A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 54. évfolyam (1920)

9-11. szám - Erdős Ferenc: Tisza-szabályozás III.

44 Erdős Ferenc: Tisza-szabályozás. ERDŐS FERENCZ-től. Az árvízszín várható emelkedése. A felsorolt tanulsá­gok közül fontos s közvetlenül érdekli az egész tiszavölgyi érdekeltséget az, hogy jövőben a Tiszán még magasabb árvíz várható. Ezért felvetjük azt a kérdést, vájjon mek­kora lesz az árvízszín várható emelkedése, amellyel számol­nunk kell, hogy árvédelmünk körül az emberileg előre­látható szükséges biztosságot megteremtsük. A legkedve­zőtlenebb eset az lenne, ha a mellékfolyóknak a külön­böző években tapasztalt legmagasabb vizeit úgy vennék kombinációba, hogy mindannyian egyszerre öntenék árvi­züket a Tiszába úgy, hogy árhullámaik tetőpontja torkola­tuknál a főfolyó maximális színével találkozzék. Ez nem lehetetlen bár igen valószínűtlen eset. Ezen kívül a mellékfolyóknak még több, az előbbinél kedvezőbb össze­találkozása lehetséges. Mindezeket figyelem kívül hagyva csupán a legutóbbi árvizek lefolyási viszonyait legjobban meg­közelítő s így tehát legvalószínűbb azzal az esettel fogunk fog­lalkozni, mely a főfolyónak és mellékfolyóknak nem az ismert­­legnagyobb víztömegeiből és legkedvezőtlenebb találkozá­sából ered, hanem a mellékfolyóknak azt az árvíztöme­gét és olyan találkozását tételezi fel, a­mekkorával és a­miképpen azok a legutóbbi árvizek alkalmával tény­leg lefolytak Emellett nem vesszük figyelembe, mert egykönnyen ki sem számítható a Szamos, Latorca és Ung folyó tölté­sezése következtében elkövetkező árvízszín emelkedést. Feltesszük tehát, hogy a felső Tisza tiszaújlaki 1913. évi legmagasabb vízállása Vásáros­naményen találkozik a Szamosnak 1888. évben, Szatmár-Németiben észlelt leg­nagyobb vízállásával. Ez a víztömeg lefelé a Bodrog és Sajó-Hernád akkora víztömegével s olyan módon talál­kozik össze a Tiszában, mint azt az 1888. évben tapasz­taltuk. Eszerint a Hernádot nem a legmagasabb : 1913. évi tömegével vesszük számításba. Az alsó Tiszán pedig a Hármas-Körös és Marosnak az 1895. évi árvízhez hasonló víztömegét és találkozását vesszük fel, pedig mind a Hármas-Körösnek 1919-ben, mind a Marosnak is 1913-ban nagyobb volt az árvize. Ezek ala­pulvétele mellett kifejlesztjük a várható árhullám tetőpont­jainak magasságát, természetesen feltéve, hogy Vásáros­naménytől Titelig az árvíz a mederből oldalt sehol ki nem lép. A víztömegek és összetalálkozásuk ily módon való el­következése esetén még meg kell állapítanunk, hogy az árhullám magasságainak meghatározását milyen módon végezzük. A képletekből való számító módszert mellőzve, legegyszerűbb eljárás lenne, ha a Tisza és mellékfolyói­nak számos helyén végzett közvetlen vízsebességméré­sek alapján szerkesztett vízemésztési görbék segítségével határoznák meg a várható árvíztömeg által okozandó víz­állást, de a tiszaderzsit, szegedit és törökbecseit kivéve — az eddigi legnagyobb vízállásnak megfelelő víztömegek nem közvetlen mérésből, hanem alacsonyabb vízállásnak megfelelő tömegekből extrapoláció útján határozhatók meg, ami pontatlansággal járna, főképpen, ha az eddiginél jóval nagyobb víztömegnek megfelelő magas vízállásokat akar­nánk belőlük meghatározni. Ennél tehát pontosabb, meg­bízhatóbb eredményt kapunk, ha magának a folyónak vízállási adatai és az árvizek esési viszonyai alapján fejlesztjük ki a várható árhullám magasságait. Erre a célra az ismert legnagyobb árvizek közül azt választjuk ki, amelyik legmagasabb, de főleg a legutóbbi időkben töltésszakadás nélkül zajlott le, mert csak ebben nyilvá­nultak meg a meder jelenlegi