A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 24. évfolyam (1890)
9-10. szám - Malina Gyula: A Tisza szabályozásáról I.
•496 között (pl. a főpárkány 2565 m magasan fekszik, a mellék- és főhajók nagyobb szélességéből kifolyólag az ívköz is nagyobb, stb.) csak 27,056 cm2 (1. Viollet-Le-Duc: Dict. derArchitecture, 8 köt.). Hasonló számítással állapítható meg például ugyancsak a keresztezéstorony szabadon álló fialéjának stabilitása. E fialé súlya körülbelül 15,000 kg és egy-egy oszlopra esik belőle cma-enkint mintegy 3 kg. A súly nyomatéka a fialé külső határának egy pontjára vonatkoztatva 12,750 kg, a szélnyomás nyomatéka pedig ugyanarra a pontra, 250 kg szélnyomást feltételezve, 11,160 kg. Vagyis a fiaté stabilis. Ezt az állósságot könnyen lehet még vaskapcsolással is növelni. A fentiekben röviden előadtam tervemnek lényegét, az elveket, amelyeket tervezéskor szem előtt tartottam, valamint a hibákat, amelyeket tervemen fölfedezni vélek. Egységes, szigorúan stílszerű, nem sablonos kiképzésre, festői fölfogású csoportosításra törekedtem. Hogy ezt a célomat mennnyire sikerült megközelítenem, azt ítéljék meg szaktársaim. A Tisza szabályozásáról. Matina Gyulától. Mióta az ármentesítéshez komolyabban hozzá láttak, vagyis 1846 óta, a Tisza árvize látszólag egyre kedvezőtlenebb viszonyok között folyik le. Az 1855. évi árvíz a folyó több szakaszán magasabb volt, mint az 1830. évi, az 1860, 1863, 1866, 1867, 1869, 1876, 1877, 1879, 1881 és 1888. évi árvíz s némileg az 1889. évi is, a szabályozott folyó egyik vagy másik szakaszára nézve többé-kevésbbé fokozódó emelkedést mutat.* Az árvíz eme szokatlan emelkedését többen leginkább a „rendkívüli" légköri csapadékviszonyoknak tulajdonítják, abból indulván ki, hogy már az 1855. évi árvíz is nagyobb volt az 1830. évinél, pedig 1855-ben még kevés új töltés gátolta az árvíz szétterjedését; azután még az átvágásoknak is csupán 8 %-a volt még kiépítve,** a szabályozás hatása akkor tehát még nem érvényesülhetett. * L. az 1880-ban a Tiszaszabályozás tárgyában a törvényhozáshoz benyújtott kormányi előterjesztést. ** Csak az 1888. évi árvíz után elrendelt töltéserősítések és magasítások költsége legkevesebb 8—10 millió frtra rúg. (A bécsi kiállításra készült jelentésből következtetve). Ez az érdekeltség nagy megterheltetése, ha meggondoljuk, hogy körülbelül 3—4 millió magyar holdnyi terület ármentesítése már 1888 előtt is közel 50 millió írtba került pusztán az érdekelteknek. Az ármentesítésen kívül pedig a belső víz rendezésére, valamint a megvédett területek kellő kihasználását lehetővé tevő egyéb berendezésekre előreláthatólag még szintén tetemes költség fog kölleni.