A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, 1905 (24. évfolyam, 1-41. szám)

1905-10-29 / 35. szám

246 Magyar Mérnök- és Épitész-Egylet Heti Értesítője 35. sz. 1905. október 29. Jelen volt Szeged város egész technikus közönsége. A m. kir. államvasúti mérnökök Stelczel Frigyes üzlet­vezető vezetése alatt impozáns számban testületileg jelentek meg. Ott voltak a Szeged környékén levő ármentesítő társulatok s folyammérnöki hivatalok kép­viselői. A vidéki mérnökegyesületek közül több taggal képviseltette magát az aradi és a nagyváradi mérnök­egyesület, továbbá a miskolci és a pozsonyi mérnöki társaskör. Budapestről Hieronymi Károly elnökünk vezetésével mintegy 60 tagtársunk jelent meg. A kereskedelmi minisztériumot Gonda Béla, a kir. József-műegyetemet Lázár L.­ Pál képviselte. Képviselőt küldött továbbá a Magyar Építőmesterek Egyesülete is. Csupán a technikus kongresszus s az élénkebb buda­pesti közgyűlések alkalmával láttunk annyi technikust, amennyi a szegedi vándorgyűlésen részt vett. Megjelent a vándorgyűlésen Vásárhelyi Pál családja és rokonsága, köztük Vásárhelyi Ilona és özv. Hódy Lajosné szül. Vásárhelyi Berta, Vásárhelyi leányai, vala­mint unokája Olosz Dezsőné szül. Hódy Lenke férjével A városi széképület impozáns nagytermét zsúfolásig, megtöltötte Szeged város közönsége, közöttük számos hölgy, amikor Hieronymi Károly este fél hét órakor a következő beszéddel nyitotta meg az ülést: Mai egyetemes szakülésünket itt tartjuk, hová Vásár­helyi Pál szobrának leleplezési ünnepére összegyűltünk, hogy ezzel is hódoljunk Vásárhelyi Pál emlékének, és mai ülésünkben is méltassuk azokat az érdemeket, melye­ket Vásárhelyi Pál hazájának újjáaklatása körül szerzett, és megemlékezzünk annak a ritka érdemű embernek kiváló tulajdonairól, aki a gyakorlati munkásságot egye­sítette a tudásnak elméleti búvárlataival. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet egyik legelső ülésén elevenítette fel egyik elhunyt tagtársunk Vásár­helyi Pálnak a tudományos kutatás terén szerzett leg­nagyobb érdemét, hogy a víz folyásának azt az empi­rikus törvényét, mely a tudományos világban ma Humphreys és Abbot amerikai mérnökök nevéhez fűző­dik, Vásárhelyi Pál harminc évvel előbb állapította meg. De míg a nevezett amerikai mérnökök nagy könyvét, mely a kérdést tárgyalja, az északamerikai állam kormánya hivatalosan közölte az európai államok kormányaival, Vásárhelyi Pál munkája még honfitársai előtt is alig volt ismeretes. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet kebeléből látott napvilágot az az életrajz, melyet Gonda Béla tagtársunk Vásárhelyi Pálról írt, a mai körülésen Reök tagtársunk fog róla emlékbeszédet mondani. Ezért nem az én feladatom, Vásárhelyi Pál munkás­ságát részletesen ismertetni. De a hely, ahol a szobor felállíttatott, azok, akik ennek költségét viselték, egyaránt reá mutatnak arra, hogy elsősorban a Tisza-szabályozás nagy műve az, mely Széchenyi István és Vásárhelyi Pál nevéhez fűződik. A feladat nagyságát talán semmi sem jelzi inkább, mint az a körülmény, hogy bár azoknak hamvai, kik a nagy munkát megindították, már régen porladoznak, közöttünk számosan vannak, kik a Széchenyi István gróf által megkezdett nagy munkának első részét befejezték. Befejezettnek tekinthetjük ma az alföldi nagy víz­medencének árvédelmét; megvan óva hazánk legter­mékenyebb része a rendszeres mezőgazdaságot gátló elemi csapások