állapotának megfelelő esési viszonyok, amelyekhez közel párhuzamosan fog a jövő (Befejezés) árvízhulláma is kialakulni. Ezek szerint Vásárosnaménytől Szolnokig­ az 1895. és 1915. évi árvizek eséseit vettük alapul. Szolnoktól Csongrádig — tekintve egyfelől azt, hogy 1895-ben közvetlenül Szolnok alatt a védőgát ki­szakadt, más­felől, hogy eme folyószakaszon a Hármas-Körös­ a Tiszát dominálta — az 1913. és 1915. évi árvizek és Csongrádtól lefelé az 1895. és 1915. évi­ árvizek eséseit vettük számításunk alapjául. Vásáros­naménynél a várható árvízszín tengerszín feletti magas­sága az 1888. évi fölött a felső Tisza 1913. évi tömege által előidézendő 28 cm emelkedés tekintetbevételével: 110-88 + 0-28 — 111-16 m leend. Ezzel a vízszínnel kiindulva a fent nevezet árvízszínek abszolút eséseinek számtani középértékével mércétől-mércéig, kiszámítottuk a várható árvízszín tengerszín feletti magasságait és ebből a mérce 0 pont feletti magasságát. A számítás eredmé­nyeit az 1. ábrán szemlélhető hosszelvényben tüntettük fel. Ebből látható, hogy Vásárosnaménytől Tokajig 28—74 cm-rel, Tokajtól Törökbecséig mindenütt körülbelül egy méternél, magasabbra, Tokajnál 74 cm, Szolnoknál 126 cm-rel, Csongrádnál 104 cm, Szegednél 118 cm-rel vár­ható az árvízszínnek az 1888. illetve 1895. árvízszín fölé való emelkedése. Ezel az aggasztó helyzettel szemben, önként fölmerül az a kérdés, vájjon a már végrehajtott folyószabályozás­ból nem remélhető-e a jövőben az árvízszín sűlyedése. A Tisza-szabályozás ma, az átvágásoknak anyamederré történt bővülése folytán olyan állapotba jutott, hogy a víz önerejéből a jövőben jelentékenyebb mederbővülésre már nem számíthatunk. Jóformán kimerítettük már a folyó­szabályozásnak azt a két módját, — főképpen az átvágá­sokat, — amelyeket a Tisza-szabályozásnál alkalmaztunk. Kihasználták ezeket mindenütt ott és oly terjedelemben, ahol és aminő mértékben a folyó természete megengedte, sőt egyik-másik szakaszon kiterjedtebb mértékben mint ahogy az éppen szükséges, illetve a folyó jellegének vál­toztatása nélkül kívánatos lett volna, amint azt fentebb a Tisza folyó pályája fejezetben részletesen ki is fejtettük. Ennélfogva és föntebb az árvizek összehasonlításából levont tanulságok alapján megállapítható, hogy az alkal­mazott Szabályozó mód keretein belül az árvízszín vala­melyes sűlyedése, — ha ez még egyátalán remélhető — számottevő mértékben nem javítana a helyzeten. A Tisza-szabályozás mai megoldása. A Tisza-szabályo­zásnál főelvül azt tűzték ki, hogy a fennálló töltésezésnek a mederrendezéssel kombinált módszerével kell a célt elérni. Ennek az elvnek megfelelően eddig minden más módszer alkalmazása ki volt zárva. De miután tapasztalás szerint a Tisza-szabályozást mostani állapotában meghagyni nem szabad, s az eddigi módszernek következetes foly­tatásával jelentékeny javulásra kevés a kemény, más mód­hoz is hozzá kell nyúlni, mert minél tovább halasztják, annál nagyobb áldozatba fog kerülni, mint kerülne a múlt évi árvíz után. Az alábbiakban tehát mindenekelőtt a már kijelölt ke­retbe igyekszünk beleilleszkedni s rá óhajtunk mutatni arra, mit lehet még ezzel elérni, egyúttal kijelöljük azt is, mi szükséges ahhoz, hogy a Tisza-szabályozás aggasztó állapota megnyugtató irányba terelődjék. Bármily módszer szerint óhajtjuk is a folyamszabályo­zást megoldani, legelső feladatunk, egy technikai koncep­ciójában öntudatos és megvalósítható cél kitűzése, így járva el, elérjük azt, hogy egyrészt a szabályozás körül érdekelt összes tényezők világosan látván a helyzetet, működésükben az összhang helyreáll és másrészt meg- 1920. 111. 14.

Next