A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 54. évfolyam (1920)
9-11. szám - Erdős Ferenc: Tisza-szabályozás III.
44 Erdős Ferenc: Tisza-szabályozás. ERDŐS FERENCZ-től. Az árvízszín várható emelkedése. A felsorolt tanulságok közül fontos s közvetlenül érdekli az egész tiszavölgyi érdekeltséget az, hogy jövőben a Tiszán még magasabb árvíz várható. Ezért felvetjük azt a kérdést, vájjon mekkora lesz az árvízszín várható emelkedése, amellyel számolnunk kell, hogy árvédelmünk körül az emberileg előrelátható szükséges biztosságot megteremtsük. A legkedvezőtlenebb eset az lenne, ha a mellékfolyóknak a különböző években tapasztalt legmagasabb vizeit úgy vennék kombinációba, hogy mindannyian egyszerre öntenék árvizüket a Tiszába úgy, hogy árhullámaik tetőpontja torkolatuknál a főfolyó maximális színével találkozzék. Ez nem lehetetlen bár igen valószínűtlen eset. Ezen kívül a mellékfolyóknak még több, az előbbinél kedvezőbb összetalálkozása lehetséges. Mindezeket figyelem kívül hagyva csupán a legutóbbi árvizek lefolyási viszonyait legjobban megközelítő s így tehát legvalószínűbb azzal az esettel fogunk foglalkozni, mely a főfolyónak és mellékfolyóknak nem az ismertlegnagyobb víztömegeiből és legkedvezőtlenebb találkozásából ered, hanem a mellékfolyóknak azt az árvíztömegét és olyan találkozását tételezi fel, amekkorával és amiképpen azok a legutóbbi árvizek alkalmával tényleg lefolytak Emellett nem vesszük figyelembe, mert egykönnyen ki sem számítható a Szamos, Latorca és Ung folyó töltésezése következtében elkövetkező árvízszín emelkedést. Feltesszük tehát, hogy a felső Tisza tiszaújlaki 1913. évi legmagasabb vízállása Vásárosnaményen találkozik a Szamosnak 1888. évben, Szatmár-Németiben észlelt legnagyobb vízállásával. Ez a víztömeg lefelé a Bodrog és Sajó-Hernád akkora víztömegével s olyan módon találkozik össze a Tiszában, mint azt az 1888. évben tapasztaltuk. Eszerint a Hernádot nem a legmagasabb : 1913. évi tömegével vesszük számításba. Az alsó Tiszán pedig a Hármas-Körös és Marosnak az 1895. évi árvízhez hasonló víztömegét és találkozását vesszük fel, pedig mind a Hármas-Körösnek 1919-ben, mind a Marosnak is 1913-ban nagyobb volt az árvize. Ezek alapulvétele mellett kifejlesztjük a várható árhullám tetőpontjainak magasságát, természetesen feltéve, hogy Vásárosnaménytől Titelig az árvíz a mederből oldalt sehol ki nem lép. A víztömegek és összetalálkozásuk ily módon való elkövetkezése esetén még meg kell állapítanunk, hogy az árhullám magasságainak meghatározását milyen módon végezzük. A képletekből való számító módszert mellőzve, legegyszerűbb eljárás lenne, ha a Tisza és mellékfolyóinak számos helyén végzett közvetlen vízsebességmérések alapján szerkesztett vízemésztési görbék segítségével határoznák meg a várható árvíztömeg által okozandó vízállást, de a tiszaderzsit, szegedit és törökbecseit kivéve — az eddigi legnagyobb vízállásnak megfelelő víztömegek nem közvetlen mérésből, hanem alacsonyabb vízállásnak megfelelő tömegekből extrapoláció útján határozhatók meg, ami pontatlansággal járna, főképpen, ha az eddiginél jóval nagyobb víztömegnek megfelelő magas vízállásokat akarnánk belőlük meghatározni. Ennél tehát pontosabb, megbízhatóbb eredményt kapunk, ha magának a folyónak vízállási adatai és az árvizek esési viszonyai alapján fejlesztjük ki a várható árhullám magasságait. Erre a célra az ismert legnagyobb árvizek közül azt választjuk ki, amelyik legmagasabb, de főleg a legutóbbi időkben töltésszakadás nélkül zajlott le, mert csak ebben nyilvánultak meg a meder jelenlegi állapotának