egyik fajtájától. De a másik nagy munka, mely a folyóvizek öntözési célokra való felhasználásával hivatva lesz hazai klímánk szélsőségei ellen védelmet nyújtani; a hazai földműve­lésnek ezzel módot nyújtani, hogy nemcsak egyoldalúan a gabonatermelést, hanem fokozottabban a marha­tenyésztést űzni, jóformán meg sincsen indítva, holott ennek szükségét az utóbbi évek tapasztalásai újra egész nagyságában élőnkbe zárta. És a Körösök hajózhatóvá tételének munkálataival és a Béga-csatorna átalakításával csak megkezdve van az a másik feladat, hogy hajózható folyóink rendszerét az azokat összekötő hajózható csatornák megépítésével az egész ország számára hasznosítjuk. Ennek a kérdés­nek megvitatására a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet a felolvasások egész sorozatát szentelte és az azok felett megindult vita a feladatnak műszaki oldalát tel­jesen megvilágította. Úgy látszik, most sem tudunk gyorsabban haladni, mint azon korban, melynek egyik kimagasló alakját ma és holnap ünnepeljük. 1816 óta szakadatlanul folyt hazai vizeinknek mű­szaki felvétele, de csak 1846-ban indult meg a gyakor­lati megvalósítás. Azt az egész vitaanyagot, mely a kérdést nemcsak műszaki, hanem nemzetgazdasági szempontból is meg­világítja, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet egy vaskos kötetben összefoglalta, mely könyvárusi úton megszerezhető. Még nem hízeleghetünk magunknak azzal, hogy a hajózható csatornák kiépítésének szükségét hazánk köz­tudatába belevihettük volna, feladatunk lesz, tovább folytatni megkezdett munkánkat. És ha aztán körül­nézünk, hol találnánk segítő munkatársakat, az alföldi nagyvárosokra esik szemünk, amelyek a hajózható utak rendszeres létesítésében találnák haladásuknak, jólétük­nek hatalmas tényezőit. E munkánk eredményes folytatásában is hálával tarto­zunk azon elődeinknek, és nevezetesen Vásárhelyinek, kik a vízépítési mérnököknek nagy iskoláját alapították meg, és kiknek hervadatlan dicsőségét képezik azok a pontosságban és megbízhatóságban páratlan adatok, melyeket sok tudással és vasszorgalommal gyűjtöttek. Az utolsó nagy párisi kiállításon, hol az egész világ műszaki tudományos haladások és ipari szorgalmak legkiválóbb termékeit mutatták be, Magyarország víz­rajzi kiállítása semmi más nemzet által meg nem köze­lített nagyságban és tökéletességben tűnt ki. Vásárhelyi Pál életéről az igazságnak megfelelően jegyzik fel, hogy Vásárhelyi Pál egész életében az el nem ösm­n­tetés keserű érzésével küzdött. Az ő sorsa közös abban sok más úttörő szellem sor­sával, hogy érdemei csak halála után találnak teljes méltánylást. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet, kitől a holnap ünnepélyesen leleplezendő szobor felállításának eszméje kiindult, ez alkalommal is hálás köszönetet mond azok­nak, akik a szobor felállítását felkarolták, nevezetesen a földművelési minisztériumnak és a tiszai társulatoknak. A szobor felállítása bizonyságot fog tenni arról, hogy Magyarország hálás azoknak emléke iránt, akik hazájuk érdekében önzetlenül működtek. Nekünk pedig ez az ünnepély szolgáljon buzdításul arra, hogy azt, amit elődeink a vizek kártékony hatá­sának meggátlásával megkezdtek, mi azoknak hasznosí­tásával folytassuk. Lázár György dr. polgármester Szeged város törvény­hatósága és közönsége nevében a következő beszéddel üdvözölte a technikusokat. .. Mélyen Tisztelt Vándorgyűlés! Amidőn Uraim, Önök,

Next