Magyar Lettre Internationale 2015. nyár (97. szám)

HOTEL EURÓPA - Popov, Alek: A történelem szállodái

ALEK POPOV A történelem szállodái Egy magányos alak ácsorog a római Szent Péter tér közepén. Valamivel elmúlt tíz óra, a bazilika előt­ti tér még szinte üres, eltekintve az oszlopsortól balra kanyargó hosszú sortól, mely percről perc­re gyarapszik, akár egy élő óramű. A férfi fekete zakót visel, nyakán apró, fehér állógallér, lakk­cipőjén szikrát vet a napfény. Diplomatatáskájá­ból ítélve akár üzletembernek is nézhetnénk, de az arckifejezése egészen más hangulatról árulko­dik. Pontosabban többféle, egymást hullámokban váltó hangulat sejlik föl sápadt, feszes arcbőre alól. Aggodalom, düh, elkeseredés, viszolygás, bánat... Egy pillanatra sem veszi le tekintetét a bazilika ha­talmas kupolájáról. Csak találgatni lehet a különös lelkiállapot okát. Talán valamiféle korai audienci­ára volt hivatalos, ahol átélt valamit, ami felülír­ta minden eddig elképzelését? Vagy épp fordítva: útban a Vatikán felé világosodott meg számára va­lami, ami évek óta érlelődött benne? Valami olyan, ami miatt ki kellett állnia a tér közepére, és ami egycsapásra átrendezte a napi programját? Vajon mennyire lehet ennek köze a hithez? Vagy a ma­gánéletéhez? És létezik olyan, hogy a kettő külön­választható? És, ki tudja, lehet valami harmadik is: bűn, titok, csoda... Vagy csak egyszerűen a meg­figyelő vetíti ki a képzelgéseit erre a magányos figurára, hiszen a sztereotípiáknak és sablonok­nak gyakran semmi közük sincs a konkrét emberi élethelyzethez. Egy csapat apró, szürkébe öltözött apáca szaporázza lépteit a téren, hátukon kis isko­latáska. Egy másik, termetes és szigorú tekintetű szent asszony határozottan lépdel velük ellentétes irányba. Egy sirály száll Bernini szökőkútjára és iszik a vízből. Egy japán pár lép be a konténerben berendezett mobilpostába, hogy hazaküldje a vati­káni stemplivel ellátott képeslapokat. Az oszlopok körül a sor újabb tíz méterrel gyarapodott. A pap nem mozdul. Tekintetét továbbra is a Szent Pé­­ter-bazilika kupolájára szegezi, de az indulati hul­lámok mintha már csillapulnának, arcára nyuga­lom, vagy talán inkább egykedvűség ül ki. Sosem tudjuk meg, megoldotta-e a gondját, vagy éppen­séggel végleg feladta. Esetleg a probléma magától szertefoszlott? A következő pillanatban a férfi meg­fordul, és lassan elindul a tér másik vége felé. Elő­vesz a zsebéből egy mobiltelefont, és anélkül hogy megállna, a füléhez emeli. Alakja lassan elenyészik, beolvad a hömpölygő turistaáradatba. A pápaság területének nagysága mindig fordí­tott arányban állt befolyásának mértékével: a Va­tikán csak annak a jéghegynek a csúcsa, mely egy milliárd hívőből, két millió szerzetesből és pár százezer papból tevődik össze. Ha egy nap úgy döntenének, hogy egyszerre összegyülekeznek a Vatikán-hegy negyvennégy hektáros területén, egy kilométer magas emberpiramis keletkezne. Hivatalosan a Vatikánt tartják a legkisebb állam­nak a maga ezer lakójával, amivel, feltehetően, je­lentős költségeket takarítanak meg. De még így is elég nagy ahhoz, hogy ne szerepeljen a Lonely Planet néhány évvel ezelőtt kiadott Mikronemze­tek útikönyvében. Több mint harminc miniatűr, de államiság igényével fellépő képződményt vet­tek fel, mint például a Seeland Hercegséget, vagy a Kugel-Kugel Köztársaságot. Seeland egy elha­gyott brit haditengerészeti erődítményen találha­tó, az angol partok közelében. Öt állandó lakója van, területe 550 négyzetméter. A múlt század kö­zepén alapította Paddy Roy Bates, leszerelt brit ka­tona, aki ezt a helyet választotta ki a Britain’s Bet­ter Music Station névre keresztelt kalóz rádióadója üzemeltetésére, majd odaköltözött a családjával együtt. Leeland gazdasági függetlenségét web­­szerverek befogadása és offshore tranzakciók biz­tosítják. A Kugel­ Kugel Köztársaságot a bécsi Prá­terben találjuk. Edwin Lipburger nonkonformista képzőművész projektjeként indult, aki nézetelté­résbe keveredett a hatóságokkal, és megtagadta az adófizetést. Sajátos kis világot teremtett a kerek épületben, ahol saját postai bélyegeket kezdett nyomtatni. 1984-ben kiáltotta ki a függetlenséget. A köztársaság egyetlen postai címe az Antifasisz­ta utca 2, itt található a már említett tipográfiai szolgáltató egység is. Területét bekerítette szö­gesdróttal, papíron 389 állampolgár lakja. A ház a Práter egyik turisztikai látványossága, ami némi bevételt is hoz a képződménynek. Szinte minden törpeállam gondban van a szuverenitással. Szeren­csés kivételnek számít a Máltai Lovagrend, mely­nek van ugyan szuverenitása, csak épp területe alig. Ez nem utolsó fegyvertény ebben a mezőny­ben, és talán csak a Lewis Carrolltól ismert eltűnő macskához lehet hasonlítani, mely csak a moso­lyát hagyja hátra... De még ez is fokozható! Stieg Larsson népszerű Millennium trilógiájának hősnő­je, Lisbeth Salander egy „Hackerköztársaság” nevű virtuális közösségnek a tagja, melynek létszáma alig éri el az ötvenet: egytől-egyig komputeres zse­nik, akik a világ különböző pontjain élnek ugyan, de az állam és a tőke iránti megvetésük közösség­be forrasztja őket. A képződmény önvédelmi ké­pessége lenyűgöző, és sikerrel veszi fel a gazdasá­gi versenyt a szokványos államokkal. A Hackerköz­társaság platformjait távoli, a hatóságok számára elérhetetlen szerverek támogatják. Bármennyire a képzelet szülötte is ez a projekt, a Farmlandson, a Simcity-n és a Facebookon milliók élik párhu­zamos életüket. Egyelőre nem hallani arról, hogy a WikiLeaks kikiáltotta volna a függetlenségét, de kétségtelenül sok tekintetben a Hackerköztársa­ság modelljét követi. Egy rendszerkritikusokból, újságírókból, matematikusokból, hightech szak­emberekből álló világméretű hálózat áll mögötte, melynek tagjai sokkal lojálisabbak az ügyhöz, mint saját kormányukhoz. A mobilitás lehetősége, illet­ve a hálózat építőelemeinek otthont adó országok liberális törvényhozása egyfajta területen kívülisé­get biztosítanak a networknek. Ennek a felforga­tó csoportnak a legfőbb erőforrása az információ. H 7 POPOV, Alek Londoni küldetés JAK-Kijárat, 2004 Syllabux, 2012 Testgyomok Napkút, 2014 „A káposztás ciklus" Magyar Lettre Internationale, 33 „A londoni misszió" Magyar Lettre Internationale, 50

Next