megfelelő esési viszonyok, amelyekhez közel párhuzamosan fog a jövő (Befejezés) árvízhulláma is kialakulni. Ezek szerint Vásárosnaménytől Szolnokig az 1895. és 1915. évi árvizek eséseit vettük alapul. Szolnoktól Csongrádig — tekintve egyfelől azt, hogy 1895-ben közvetlenül Szolnok alatt a védőgát kiszakadt, másfelől, hogy eme folyószakaszon a Hármas-Körös a Tiszát dominálta — az 1913. és 1915. évi árvizek és Csongrádtól lefelé az 1895. és 1915. évi árvizek eséseit vettük számításunk alapjául. Vásárosnaménynél a várható árvízszín tengerszín feletti magassága az 1888. évi fölött a felső Tisza 1913. évi tömege által előidézendő 28 cm emelkedés tekintetbevételével: 110-88 + 0-28 — 111-16 m leend. Ezzel a vízszínnel kiindulva a fent nevezet árvízszínek abszolút eséseinek számtani középértékével mércétől-mércéig, kiszámítottuk a várható árvízszín tengerszín feletti magasságait és ebből a mérce 0 pont feletti magasságát. A számítás eredményeit az 1. ábrán szemlélhető hosszelvényben tüntettük fel. Ebből látható, hogy Vásárosnaménytől Tokajig 28—74 cm-rel, Tokajtól Törökbecséig mindenütt körülbelül egy méternél, magasabbra, Tokajnál 74 cm, Szolnoknál 126 cm-rel, Csongrádnál 104 cm, Szegednél 118 cm-rel várható az árvízszínnek az 1888. illetve 1895. árvízszín fölé való emelkedése. Ezel az aggasztó helyzettel szemben, önként fölmerül az a kérdés, vájjon a már végrehajtott folyószabályozásból nem remélhető-e a jövőben az árvízszín sűlyedése. A Tisza-szabályozás ma, az átvágásoknak anyamederré történt bővülése folytán olyan állapotba jutott, hogy a víz önerejéből a jövőben jelentékenyebb mederbővülésre már nem számíthatunk. Jóformán kimerítettük már a folyószabályozásnak azt a két módját, — főképpen az átvágásokat, — amelyeket a Tisza-szabályozásnál alkalmaztunk. Kihasználták ezeket mindenütt ott és oly terjedelemben, ahol és aminő mértékben a folyó természete megengedte, sőt egyik-másik szakaszon kiterjedtebb mértékben mint ahogy az éppen szükséges, illetve a folyó jellegének változtatása nélkül kívánatos lett volna, amint azt fentebb a Tisza folyó pályája fejezetben részletesen ki is fejtettük. Ennélfogva és föntebb az árvizek összehasonlításából levont tanulságok alapján megállapítható, hogy az alkalmazott Szabályozó mód keretein belül az árvízszín valamelyes sűlyedése, — ha ez még egyátalán remélhető — számottevő mértékben nem javítana a helyzeten. A Tisza-szabályozás mai megoldása. A Tisza-szabályozásnál főelvül azt tűzték ki, hogy a fennálló töltésezésnek a mederrendezéssel kombinált módszerével kell a célt elérni. Ennek az elvnek megfelelően eddig minden más módszer alkalmazása ki volt zárva. De miután tapasztalás szerint a Tisza-szabályozást mostani állapotában meghagyni nem szabad, s az eddigi módszernek következetes folytatásával jelentékeny javulásra kevés a kemény, más módhoz is hozzá kell nyúlni, mert minél tovább halasztják, annál nagyobb áldozatba fog kerülni, mint kerülne a múlt évi árvíz után. Az alábbiakban tehát mindenekelőtt a már kijelölt keretbe igyekszünk beleilleszkedni s rá óhajtunk mutatni arra, mit lehet még ezzel elérni, egyúttal kijelöljük azt is, mi szükséges ahhoz, hogy a Tisza-szabályozás aggasztó állapota megnyugtató irányba terelődjék. Bármily módszer szerint óhajtjuk is a folyamszabályozást megoldani, legelső feladatunk, egy technikai koncepciójában öntudatos és megvalósítható cél kitűzése, így járva el, elérjük azt, hogy egyrészt a szabályozás körül érdekelt összes tényezők világosan látván a helyzetet, működésükben az összhang helyreáll és másrészt meg- 1920. 111. 14.