A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, 1905 (24. évfolyam, 1-41. szám)

1905-10-29 / 35. szám

1905. október 29. Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője 35. sz. 245 kimutatják, hogy a folyó meder a szabályozás folytán nem emelkedett, sőt inkább mélyült s egyenesen reá­vezetik a figyelmet a folyó mindazon szakaszaira, melyek további különös gondozási­ igényeinek, valamint a módo­zatokra is, a­melyekkel e helyi bajok orvoslást nyer­hetnek. Elképzelhető ezek folytán, hogy minő véghe­­tetlen megnyugtató a mai vízi mérnökre és lesz tovább is az idők végtelenségéig, hogy a Vásárhelyi-féle eredeti alapfelvétel birtokában biztos összehasonlításra szolgáló hidrográfiai adataink vannak a szabályozást megelőző időről arra nézve, hogy a folyó meder viszonyait nagy- és kis vizes járásának jellegzetességeit, a szintén ismert csapadék adataival egybevetve, folytonos megfigyelés s tanulmány tárgyává tehessük s kezünkbe van adva annak is a kulcsa, hogy a kedvezőtlen fejlődésű­ folyó részeket felismerve, ezek megjavítására minő végrehajtási módo­zatokat alkalmazzunk. Vásárhelyi halhatatlan emlékének kifejezhetlenül nagy dicsőségére szolgál, hogy az általa koncipiált, de már az utódok által végrehajtott Tisza-szabályozás fényesen bevált, melynek érdeméből a Tisza völgyét a múltban nem csekély számban ért árvízhalamítások mitsem vonnak le, mivel ezek egyes egyedül s kizárólag a töltések elégtelen méretei miatt állottak elő s csak fokozhatja Vásárhelyi iránt való igaz hódolatunkat az a tudat, hogy a külföldi szakférfiak már régen elis­merték a Tisza-szabályozásnak tudományos nagy jelen­tőségét s e téren egyedül álló fényes sikerét, mit élénken igazol az a körülmény is, hogy a Tisza-szabályozás ismertetésével és méltatásával majdnem minden kül­földi műegyetemen kimerítően foglalkoznak s eme tárgy a vízépítészeti tananyagnak fontos kiegészítő és magyarázó része. A 40-es évek fontosabb eseményei köréből sokak előtt ismeretes, hogy Széchenyinek Vásárhelyivel közösen folytatott, az egész Tisza völgyére kiterjedő országos agitációja annyiban is sikerre vezetett, hogy miután az érdekeltség figyelmét a Tisza-szabályozás és Tisza­­völgyének ármentesítése iránt felkeltette, a közbejött 1845. évi árvíz hatása alatt érdekeltségi társulásokat s egyleteket szerveztetett, majd megalakította a Tiszavölgyi társulatot. E társulat 1846. évi január havában tartott nagy gyűlésén Vásárhelyit, ki időközben a vízépítési igazgatóság kebelében hajózási felügyelővé és igazgató­segéddé lépett elő, megválasztotta igazgatómérnökévé. Ámde előterjesztett nagy koncepciója a Tisza-szabá­lyozás felől az érdekeltek körében nagy vissza­tetszést keltett, mely az 1846. évi április 8-án tartott tiszavölgyi értekezleten vehemens támadásokban nyil­vánult. Vásárhelyit az e kifogások és támadások ellen előadott érvelések közben valószínűleg idegeinek a méltatlan neheztelések okozta túlfeszültsége folytán szívszélhűdés érte, mely rövid ideig tartó haláltusa után, óriási kárára a hazai műszaki ügyeknek s végtelen szomorúságára nagyszámú tisztelőinek, alig 51 éves korában életét kioltotta. Mielőtt befejezném előadásomat, nem hagyhatom felemlítés nélkül, hogy miután Francesconinak, a még Vásárhelyi életében behívott jeles külföldi szakértőnek, véleménye a Tisza-szabályozásról Vásárhelyi eszméjét támogatta s ez az érdekeltség körében visszatetszett, ellenesei a halála után behívott Paleocapa véleményé­ben foglalt egyes , Vásárhelyi felfogásával nem kon­­gruáló állításokat erősen kihegyezve, azon igyekeztek, hogy ami­kor ezen két legnagyobb tehetségű hidro­­gráfusát egymással szembeállítsák és Paleocapa nagy neve tekintélyének súlyával Vásárhelyi értékét kisebbít­sék. Már­pedig a Herrich Károly által közölt és teljes hitelt érdemlő adatokból kivehető, hogy a nagy nevű Paleocapa, kinek halhatatlan érdemeit nem egy ,olasz városban emelt szobra hirdeti s aki a Tisza-szabályozás ügyét később is nagy figyelemmel kísérte, utóbb maga is belátta, mikép szakvéleményének ama részeiben, melyek Vásárhelyiétől eltértek, nem volt igaza, illetőleg hogy az általa mondottakat félremagyarázták. Ugyan­azért élete utolsó éveiben erősen készült arra, hogy Vásárhelyi emlékének a saját véleménye egyes részei korrigálása útján elégtételt szolgáltasson; sajnos, hogy ez a tudományos alakban megírni szándékolt rektifi­­kációja időközben bekövetkezett halála folytán már nem látott napvilágot, de véleménye ezen megválto­zásának mind szóban, mind magánleveleiben tényleg több ízben kifejezést adott. Tisztelt Vándorgyűlés! Mint már többször jeleztem, halhatatlan emlékű Vásárhelyiek érdemeinek kellő mél­tatása terén sok tekintetben már letarolt mezőkön járok s ez az oka annak, hogy sok érdekes életrajzi adatot felőle­s­, több fontosabb ténykedését érintetlenül hagy­tam s különösen, hogy nagyértékű tudományos irodalmi működéséről részletesen meg nem emlékeztem, pedig irodalmi munkásságának s széles alapon álló nagy tudásának halvány jellemzésére nem hagyhatom lega­lább címbeli említés nélkül a „gyakorlati háromszöge­lésről" írott latin művét, „egyes fontosabb három­szögelési feladvány megoldásáról" írott német munkáját, „a budapesti állóhídról" írott tanulmányát, figyelmez­tető cikkét a Vaskapu-ügyben, hol óvva inti az érdek­lődőket, köztük még a hírneves, de e kérdésben meg­tévedt Beszédes Józsefet is, hogy az alduhai szabályo­zások eredményeiből ne várjanak a Tiszára s a többi folyó vízjárására vízszínsülyedést; a „Berettyó vizének hajózhatóvá tételéről" írt értekezését s végül a „sebes­ség fokozásáról folyó vizeinkben" című nagy értékű cikkét, melyben megelőzve korát, kimondotta, hogy a folyókban a függélyesben érvényesülő sebességválto­zások parabola alakot adnak. Mindezek után felmagasztosult érzelmeim kifejezése­ként ékesen óhajtanék szólni, hogy Vásárhelyi Pál nagy szelleme iránt érzett mély hódolatunkat méltóan tudjam leróni. Nagy ember volt ő a szó teljes értelmében, kinek zseniálítását nem kötötte békéba a küzdelem s a szen­vedéssel teljes rögös pálya, akinek munkaszeretetét és alkotó képességét sem az anyagi gondok, sem a kisebbítés, sem pedig a félreismerés nem tudták el­zsibbasztani. Utolsó leheletéig a haza földének bensőségteljes szeretete s a legnemesebb értelemben vett kötelesség­tudás volt vezércsillaga, mert érezte magában az isteni szikrát s látta nagy miszszióját, mely őt összes tehet­ségével és tudásával a haza oltárán való áldozathoza­talra vonzotta. Tündöklő nap vala ő a magyar technikusvilág egén, mert alkotásainak fénysugarai messze a késő századokba is be fognak világítani. Szolgáljon nemes alakja az idők végtelenségéig buzdító például minden magyar technikus részére s maradjon emlékezete mindörökké áldott közöttünk! A szegedi vándorgyűlés. (1905 október 21.) A Vásárhelyi-szobor felavatásával kapcsolatban tartott szegedi vándorgyűlésünk élénk bizonyságát nyújtotta a technikus kar összetartásának.­­ао!зэ

Next