A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 68. évfolyam (1934)

27-30. szám - Pályázatok eredményei (aranyérem, Hollán-pályadíjak, Kossuth-közgazdasági pályázat, építészeti nagypályázat, Wellisch Alfréd-alapítvány)

1934. VII. 22. A Magyar Mérnök- és­ Építész-Egylet Közlönye 183 Roads Rails Waler. The International Highway Magaziné. Califor­nia, 1953. 15. The llell System. Technioal Journal. Devoted to the Scientific and Engineering Aspects of Eiektrical Communication. Newyork, 1933. XII. köt. The Engineer. London, 1933. CLVI. köt. The Institulion of civil Enqineers. Sessional Notices. London, 1932—33. The Japanese Architect. Tokio, 1933, XI. köt. The Machinery Markét. And the Machinery Engineering Mate­rials Gazette. London, 1933. 20. The Metallurgist. Supplement The Engineer. London, 1933. IX. köt. The L. M. Ericsson Rewiew. Stockholm, 1933. Ll. köt. 22. Wilson Bulctin. For Librarians. Newyork, 1933. VIII. köt. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet 1933/34. évi pályázatainak eredményei. Az egyleti aranyérem odaítéléséről szóló jelentés: Bírálati jegyzőkönyv, felvétetett a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet szakbizottsági ülésén 1934 március 4-én, d. u. 6 órakor. Jelen vannak: Farkas Árpád, Krasánszky Henrik, Roh­ringer Sándor, Vas Leó és Bikfalvy Béla. Az ülés tárgya javaslattétel az 1933. évben megjelent technikai műveknek egyleti arany éremmel való kitüntetésére. A bizottság az előterjesztett könyvek mindegyikét első­rendű s a magyar műszaki irodalomra nyereséget jelentő mű­veknek ítéli. Kellő mérlegelés után azt a javaslatot terjeszti elő, hogy az­­egyleti arany éremmel dr. Sigmond Elek: Álta­lános talajtan című műve tüntettessék ki, mint olyan absolut értékű tudományos mű, mely önálló tudományos kutatásoknak az eredménye és amely különösen a szikesek kérdésével való tudományos foglalkozásával a világirodalomban is az első he­lyek egyikét foglalja el és a magyar tudományos kutatásokna díszére válik. Az a körülmény, hogy ez a mű a nyomda szerint 1934-ben nyomatott, nem ront semmit azon, hogy az aranyérem oda­ítélhető legyen, mert a szerzőnek dr. Ilosvay Lajoshoz intézett dedikálása és a saját előszava is, 1933 decemberében kelt, ami azt jelenti, hogy a mű ekkor már készen volt. Nem tekinthet el a bizottság annak a kiemelésétől, hogy akkor, amikor a tudományos műveknek önálló megírása és kiadása a könyvkereslet csekélysége folytán is rendkívül ne­hézségekbe ütközik, ig­en nagy jelentőségű és az öntözések elő­mozdítása szempontjából nagy értéket jelent a földmívelésügyi miniszter úr által kiadott Újabb tanulmányok az öntözésről című, csaknem az egész világra kiterjedő öntöző műveknek ismertetését tartalmazó könyv, mely becses anyagot szolgáltat az öntözőművek tervezői és létesítői számára. E körülményt tekintve a bizottság ezt a művet különösen értékelendőnek tartja és javasolja, hogy a Magyar Mérnök- és Építész-Egy­let, mint a magyar mérnökség reprezentánsa, dicsérő elisme­résben részesítse a fent említett könyvet és erről az elhatá­rozásáról a magyar királyi földmívelésügyi miniszter urat értesítse. Ugyancsak elismerésben részesít­endőnek tart­ja Kenessen Béla: Vízgazdálkodás a mezőgazdasági termelésben című könyvét, mely bár nem olyan terjedelmes, mint a fent emlí­tett öntözésről szóló mű­ mégis magas tudományos és a gya­korlatban igen hasznos kézi­könyvnek ígérkezik Ezen elisme­résről a földmívelésügyi miniszter úr szintén értesítendő. K. m. f. A bizottság tagjai: Rohringer Sándor s. k. Vas Leo s. k. Bikfalvy Béla s. k. Krasánszky Henrik s. k. Farkas Árpád s. k. dr. Barna János s. k. Grenczer Béla s. k. A bemutatott példában nyolckeretes, párhuzamosövű tartót, amely 51-szeres statikai határozatlanságot tüntet fel, néhány, a valóságot jól megközelítő feltevéssel olyan alakra hoz, hogy eredeti, újszerű eljárásával a vizsgált tartó átte­kinthetetlen, zavaros térbeli rendszerét egyszerűbb és világo­san áttekinthető elemi tartórészekre bonthatja, ezek megfelelő csoportosításával (a törzstartórendszerek bevezetésével) pe­dig, a sok ismeretlen és nagyszámú egyenletcsoport helyett az egész számítást csupán öt-öt egyenletből álló öt ismeret­lent tartalmazó, egymástól független egyenletcsoportra vezeti vissza. Az eljárást tetszés szerinti számú keretre és bármilyen vonalozású övek esetében is lehet alkalmazni, sőt a nyert eredmények még tömörfalú főtartók esetére is jó közelítéssel érvényesek. Az eljárás — a cikkben részletesebben nem ismertetett egyszerűsítő fogással — a Horthy Miklós-híd tervezése során már alkalmazást nyert. 