A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 55. évfolyam (1921)

22. szám - Iványi Bertalan: Hozzászólás Erdős Ferenc "Tisza-szabályozás" című cikkéhez

LV. kötet, 22. szám. Hozzászólás Erdős Ferenc: Tiszaszabályozás című cikkéhez. 157 kezése előtt 100 évvel korábban csak az egyetemet vég­zett magyar technikusok használták jogosan. Másképpen van a dolog a latin ingenium szóból szár­mazott és a belőle elfranciásított Ingenieur címmel, ame­lyet a németek ma Ingnerre akarnak németesíteni s amely címet már a középkorban is használtak gyakorlati szak­emberek az ingegnerius, encignerus, ingegnerius, engig­nierre, ingenarius, engegnayre stb. alakokban, amikor még technikai főiskolák nem voltak. Ezek az ingegneriusok azonban legtöbbnyire csak kézművesek, legjobb esetben építőmesterek voltak, akik a természettudományok és a technikai tudományok akkori fejletlenségénél és kezdetle­gességénél fogva csak a hosszú gyakorlatban szerzett tapasztalataikra támaszkodhattak s megfelelő elméleti tudás hiányában mindent agyonméretezve, rengeteg anyagpazar­lással dolgoztak. Azonban bizonyos fokú elméleti tudást már akkor is megkívántak ezektől a mesterektől, ami mellett bizonyít Faulhuber János, ulmi Ingenieurnek 1630—1637-ig kiadott Ingenieurs-Schul című munkája, amely az Ingenieur fog­lalkozását a következőképpen határozza meg: Az Ingenieur nem közönséges-, hanem erődítési-és hadiépítőmester, ki éles ingeniumával erődítmények, sáncok, városok alapjait méri fel, veti papírra s jelöli ki helyüket a valóságban, a helyes arány és mód megválasz­tásával azokat felépíteni, szükség esetén megvédelmezni és szétrombolni, valamint ellenük ellenséges módon táma­dást intézni is tud. Ezenkívül pusztán arithmetikában tel­jesen jártasnak, a tüzérségben és puskaművességben leg­alább elméleti tudásának s egyébiránt annyira tisztes­séges és becsületes embernek kell lennie, ki megbízója számára is úgy épít, mintha éppen saját magának épí­tene. Mert a nem becsületes Ingenieur vagy büntetlenül szedi el felebarátja pénzét, vele mit sem törődve, vagy túl nagy költséggel épít, vagy pedig őt meg nem illető praktikákkal él oly módon, amelyek megbízójának nagy kárára és hátrányára lehetnek. Éppen ezért az Ingenieur lelkiismeretességére és megbízhatóságára minden esetre súlyt kell vetni. Igen messze vezetne azonban, ha az Ingenieur szó szár­mazását, használatának történetét e helyen fejtegetni akar­nám, amire egyébiránt nincs is szükség, mivel a Mérnöki Rendtartásról szóló törvényjavaslatban is csak a magyar mérnöki­ cím és foglalkozás törvényes védelméről van szó. A magyar mérnöki cím keletkezésének és használatának történetét pedig a fentiekben vázoltam. Hozzászólás Erdős Ferenc: Tis­­vÁNYI BE A Tiszaszabályozás súlyos problémája az utóbbi évek nagy, szinte katasztrofális árvizei után újból felszínre került . Erdős Ferenc kartársunk nagy szolgálatot tett e rendkívüli jelentőségű ügynek azzal, hogy rávonatkozó, "sok részletében nagyon értékes tanulmányával a nyilvá­nosság elé lépett. Tanulmánya­ foglalkoztatja a vízimér­nöki kart, rendkívül sok adatot s több értékes gondolatot nyújt a további tárgyalások számára, de ezen túlmenően alkalmas arra is, hogy az ármentesítések ügyével össze­függő óriási érdekeltséget megmozgassa. A tanulmánnyal értesülésem szerint érdemileg a föld­mívelésügyi minisztérium vízügyi kistanácsa is foglalkozni fog s e tanács véleményéből az ármentesítő érdekeltségek kellően informálódni fognak a tanulmány főbb állításainak súlya s a javasolt megoldás kivihetősége tekintetében is. Bizonyára a felvetett javaslat folytán magát az egész Tiszaszabályozás kérdését