Magyar Lettre Internationale 2015. nyár (97. szám)
HOTEL EURÓPA - Popov, Alek: A történelem szállodái
ALEK POPOV A történelem szállodái Egy magányos alak ácsorog a római Szent Péter tér közepén. Valamivel elmúlt tíz óra, a bazilika előtti tér még szinte üres, eltekintve az oszlopsortól balra kanyargó hosszú sortól, mely percről percre gyarapszik, akár egy élő óramű. A férfi fekete zakót visel, nyakán apró, fehér állógallér, lakkcipőjén szikrát vet a napfény. Diplomatatáskájából ítélve akár üzletembernek is nézhetnénk, de az arckifejezése egészen más hangulatról árulkodik. Pontosabban többféle, egymást hullámokban váltó hangulat sejlik föl sápadt, feszes arcbőre alól. Aggodalom, düh, elkeseredés, viszolygás, bánat... Egy pillanatra sem veszi le tekintetét a bazilika hatalmas kupolájáról. Csak találgatni lehet a különös lelkiállapot okát. Talán valamiféle korai audienciára volt hivatalos, ahol átélt valamit, ami felülírta minden eddig elképzelését? Vagy épp fordítva: útban a Vatikán felé világosodott meg számára valami, ami évek óta érlelődött benne? Valami olyan, ami miatt ki kellett állnia a tér közepére, és ami egycsapásra átrendezte a napi programját? Vajon mennyire lehet ennek köze a hithez? Vagy a magánéletéhez? És létezik olyan, hogy a kettő különválasztható? És, ki tudja, lehet valami harmadik is: bűn, titok, csoda... Vagy csak egyszerűen a megfigyelő vetíti ki a képzelgéseit erre a magányos figurára, hiszen a sztereotípiáknak és sablonoknak gyakran semmi közük sincs a konkrét emberi élethelyzethez. Egy csapat apró, szürkébe öltözött apáca szaporázza lépteit a téren, hátukon kis iskolatáska. Egy másik, termetes és szigorú tekintetű szent asszony határozottan lépdel velük ellentétes irányba. Egy sirály száll Bernini szökőkútjára és iszik a vízből. Egy japán pár lép be a konténerben berendezett mobilpostába, hogy hazaküldje a vatikáni stemplivel ellátott képeslapokat. Az oszlopok körül a sor újabb tíz méterrel gyarapodott. A pap nem mozdul. Tekintetét továbbra is a Szent Péter-bazilika kupolájára szegezi, de az indulati hullámok mintha már csillapulnának, arcára nyugalom, vagy talán inkább egykedvűség ül ki. Sosem tudjuk meg, megoldotta-e a gondját, vagy éppenséggel végleg feladta. Esetleg a probléma magától szertefoszlott? A következő pillanatban a férfi megfordul, és lassan elindul a tér másik vége felé. Elővesz a zsebéből egy mobiltelefont, és anélkül hogy megállna, a füléhez emeli. Alakja lassan elenyészik, beolvad a hömpölygő turistaáradatba. A pápaság területének nagysága mindig fordított arányban állt befolyásának mértékével: a Vatikán csak annak a jéghegynek a csúcsa, mely egy milliárd hívőből, két millió szerzetesből és pár százezer papból tevődik össze. Ha egy nap úgy döntenének, hogy egyszerre összegyülekeznek a Vatikán-hegy negyvennégy hektáros területén, egy kilométer magas emberpiramis keletkezne. Hivatalosan a Vatikánt tartják a legkisebb államnak a maga ezer lakójával, amivel, feltehetően, jelentős költségeket takarítanak meg. De még így is elég nagy ahhoz, hogy ne szerepeljen a Lonely Planet néhány évvel ezelőtt kiadott Mikronemzetek útikönyvében. Több mint harminc miniatűr, de államiság igényével fellépő képződményt vettek fel, mint például a Seeland Hercegséget, vagy a Kugel-Kugel Köztársaságot. Seeland egy elhagyott brit haditengerészeti erődítményen található, az angol partok közelében. Öt állandó lakója van, területe 550 négyzetméter. A múlt század közepén alapította Paddy Roy Bates, leszerelt brit katona, aki ezt a helyet választotta ki a Britain’s Better Music Station névre keresztelt kalóz rádióadója üzemeltetésére, majd odaköltözött a családjával együtt. Leeland gazdasági függetlenségét webszerverek befogadása és offshore tranzakciók biztosítják. A Kugel Kugel Köztársaságot a bécsi Práterben találjuk. Edwin Lipburger nonkonformista képzőművész projektjeként indult, aki nézeteltérésbe keveredett a hatóságokkal, és megtagadta az adófizetést. Sajátos kis világot teremtett a kerek épületben, ahol saját postai bélyegeket kezdett nyomtatni. 1984-ben kiáltotta ki a függetlenséget. A köztársaság egyetlen postai címe az Antifasiszta utca 2, itt található a már említett tipográfiai szolgáltató egység is. Területét bekerítette szögesdróttal, papíron 389 állampolgár lakja. A ház a Práter egyik turisztikai látványossága, ami némi bevételt is hoz a képződménynek. Szinte minden törpeállam gondban van a szuverenitással. Szerencsés kivételnek számít a Máltai Lovagrend, melynek van ugyan szuverenitása, csak épp területe alig. Ez nem utolsó fegyvertény ebben a mezőnyben, és talán csak a Lewis Carrolltól ismert eltűnő macskához lehet hasonlítani, mely csak a mosolyát hagyja hátra... De még ez is fokozható! Stieg Larsson népszerű Millennium trilógiájának hősnője, Lisbeth Salander egy „Hackerköztársaság” nevű virtuális közösségnek a tagja, melynek létszáma alig éri el az ötvenet: egytől-egyig komputeres zsenik, akik a világ különböző pontjain élnek ugyan, de az állam és a tőke iránti megvetésük közösségbe forrasztja őket. A képződmény önvédelmi képessége lenyűgöző, és sikerrel veszi fel a gazdasági versenyt a szokványos államokkal. A Hackerköztársaság platformjait távoli, a hatóságok számára elérhetetlen szerverek támogatják. Bármennyire a képzelet szülötte is ez a projekt, a Farmlandson, a Simcity-n és a Facebookon milliók élik párhuzamos életüket. Egyelőre nem hallani arról, hogy a WikiLeaks kikiáltotta volna a függetlenségét, de kétségtelenül sok tekintetben a Hackerköztársaság modelljét követi. Egy rendszerkritikusokból, újságírókból, matematikusokból, hightech szakemberekből álló világméretű hálózat áll mögötte, melynek tagjai sokkal lojálisabbak az ügyhöz, mint saját kormányukhoz. A mobilitás lehetősége, illetve a hálózat építőelemeinek otthont adó országok liberális törvényhozása egyfajta területen kívüliséget biztosítanak a networknek. Ennek a felforgató csoportnak a legfőbb erőforrása az információ. H 7 POPOV, Alek Londoni küldetés JAK-Kijárat, 2004 Syllabux, 2012 Testgyomok Napkút, 2014 „A káposztás ciklus" Magyar Lettre Internationale, 33 „A londoni misszió" Magyar Lettre Internationale, 50