A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 24. évfolyam (1890)
11. szám - Malina Gyula: A Tisza szabályozásáról II.
A most említett töltések hihetőleg mind igen régi keletűek. Fennmaradt részeik méreteiből, valamint az állapotukra vonatkozó régibb adatokból ítélve, többnyire rosszul és hiányosan lehettek építve. Valószínűleg csupán a közepes árvíz ellen nyújtottak védelmet, annak dacára, hogy megvédésük körül az érdekelt községek — reánk maradt feljegyzések szerint — sok erős küzdelmet és kitartó munkásságot fejtettek ki. Eme régi védőtöltések keletkezésének és fönntartásának történetére vonatkozólag az egyes vármegyék levéltáraiban bizonynyal sok érdekes adat] volna található; ezek előttünk azonban ismeretlenek. A régibb vízi művek közül csak egyre — a régi időkben nagyfontosságú Mirkó gátra — vonatkozólag van históriai adatunk, melyet érdekességénél fogva az alábbi jegyzetben egész terjedelmében ide igtatunk :* * In causa Neptuni contra Kratu in vivum torrentem Mirhó. est. Mirhó! sok helységet, mely régen ostromolsz, I Habozz levegj bízvást, mert ime elromolsz, Szabad folyásodnak akadály vettetik, Dölyfös nyargalásod zablában tétetik. Régen úgy csaptál ki, valamint akartál, Földnép verejtékét iszapban takartad. A földes uraknak törvényeket írtál, Mindent legázoltál, mert erővel birtál. A tök addig lebeg, míg végre elmerül, Az hal is addig úsz, míg hálóban kerül. Néked is addig volt erőszak tételed, Míg bizonyossá lett ezen kártételed. Már bűnössé lettél s ki ment sententiád: Akadályoztató gátat rakodnak rád, Gyeplőjét megrántják szabad futásodnak. Tiltó törvényeit várd ki csapásodnak. Negédes habjaid majd lecsendesednek, Kikotrott teknőid mind begyepesednek. Mirhete mind magad, még neved is elvész, Végső romlásodra föld, ásó, kapa kész. Felhatott az égre sok szegény insége, melyet okozott Mirkó dühössége. Heves, Szabolcs, Bihar, Békés nagyvidéke, Volt kártételednek uralkodó széke. Csanád, Csongrád, széles Kunság térségei Voltak habjaidnak ellenségei, Mert oda plántáltál habzó tengereket Az honnan várhatták ezek kenyereket. Hogyha meg nem fértél rendes partocskádban, Az honnan kibújtál, búj vissza anyádban. Nem élsz, még neved is eltöröltetik már, Sőt hogy éltél az is felejthetetlen kár. * Concinuat. per Ludovicum Erdődy ulodius 28-a julii Külső országban nőtt oly tanúit mestered, Kinek tanácsábul romlásodat mered. Ne csudáld, hogy nem lelsz Mirhó! pártfogóra Mert még az gyermek is átkot mond Mirhóra! Heves majd eltemet, Kúnság örül s nevet, Mert nem iszik többé annyi Mirhó-levet. Békés, Csanád, Csongrád szívszakadva várja Hogy foglalt helyedet gőbüly s gulya járja. Szabolcsban nép s király ürült kamarája, Megtelik s újat ér ezután búzája. Biharnak özönnel elfoglalt térsége Felszabadult s azon nő széna bővsége. Fuvarra örömmel mennek az emberek, Mert nem sülyed sárban megterhelt szekerek, Hordódik Szolnokon bővebb számmal a Sóó Ha fenékig száradsz te kártékony Mirkó ! Hány száz teremtettet szórt el a katona. Míg posványságodon terhet által vona. Tartóztató habod, a midőn süvöltött, Marsban az hadinép mennyi időt töltött. Nem káromkodik hát annyit a gyalog nép, Ha rövid úton jár s szárazabb földre lép. Pestül Debreczenig nem kerül Tokajra, De eddig hány ezret juttattál Ily bajra. Méltó vagy hát látod ! hogy kiszáradsz végre, Ennyi kártételed felhatott az égre. Pestnek, noha benned se haszna se kára jött temetésednek, de még is torára. Még pedig torodra, küldött oly követet ki törvény fánál már papolt s temettetett. A többi temetést kiált; ez parentál Mirkó száradjon ki; ez ítélet szent s áll! Szabolcsens. or. jud. in Tiszaszalók die 1785.