2. Dr. Frohner József, a Közlöny 1933. évi 39—40. szá­mában (209—218. lapon) megjelent­­Nagyméretű villamos ve­zetékoszlopok alapozásáról, különleges viszonyokra való tekin­tettel című cikkében az idevágó irodalom beható ismertetése után közli az oszlopalapok méretszámítása terén új elméleti megfontolásai alapján kidolgozott eljárását. Ennek az eljá­rásnak különösebb jelentőséget ad a villamosítás terén a há­ború óta rohamosan terjedő távellátási irányzat, amely a nö­vekvő teljesítmény-átvitelek, feszültségek és távolságok mel­lett mind nagyobb súlyú és hajlításra mind nagyobb mérték­ben igénybevett oszlopokra vezet, tehát az oszlopalapok ter­vezésében újabb kívánalmakat támaszt, nálunk pedig főként a nagy folyóátfeszítések esetében állítja különleges feladatok elé a tervező mérnököt. Különösen a takarékossági törekvések vezetnek újabban a gúla alakú és a lépcsős beton-, illetve vas­betonalapokhoz. Ezeknek méretezésére, a felbillenés ellen való biztosság megállapítására, az alap talpnyomása mellett az alap oldalnyomásának jelentőségére vet világosságot a szá­mítási és grafikus eszközökkel dolgozó új eljárás, amely az irodalomból eddig ismert eljárások önálló továbbfejlesztése, illetve általánosítása. Külön megemlítésre tarthat számot az a körülmény, hogy szerzőnek ez a dolgozata egyenes folyta­tása a néhány évvel ezelőtt a vezetékoszlopok grafikus mód­szerrel való tervezéséről írt értekezésének. A bizottság elméleti és gyakorlati értékük beható mérle­gelése után úgy határozott, hogy az első díjat az 1. helyen idézett cikk szerzőjének, dr. Álgyay-Hubert Pálnak, a máso­dikat a 2. helyen idézett cikk szerzőjének, dr. Frohner Jó­zsefnek ítéli oda. Budapest, 1934 március hó 12-én. Király Kálmán, s. k., Mü­ller Pál, s. k., Feyér Gyula, s. k. vitéz Vináry Ervin, s. k., Pogonyi György, s. k., lovag Fehrentheil László, s. k., Deniflée Sándor, s. k. Az 1933. évi Hollán-pál­yadíjak odaítélésére kiküldött bizottság jelentése. A pályadíjszabályzat szerint kizárandó cikkeknek kiesése után fennmaradó cikkeket a bizottság behatóan áttanulmá­nyozta, azokat a díjazhatóság szempontjából megvitatta és ezek eredményeképen az alább ismertetett két cikket találta az 1933. évi Hollán-pályadíjra érdemesnek. 1. Dr. Algyay-Hubert Pál, a Közlöny 1933. évi 47—48. számában (261—265. lapon) megjelent Több főtartós, két szélráccsal és keresztkötésekkel merevített szerkezetek vizs­gálata című cikkében az újabban gyakran alkalmazott négy­főtartós pálya fent gerendahidaknak a jobb merevség és jobb teherelosztás érdekében alsó és felső szélráccsal való ellátását javasolja és az ennek folytán sokszorosan határozatlanná váló szerkezet pontosabb vizsgálatának megkönnyítésére kidolgo­zott új módszerét ismerteti. Az 1933—34. évi Kossuth közgazdasági pályázat bírálóbizottságának jelentése. A bírálóbizottság egyhangúlag megállapította, hogy a beérkezett két pályamunka nem üti meg azt a mértéket, amely bármelyiket is a díj elnyerésére érdemesítené és ezért a pályázatot elyhanszúlag meddőnek mondta ki. Az Angyalföld jeligéjű pályamunka általános része a telepítés szükségességének indokolásánál az ahhoz elenged­hetetlen közelebbi statisztikai adatok felsorolását teljesen figyelmen kívül kap-­ja. Nagyon gyakran esik ismétlésekbe. A problémákat általában nem világ­ítja meg mélyrehatóbb magyarázatokkal, hanem inkább csak érinti és meglehetősen a felületen marad. Építészeti része nem vall a falusi viszonyok elégséges is­meretire. Tervei a mai viszonyokhoz mérten költségesek, nem elég célszerűek és külső megjelenésükben nem művésziek. A 14­—17. ábra alaprajzi megoldása nem szerencsés (padlás­feljár­ó , konyhában, padlásszoba, túlságos kis tornác, feles­leges második kamra). A 18—20 terv bővítése nem helyes, mert a bővítés után a konyha sötét lesz. A Magyar jövő feliszéjű pályaterv okfejtését kellő mennyiségű statisztikai adattal támasztja alá. A fogalmak­kal tisztában látszik lenni, mégis azokat többször alkal­mazza helytelenül, írásmódja gyakran pongyola. A telepí­tésre legalkalmasabb területek kiválasztására nézve több utánjárással kaphatott volna pontos és helytálló adatokat is. A telepítést összecseréli a községek fejlesztését szolgáló par­cellázásokkal. Az uradalmi cselédség csak akkor telepes anyttt, ha az uradalom maga kerül felosztásra, egyébként ú­. cselédségnek nem kell telek. Helytelen elgondolás az is, hogy

Next