A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, 1905 (24. évfolyam, 1-41. szám)
1905-10-29 / 35. szám
1905. október 29. Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője 35. sz. 245 kimutatják, hogy a folyó meder a szabályozás folytán nem emelkedett, sőt inkább mélyült s egyenesen reávezetik a figyelmet a folyó mindazon szakaszaira, melyek további különös gondozási igényeinek, valamint a módozatokra is, amelyekkel e helyi bajok orvoslást nyerhetnek. Elképzelhető ezek folytán, hogy minő véghetetlen megnyugtató a mai vízi mérnökre és lesz tovább is az idők végtelenségéig, hogy a Vásárhelyi-féle eredeti alapfelvétel birtokában biztos összehasonlításra szolgáló hidrográfiai adataink vannak a szabályozást megelőző időről arra nézve, hogy a folyó meder viszonyait nagy- és kis vizes járásának jellegzetességeit, a szintén ismert csapadék adataival egybevetve, folytonos megfigyelés s tanulmány tárgyává tehessük s kezünkbe van adva annak is a kulcsa, hogy a kedvezőtlen fejlődésű folyó részeket felismerve, ezek megjavítására minő végrehajtási módozatokat alkalmazzunk. Vásárhelyi halhatatlan emlékének kifejezhetlenül nagy dicsőségére szolgál, hogy az általa koncipiált, de már az utódok által végrehajtott Tisza-szabályozás fényesen bevált, melynek érdeméből a Tisza völgyét a múltban nem csekély számban ért árvízhalamítások mitsem vonnak le, mivel ezek egyes egyedül s kizárólag a töltések elégtelen méretei miatt állottak elő s csak fokozhatja Vásárhelyi iránt való igaz hódolatunkat az a tudat, hogy a külföldi szakférfiak már régen elismerték a Tisza-szabályozásnak tudományos nagy jelentőségét s e téren egyedül álló fényes sikerét, mit élénken igazol az a körülmény is, hogy a Tisza-szabályozás ismertetésével és méltatásával majdnem minden külföldi műegyetemen kimerítően foglalkoznak s eme tárgy a vízépítészeti tananyagnak fontos kiegészítő és magyarázó része. A 40-es évek fontosabb eseményei köréből sokak előtt ismeretes, hogy Széchenyinek Vásárhelyivel közösen folytatott, az egész Tisza völgyére kiterjedő országos agitációja annyiban is sikerre vezetett, hogy miután az érdekeltség figyelmét a Tisza-szabályozás és Tiszavölgyének ármentesítése iránt felkeltette, a közbejött 1845. évi árvíz hatása alatt érdekeltségi társulásokat s egyleteket szerveztetett, majd megalakította a Tiszavölgyi társulatot. E társulat 1846. évi január havában tartott nagy gyűlésén Vásárhelyit, ki időközben a vízépítési igazgatóság kebelében hajózási felügyelővé és igazgatósegéddé lépett elő, megválasztotta igazgatómérnökévé. Ámde előterjesztett nagy koncepciója a Tisza-szabályozás felől az érdekeltek körében nagy visszatetszést keltett, mely az 1846. évi április 8-án tartott tiszavölgyi értekezleten vehemens támadásokban nyilvánult. Vásárhelyit az e kifogások és támadások ellen előadott érvelések közben valószínűleg idegeinek a méltatlan neheztelések okozta túlfeszültsége folytán szívszélhűdés érte, mely rövid ideig tartó haláltusa után, óriási kárára a hazai műszaki ügyeknek s végtelen szomorúságára nagyszámú tisztelőinek, alig 51 éves korában életét kioltotta. Mielőtt befejezném előadásomat, nem hagyhatom felemlítés nélkül, hogy miután Francesconinak, a még Vásárhelyi életében behívott jeles külföldi szakértőnek, véleménye a Tisza-szabályozásról Vásárhelyi eszméjét támogatta s ez az érdekeltség körében visszatetszett, ellenesei a halála után behívott Paleocapa véleményében foglalt