A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 24. évfolyam (1890)

7-8. szám - Könyvismertetés

Az egész művemnek végkonklúziója az, h­ogy igen­is a Tiszát vala­mikor töltések közé kellett volna venni, de nem azzal kellett volna elkez­deni ; ezt a bíráló úr észrevételeivel megcáfolni nem tudja, mert ahhoz első­sorban szükséges volna, hogy ne csak műszaki, hanem gazdai szemmel is vizsgálja a Tiszavölgy közgazdasági fejlődését, állat­állományának alaku­lását, annak megélhetési módozatait stb., a­melyek pedig mind befolynak arra, hogy valamely szabályozási rendszer a közgazdaság szempontjából meg volt-e okolva? Nézzen körül és kérdezze meg a szamosmenti birtokosokat, hogy miért fáznak a Szamosköz vízm­entesítésétől, és miért fogadták el igen okszerűen azt a programmot, hogy első­sorban a mederrendezés, vele kapcsolatban a belvíz- és patakszabályozás és utolsó sorban az ármentesítés jöjjön ? Úgy látszik, h­ogy a bíráló úr a Tisza szabályozásnak fő célját nem is a gazdasági haszonban keresi, hanem a közlekedés, a közigazgatás, a keres­kedelem terén elért eredményekben. Hát akkor minek fizettetik meg annak az árát a gazdákkal ? Különben a Tisza szabályozása után sem váltak ezek az állapotok rózsásakká, mert a­hol vasút nincsen közvetetten közelben, ott az árvíz kiöntése nélkül sem lehet a feneketlen utakon közlekedni; utakat és vasutakat pedig az ártereken is tudnak — hála a szakértelemnek — építeni, ha megvan hozzá a szükséges pénzösszeg. A községek és városok pedig sokkal inkább ki vannak az árvízveszé­lyeknek téve ma, mint voltak a töltések építése előtt. Szóval nem lehet e kérdések fölött csak úgy pár szóval magas lóhát­ról végezni, mint azt a bíráló úr tette. 3. Nem vehetem puszta kötekedésnél egyébnek a biráló úrnak ama további észrevételét, melyben kifogásolja azt a tételt, hogy az átvágá­sokat nem az egész folyó mentén egyszerre kell megindítani. Hiszen alig három sorral alább már megmagyarázom, hogy mit értek az egyszerre való megindításon, t. i. oly megindítást, melynél az átvágásoknak mily időben való kiképződésére figyelem nincsen fordítva. Ellenkezőleg oly átvágásokat, a­melyek teljes szelvényben emeltetnek ki, megengedhetőknek, sőt a legcélszerűbbeknek tartok minden más eljárás­sal szemben. Egyúttal megmondom azt is, hogy ha ezt úgy végezni nem lehetne, akkor arra kell törekedni, hogy az alsó átvágások természet szerint lassúbb fejlődése mesterségesen fokoztassék olyképpen, hogy el ne maradjunk a felsők mögött. 4. A bíráló úr rendes eljárásához mérten e pont alatt ismét kikap 3—4 sort művemből és őket újból téveseknek jelenti ki. Arról van ugyanis szó, hogy „nem szabad az átvágásoknak — ha őket más kiegészítő művek nem kisérik, pl. töltések útján való árvédel l­e­m — az árvizek gyorsabb lefolyása tekintetében valami rendkívüli szere­pet tulajdonítanunk". Magy. Mim. és Épit.­Egyl. Közl. 1890. 28

Next