A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 68. évfolyam (1934)
27-30. szám - Pályázatok eredményei (aranyérem, Hollán-pályadíjak, Kossuth-közgazdasági pályázat, építészeti nagypályázat, Wellisch Alfréd-alapítvány)
1934. VII. 22. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 183 Roads Rails Waler. The International Highway Magaziné. California, 1953. 15. The llell System. Technioal Journal. Devoted to the Scientific and Engineering Aspects of Eiektrical Communication. Newyork, 1933. XII. köt. The Engineer. London, 1933. CLVI. köt. The Institulion of civil Enqineers. Sessional Notices. London, 1932—33. The Japanese Architect. Tokio, 1933, XI. köt. The Machinery Markét. And the Machinery Engineering Materials Gazette. London, 1933. 20. The Metallurgist. Supplement The Engineer. London, 1933. IX. köt. The L. M. Ericsson Rewiew. Stockholm, 1933. Ll. köt. 22. Wilson Bulctin. For Librarians. Newyork, 1933. VIII. köt. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet 1933/34. évi pályázatainak eredményei. Az egyleti aranyérem odaítéléséről szóló jelentés: Bírálati jegyzőkönyv, felvétetett a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet szakbizottsági ülésén 1934 március 4-én, d. u. 6 órakor. Jelen vannak: Farkas Árpád, Krasánszky Henrik, Rohringer Sándor, Vas Leó és Bikfalvy Béla. Az ülés tárgya javaslattétel az 1933. évben megjelent technikai műveknek egyleti arany éremmel való kitüntetésére. A bizottság az előterjesztett könyvek mindegyikét elsőrendű s a magyar műszaki irodalomra nyereséget jelentő műveknek ítéli. Kellő mérlegelés után azt a javaslatot terjeszti elő, hogy azegyleti arany éremmel dr. Sigmond Elek: Általános talajtan című műve tüntettessék ki, mint olyan absolut értékű tudományos mű, mely önálló tudományos kutatásoknak az eredménye és amely különösen a szikesek kérdésével való tudományos foglalkozásával a világirodalomban is az első helyek egyikét foglalja el és a magyar tudományos kutatásokna díszére válik. Az a körülmény, hogy ez a mű a nyomda szerint 1934-ben nyomatott, nem ront semmit azon, hogy az aranyérem odaítélhető legyen, mert a szerzőnek dr. Ilosvay Lajoshoz intézett dedikálása és a saját előszava is, 1933 decemberében kelt, ami azt jelenti, hogy a mű ekkor már készen volt. Nem tekinthet el a bizottság annak a kiemelésétől, hogy akkor, amikor a tudományos műveknek önálló megírása és kiadása a könyvkereslet csekélysége folytán is rendkívül nehézségekbe ütközik, igen nagy jelentőségű és az öntözések előmozdítása szempontjából nagy értéket jelent a földmívelésügyi miniszter úr által kiadott Újabb tanulmányok az öntözésről című, csaknem az egész világra kiterjedő öntöző műveknek ismertetését tartalmazó könyv, mely becses anyagot szolgáltat az öntözőművek tervezői és létesítői számára. E körülményt tekintve a bizottság ezt a művet különösen értékelendőnek tartja és javasolja, hogy a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet, mint a magyar mérnökség reprezentánsa, dicsérő elismerésben részesítse a fent említett könyvet és erről az elhatározásáról a magyar királyi földmívelésügyi miniszter urat értesítse. Ugyancsak elismerésben részesítendőnek tartja Kenessen Béla: Vízgazdálkodás a mezőgazdasági termelésben című könyvét, mely bár nem olyan terjedelmes, mint a fent említett öntözésről szóló mű mégis magas tudományos és a gyakorlatban igen hasznos kézikönyvnek ígérkezik Ezen elismerésről a földmívelésügyi miniszter úr szintén értesítendő. K. m. f. A bizottság tagjai: Rohringer Sándor s. k. Vas Leo s. k. Bikfalvy Béla s. k. Krasánszky Henrik s. k. Farkas Árpád s. k. dr. Barna János s. k. Grenczer Béla s. k. A bemutatott példában nyolckeretes, párhuzamosövű tartót, amely 51-szeres statikai határozatlanságot tüntet fel, néhány, a valóságot jól megközelítő feltevéssel olyan alakra hoz, hogy eredeti, újszerű eljárásával a vizsgált tartó áttekinthetetlen, zavaros térbeli rendszerét egyszerűbb és világosan áttekinthető elemi tartórészekre bonthatja, ezek megfelelő csoportosításával (a törzstartórendszerek bevezetésével) pedig, a sok ismeretlen és nagyszámú egyenletcsoport helyett az egész számítást csupán öt-öt egyenletből álló öt ismeretlent tartalmazó, egymástól független egyenletcsoportra vezeti vissza. Az eljárást tetszés szerinti számú keretre és bármilyen vonalozású övek esetében is lehet alkalmazni, sőt a nyert eredmények még tömörfalú főtartók esetére is jó közelítéssel érvényesek. Az eljárás — a cikkben részletesebben nem ismertetett egyszerűsítő fogással — a Horthy Miklós-híd tervezése során már alkalmazást nyert. 