egyes , Vásárhelyi felfogásával nem kongruáló állításokat erősen kihegyezve, azon igyekeztek, hogy amikor ezen két legnagyobb tehetségű hidrográfusát egymással szembeállítsák és Paleocapa nagy neve tekintélyének súlyával Vásárhelyi értékét kisebbítsék. Márpedig a Herrich Károly által közölt és teljes hitelt érdemlő adatokból kivehető, hogy a nagy nevű Paleocapa, kinek halhatatlan érdemeit nem egy ,olasz városban emelt szobra hirdeti s aki a Tisza-szabályozás ügyét később is nagy figyelemmel kísérte, utóbb maga is belátta, mikép szakvéleményének ama részeiben, melyek Vásárhelyiétől eltértek, nem volt igaza, illetőleg hogy az általa mondottakat félremagyarázták. Ugyanazért élete utolsó éveiben erősen készült arra, hogy Vásárhelyi emlékének a saját véleménye egyes részei korrigálása útján elégtételt szolgáltasson; sajnos, hogy ez a tudományos alakban megírni szándékolt rektifikációja időközben bekövetkezett halála folytán már nem látott napvilágot, de véleménye ezen megváltozásának mind szóban, mind magánleveleiben tényleg több ízben kifejezést adott. Tisztelt Vándorgyűlés! Mint már többször jeleztem, halhatatlan emlékű Vásárhelyiek érdemeinek kellő méltatása terén sok tekintetben már letarolt mezőkön járok s ez az oka annak, hogy sok érdekes életrajzi adatot felőles, több fontosabb ténykedését érintetlenül hagytam s különösen, hogy nagyértékű tudományos irodalmi működéséről részletesen meg nem emlékeztem, pedig irodalmi munkásságának s széles alapon álló nagy tudásának halvány jellemzésére nem hagyhatom legalább címbeli említés nélkül a „gyakorlati háromszögelésről" írott latin művét, „egyes fontosabb háromszögelési feladvány megoldásáról" írott német munkáját, „a budapesti állóhídról" írott tanulmányát, figyelmeztető cikkét a Vaskapu-ügyben, hol óvva inti az érdeklődőket, köztük még a hírneves, de e kérdésben megtévedt Beszédes Józsefet is, hogy az alduhai szabályozások eredményeiből ne várjanak a Tiszára s a többi folyó vízjárására vízszínsülyedést; a „Berettyó vizének hajózhatóvá tételéről" írt értekezését s végül a „sebesség fokozásáról folyó vizeinkben" című nagy értékű cikkét, melyben megelőzve korát, kimondotta, hogy a folyókban a függélyesben érvényesülő sebességváltozások parabola alakot adnak. Mindezek után felmagasztosult érzelmeim kifejezéseként ékesen óhajtanék szólni, hogy Vásárhelyi Pál nagy szelleme iránt érzett mély hódolatunkat méltóan tudjam leróni. Nagy ember volt ő a szó teljes értelmében, kinek zseniálítását nem kötötte békéba a küzdelem s a szenvedéssel teljes rögös pálya, akinek munkaszeretetét és alkotó képességét sem az anyagi gondok, sem a kisebbítés, sem pedig a félreismerés nem tudták elzsibbasztani. Utolsó leheletéig a haza földének bensőségteljes szeretete s a legnemesebb értelemben vett kötelességtudás volt vezércsillaga, mert érezte magában az isteni szikrát s látta nagy miszszióját, mely őt összes tehetségével és tudásával a haza oltárán való áldozathozatalra vonzotta. Tündöklő nap vala ő a magyar technikusvilág egén, mert alkotásainak fénysugarai messze a késő századokba is be fognak világítani. Szolgáljon nemes alakja az idők végtelenségéig buzdító például minden magyar technikus részére s maradjon emlékezete mindörökké áldott közöttünk! A szegedi vándorgyűlés. (1905 október 21.) A Vásárhelyi-szobor felavatásával kapcsolatban tartott szegedi vándorgyűlésünk élénk bizonyságát nyújtotta a technikus kar összetartásának.ао!зэ