A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 13. évfolyam (1879)
3. szám - Herrich Károly: A tiszaszabályozás és a szegedi válság
Az osztályokat elsősorban egyetemesen képviselte a nagygyűlés, második sorban a központi választmány és harmadszor a vidéki osztályok testületei, ha nem csalatkozom 16 választmányi taggal. Mint már említem, megkezdettek a munkálatok több irányban a mondott programai szerint, úgy válásokkal, mint akkor nevezték, valamint töltésekkel. Mondhatom, hogy a szabályozás szerencséjére ezen eljárásnak végett vetett az 1848-iki forradalom s bátran mondhatom, hogy szerencséjére kezdetét vette az akkor olyannyira gyűlöletes Bach absolut rendszere, mely tétlenségre kárhoztatva, az ország legszebb, legképesebb értelmi erejét, azok ezen szabályozásnál találták fel egyedüli foglalkozásukat, mondhatni ezen ügynek éltek testestül-lelkestül s a mai napság is látható eredmény ezen szívósságnak, ezen összetartásnak köszönhető, mivel kezdetben hihetetlen csekély volt azon alap, mely a szabályozás számára nyittatott, de roppant nagy volt azon szellemi tőke azon férfiak részéről, kik lent a lehető áldozatokra hívták fel az érdekelteket, fent pedig a lehető források megnyitását sürgették s végre ki is eszközölték , s kiknek fele néha sőt része untalan Bécs és Pest között utaztak , hogy mi módon lehetne a vállalatot előmozdítani. Az abszolút kormány alatt: egy királyi biztos, egy jogtanácsos és egy főmérnök lett a tiszaszabályozás élére állítva s a régi alapszabályok megszüntetve, helyettük a statutumok megállapítva, melyeknek jobb és gyakorlatilag helyesnek mutatkozott része a mai 1871. XXXIX. t.-c.-be is fel lett véve. Az akkor olyannyira türelmetlen kormány minden tervnél, mely végre lett hajtandó, az érdekeltség véleményét meghallgatta s határozott azok alapján vagy azok ellenére — a mint azt jónak látta. Nevezetesebb mozzanat ezen korszak alatt az volt, hogy a Széchenyi-féle vízi osztályok meghagyattak ugyan, de ezekben alakulhattak oly magánytársulatok, melyek magukban egy körvonalazott egészet képeztek s keletkezett a mai napság is fennálló társulatok sorozata, melyek elszámlálásával önök figyelmét terhelni nem akarom, miután általánosan ismeretesek, de az ezekre vonatkozó hivatalos jelentéseket ezeknel általadom egyletünk könyvtára számára, honnan így minden, a társulati ügyekre vonatkozó adatok bárki által megszerezhetők lesznek. Az első évek a tájékozás és az alakulás nehézségével küzdöttek. 1853-ban, midőn még alig kezdődött meg jóformán a munka, megjelent januárban egy nagy áradás, tartott egész augusztus végéig s haladta vagy elérte az 1830-iki, — eddig legnagyobb — Tisza vízszinét. 1855-ben még nagyobb áradás jött, a csak megkezdett védmüveleteket mindenütt szétrombolva s a Tisza minden pontján több lábbal haladta túl az irányadó 1830-iki áradás vízszinét. Ezen áradás oly katasztrófát képezett, hogy Felséges Urunk személyesen jelent meg a Tisza völgyén, azonban családi szerencsétlenség folytán félbeszakította útját, magát a főherceg-kormányzó által helyettesítette, s vele bejáratta a Tisza völgyének nagy víztengerét. Reményem, hogy nem kell magyaráznom sem, hogy ezen áradásokat, melyek az irányadó 1830-ik emlék