A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 33. évfolyam (1899)
1. szám - Totth Róbert: A tokaji közúti Tisza-híd
XXXIII. kötet I. füzet. A tokaji közúti Tiszaúd Az átalános pályázati tervezet kidolgozásával a Gregersen-cég részéről Breitenbach Károly főmérnököt és Berger Ignác mérnököt, a resicai gyár részéről pedig e sorok íróját bízták meg. A Tisza idevonatkozó keresztszelvényében kitüntetett talajviszonyok engemet, mint a vasszerkezet tervezőjét arra a gondolatra vezettek, hogy a Tiszahíd legmegfelelőbb tartószerkezetét lehetőleg nagy középnyílásra és két oldalnyílásra kell szétosztani. Eszmémet tervvázlat és a pillérek méreteinek megállapítására szükségelt terhelési adatok kíséretében a Gregersencég már említettük megbízottaival közöltem, akik a pillérekre és hídfőkre vonatkozó kalkulációk megejtése után azt célszerűnek is találták. Ez alapon most már hozzáfogtak mindkét részről a költségek részletes megállapításához és a pályatervezetnek a kiírás értelmében való fölszereléséhez. A kereskedelmi minisztérium, hosszadalmas tárgyalások után, végre 1895. év tavaszán fent említett vállalkozókat bízta meg a szóban forgó munkálatok teljesítésével, miután beható vizsgálat eredményeként ajánlatuk minden tekintetben a legjobbnak bizonyult. Kiegészítésül még megemlítem, hogy a két ártéri hidat normális szerkezetű félparabolás tartókkal terveztük és létesítettük, mégpedig a Görbehidat egy nyílásúnak és az Aranyoshidat három egyenlő nyílásúnak. A következőkben csakis a Tiszahíddal foglalkozom. Az Alapozás, kő- és földmunkák. Ha a Tiszának, hídunkra vonatkozó keresztszelvényeit (3. ábra) megtekintjük, tüstént feltűnik, hogy a talajviszonyok, az egyik parttól a másikig, úgyszólván rohamosan változnak. Mert míg egyrészt a tokaji part kopár trachyt sziklából áll és a Tokaj felőli mederoszlopnál még csekélyebb mélységben is sziklát találtunk, addig a Rakamaz felőli pillért már agyagra kellett helyezni, a rakamazi hídfőnek pedig még teljesen megbízható alapot sem találtak. E sajátságos talajviszonyok tehát majdnem önként adták meg a nyílások számát és kiosztását. A Tokaj felőli mederoszlopot a szomszédos hídfőtől circa 56—60 m távolságra kellett elhelyezni, mert máskülönben nem használhatták volna ki azt a nagy előnyt, amit ott, a még könnyen elérhető sziklás talaj, az alapozásnak nyújtott. A híd előírt teljes hosszúságából levonván az előbb talált oldalnyílások hosszúságát (mert csak szimmetrikus elrendezést véltünk megengedhetőnek) megkapjuk most már a középnyílás nagyságát. Ezt 107 G - nek vettük, maradt minden oldalnyílásra 517 m.