2. Dr. Frohner József, a Közlöny 1933. évi 39—40. számában (209—218. lapon) megjelentNagyméretű villamos vezetékoszlopok alapozásáról, különleges viszonyokra való tekintettel című cikkében az idevágó irodalom beható ismertetése után közli az oszlopalapok méretszámítása terén új elméleti megfontolásai alapján kidolgozott eljárását. Ennek az eljárásnak különösebb jelentőséget ad a villamosítás terén a háború óta rohamosan terjedő távellátási irányzat, amely a növekvő teljesítmény-átvitelek, feszültségek és távolságok mellett mind nagyobb súlyú és hajlításra mind nagyobb mértékben igénybevett oszlopokra vezet, tehát az oszlopalapok tervezésében újabb kívánalmakat támaszt, nálunk pedig főként a nagy folyóátfeszítések esetében állítja különleges feladatok elé a tervező mérnököt. Különösen a takarékossági törekvések vezetnek újabban a gúla alakú és a lépcsős beton-, illetve vasbetonalapokhoz. Ezeknek méretezésére, a felbillenés ellen való biztosság megállapítására, az alap talpnyomása mellett az alap oldalnyomásának jelentőségére vet világosságot a számítási és grafikus eszközökkel dolgozó új eljárás, amely az irodalomból eddig ismert eljárások önálló továbbfejlesztése, illetve általánosítása. Külön megemlítésre tarthat számot az a körülmény, hogy szerzőnek ez a dolgozata egyenes folytatása a néhány évvel ezelőtt a vezetékoszlopok grafikus módszerrel való tervezéséről írt értekezésének. A bizottság elméleti és gyakorlati értékük beható mérlegelése után úgy határozott, hogy az első díjat az 1. helyen idézett cikk szerzőjének, dr. Álgyay-Hubert Pálnak, a másodikat a 2. helyen idézett cikk szerzőjének, dr. Frohner Józsefnek ítéli oda. Budapest, 1934 március hó 12-én. Király Kálmán, s. k., Müller Pál, s. k., Feyér Gyula, s. k. vitéz Vináry Ervin, s. k., Pogonyi György, s. k., lovag Fehrentheil László, s. k., Deniflée Sándor, s. k. Az 1933. évi Hollán-pályadíjak odaítélésére kiküldött bizottság jelentése. A pályadíjszabályzat szerint kizárandó cikkeknek kiesése után fennmaradó cikkeket a bizottság behatóan áttanulmányozta, azokat a díjazhatóság szempontjából megvitatta és ezek eredményeképen az alább ismertetett két cikket találta az 1933. évi Hollán-pályadíjra érdemesnek. 1. Dr. Algyay-Hubert Pál, a Közlöny 1933. évi 47—48. számában (261—265. lapon) megjelent Több főtartós, két szélráccsal és keresztkötésekkel merevített szerkezetek vizsgálata című cikkében az újabban gyakran alkalmazott négyfőtartós pálya fent gerendahidaknak a jobb merevség és jobb teherelosztás érdekében alsó és felső szélráccsal való ellátását javasolja és az ennek folytán sokszorosan határozatlanná váló szerkezet pontosabb vizsgálatának megkönnyítésére kidolgozott új módszerét ismerteti. Az 1933—34. évi Kossuth közgazdasági pályázat bírálóbizottságának jelentése. A bírálóbizottság egyhangúlag megállapította, hogy a beérkezett két pályamunka nem üti meg azt a mértéket, amely bármelyiket is a díj elnyerésére érdemesítené és ezért a pályázatot elyhanszúlag meddőnek mondta ki. Az Angyalföld jeligéjű pályamunka általános része a telepítés szükségességének indokolásánál az ahhoz elengedhetetlen közelebbi statisztikai adatok felsorolását teljesen figyelmen kívül kap-ja. Nagyon gyakran esik ismétlésekbe. A problémákat általában nem világítja meg mélyrehatóbb magyarázatokkal, hanem inkább csak érinti és meglehetősen a felületen marad. Építészeti része nem vall a falusi viszonyok elégséges ismeretire. Tervei a mai viszonyokhoz mérten költségesek, nem elég célszerűek és külső megjelenésükben nem művésziek. A 14—17. ábra alaprajzi megoldása nem szerencsés (padlásfeljáró , konyhában, padlásszoba, túlságos kis tornác, felesleges második kamra). A 18—20 terv bővítése nem helyes, mert a bővítés után a konyha sötét lesz. A Magyar jövő feliszéjű pályaterv okfejtését kellő mennyiségű statisztikai adattal támasztja alá. A fogalmakkal tisztában látszik lenni, mégis azokat többször alkalmazza helytelenül, írásmódja gyakran pongyola. A telepítésre legalkalmasabb területek kiválasztására nézve több utánjárással kaphatott volna pontos és helytálló adatokat is. A telepítést összecseréli a községek fejlesztését szolgáló parcellázásokkal. Az uradalmi cselédség csak akkor telepes anyttt, ha az uradalom maga kerül felosztásra, egyébként ú. cselédségnek nem kell telek. Helytelen elgondolás az is, hogy