is részletes tárgyalás alá vonják. Miután az ügy ilyképen illetékes fóruma elé került, a részletes taglalás helyett csak a tanulmány legfontosabb pontjával, a javasolt megoldással foglalkozom; pusztán abból az okból, hogy jelentőségét e lap olvasóközönsége előtt is némiképp megvilágítsam. Teszem pedig ezt először is kérdés formájában. Mi történik akkor, ha bízván a javasolt hullámtéri szorítógátak mederfejlesztő és árvízszínlesülyesztő hatásá­ban, ezek kiépülnének, de elmaradna az ármentesítő tölté­sek megerősítése a meder megkívánt kifejlődésének bekö­vetkezte előtt és ilyen körülmények között lépne fel az az eddigieket felülmúló árvíz, amelynek lehetőségét a tanulmány igen helyesen kimutatta? Világos, hogy ebben az esetben a folyó partján épült magas gátak, valamint a kapcsolatos épp oly magas hul­lámtéri keresztgátak nemcsak hogy nem csökkentenék az a szabályozás című cikkéhez,­ TALÁN-tól­ árvíz magasságát, hanem valóban felfokoznák a veszedel­met, mert hiszen a mai hullámtér árvízemésztő képességét a minimumra csökkentenék. A hullámok polderei tároznák ugyan az árvizet, levezetésében azonban a medren kívül a mai széles és mély hullámtér helyett, csak a szorító­gátak köze s a hullámtérnek a keresztgátak koronáján felül maradó rétege venne részt. Hogy ez az árvíz jelenté­keny további felduzzasztása nélkül meg nem történhetnék, arra bizonyíték maga a begázolás módszerének igen nagy árvízemelő hatása. Szükséges e kérdést így is beállítani, mert hiszen vitán felül áll az, hogy a szorítógátak mederképező hatása csak lassú és fokozatos lehet s csak az árvizek hosszú soro­zata fejthet ki a középső Tiszán számottevő mederbővítő munkát, egy rendkívüli nagy árvíz pedig, ezzel szemben, mindenkor bekövetkezhetik. Hogy addig, amíg a meder­bővülés és vízszínleszállás beáll, az ármentesített terület kielégítő biztosságban legyen, csak a mai ármentesítő töltések emelése, erősítése, vagy más módon való bizto­sítása útján érhető el, más szóval: a szorítógátak kiépíté­sének kísérletét csak a rendes ármentesítő töltések meg­erősítése után, a megerősített gátak védelme alatt lehet megkezdeni még akkor is, ha a szorítógátak kielégítő mederfejlesztő hatását illetően semmi kétségünk sem lenne. Ezzel megállapítottuk azt is, hogy egyelőre mi lehet a legfőbb és a legtöbb biztosságot nyújtó intézkedés az árvízvédelem tekintetében s ez­ a gátaknak a kínálkozó legalkalmasabb módok valamelyike szerint való megerősítése. Eddigi rövid érvelésemben, mint premissát, elfogadtam azt, hogy a meder hatásos fejlesztésére s ezzel az árvíz­szinek leszállítására az Erdős Ferenc kortársunk javasolta mód, a folyó partján fekvő magas szorító- vagy vezető­gátak kiépítésének módja célravezető eszköz. Ennek meg­engedése mellett hoztam le fenti következtetésemet. Min­den félreértés elkerülése végett azonban ki kell emelnem, hogy nem látom valószínűnek a középső és alsó Tiszán azt a nagymértékű mederképző hatást, amit szerző a gátaktól vár s tanulmányában ez bebizonyítva sincs. Sem­mivel sincs ugyanis beigazolva az, hogy a szorítógátak útján felfokozott sodró erő valóban elégséges is lesz az árvíz számottevő leszállásának felidézése végett szükséges . E hozzászólás, valamint egy más oldalról származó, Közlö­­nyeink egyik legközelebbi számában közlendő polemikus cikk is a hozzájuk kapcsolódó viszonválaszokkal még az elmúlt 1920. év folyamán érkezett be szerkesztőségünkbe, az akkori ínséges papírviszonyok s az éppen e miatt szükségessé vált ismételt átdolgozásuk miatt azonban közlésüknek csak ma, elkésve ejthetjük sorsát. . Szerk. 2 V. ö. Közlöny 1920. LIV. K. 5-6, 7—8 és 9-11. sz.

Next