érzékenyebben reagál a konzervatív közvélemény, hogy ízlésbeli különbségek is vannak a történelmi hagyományok kiválasztásában és kezelésében. Erdélyben törtémúlva, találkoztunk még egyszer, és bejelentették, hogy mégis megcsinálják a lapjukat, én pedig jól megijedtem, nehogy már az legyen, hogy keresztbefekszek az ifjúságnak meg minden, így lett a Nappali Ház. Nagyon helyes különben, szerintem lapot így kell csinálni. Azzal a lendülettel, amely különben bennünk is megvolt a 80-as évek elején. ( 1998. december 29.) hogy azt lehet megmutatni, hogy akkor másmilyenek voltak, mint ma? Van-e az emberi pszichikumnak valami állandósága? DARVASI L: Azt gondolom, hogy van az emberi pszichikumnak egy ilyen állandósága. Ugyanakkor meg ha az ember a régmúltról ír, megtapasztalhatja a - nem tudom, hogy mondjam - a teremtésnek az illúzióját. Két évvel ezelőtt egy német írótáborban, írókastélyban voltam, ami körülbelül úgy néz ki, mint Szigliget, ahhoz hasonló. Ott mindenféle náció, mindenféle író volt, németektől a görögökig, a zsidóktól az osztrákokig mindenfajta ember. Ott írtam azt a regényt, amit most nem olyan régen sikerült befejeznem, legalábbis a pontot leraktam a végére. És ebben a regényben, ami a 17-18. században játszódik, elég hangsúlyos szerepet kap a budai zsidó közösségnek az élete. Hát ez azért egy elég bonyolult világ, a maga törvényeivel, a maga mindennapi életszabályaival, egyáltalán a gondolkodásmódjával. És egyszer ebédeltünk ebben a német kastélyban, és akkor kérdezte tőlem egy izraeli szociológus, hogy „Mit írsz, barátom?” Mondtam: „Most egy regényt.” „És éppen mit dolgozol rajta?" Mondom: „Most éppen van egy ilyen zsidó családtörténet, és azon próbálgatok valamit.” „Zsidó vagy?” Mondom, hogy „Hát nem. Nem." „És akkor honnan tudod te ezt?” És mondtam, hogy hát nem tudom, író vagyok, hát megpróbálom. A lényeg az, hogy van egy kor, és hogyha azt a kort a lehető legplasztikusabban akarja az ember ábrázolni, akkor igenis bele kell menni olyan helyzetekbe, olyan élethelyzetekbe, olyan gondolkodási metódusokba, amik nem is az, hogy nem az övéi, mert minden az enyém, tulajdonképpen, amit megírok, vagy amit meg tudok írni, hanem amit nem a génekkel, nem a véreddel kaptál ajándékba. CSAPLÁR VILMOS / DARVASI LÁSZLÓ / LÁNG ZSOLT / LENGYEL PÉTER A történelem visszatérése az irodalomba Lettre-beszélgetés a Kortárs Irodalmi Központban CSAPLÁR Vilmos Egy látkép története Magvető, 1986 Pénzt, de sokat (karriertörténeté Magvető, 1987 Kurva vagyok (karriertörténeté Pannon, 1989 Vágy a róka vére után Magvető, 1989 Zsidó vagyok Magyarországon (karriertörténeteké Pannon, 1990 Magyarország, te dög Pesti Szalon, 1991 A demokrácia álarc az ördög ábrázatán Kráter műhely, 1992 Momi lába Pesti Szalon, 1993 Gyermekkor, földi körülmények között Ferenczy, 1994 Az Isten Ferenczy, 1995 Én Ferenczy, 1996 Vassal a testben Elektra, 1997 A királylány kabátja - mese felnőtteknek Elektra, 1998 „Kalipszis apó” Magyar Lettre Internationale, 9. .Vadászat angolokra” Magyar Lettre Internationale, 30. o.