A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 69. évfolyam (1935)

27-30. szám - "Magyar Technikai Múzeum"

242 A M­agyar Mérnök- és Iépítész-Egylet Közlönye LXIX. kötet, 19—20. szám. remélnem, hogy a tervbevett múzeum felállítása a közel­jövőben megvalósítható lesz, sürgetésemre az Egyletnek 1925-ben és 1927-ben módosított s 1932-ben jóváhagyott alap­szabályai közé felvettük az Egylet céljainak elérésére szol­gáló eszközökről szóló 2. § d) pontjában a Technikatörténeti Gyűjteménytár létesítését is, hogy e gyűjteményünk gyara­podását adományok és beszerzések útján a jövőre nézve is biztosíthassuk és módot nyújtsunk arra, hogy ez az intéz­ményünk az Egylet tisztviselői karából való kiválásom után se maradjon gazdátlan s a közgyűlés által megválasztott tisztviselő láthassa el, mint az Egylet Technikatörténeti Gyűjteménytárának őre, e gyűjtemény gondozását és őrzését.­ Egy pillanatig sem gondoltam azonban soha arra, hogy gyűjteményünk az Egyletnek állandó szerve fog maradni s hogy gyűjteményünket az Egylet keretében valaha is teljes gyűjteménnyé, múzeummá fogom fejleszthetni tudni, hiszen az Egylet székházának és könyvtárhelyiségeinek korlátolt be­fogadóképességű, csekély félősége és múzeum céljaira alkal­matlan volta már eleve kizárta azt, hogy az Egylet helyisé­geiben valaha is országos jellegű múzeumot lehessen létesí­teni és megnyitni. Az a kevés férőhely pedig, amelyet a könyvtárban és az egylet mellékhelyiségeiben a gyűjtemény számára kiszoríthattam, legfeljebb arra volt elegendő, hogy a gyűjtött anyagot elraktározhassam, de az anyag rendezé­sére, feldolgozására és állandó kiállítására az Egyletnek más célokat szolgáló helyiségei már nem voltak elegendők és megfelelők. Ezért gyűjtésemnek igen szerény keretek között kellett — kezdettől fogva — mozognia és maradnia. Nagyobb tárgyakat, gépeket nem fogadhattam el, mert azoknak helyet biztosítani nem tudtam. Csak kevés helyet elfoglaló kisebb tárgyak, mérnöki műszerek, képek, rajzok, tervek, oklevelek, könyvek stb. gyűjtésére kellett szorítkoznom és megeléged­nem azzal, hogy könyvtárnoki dolgozó­szobámnak egyik üre­sen­ hagyott talán technikai múltunk néhány érdekesebb, régi emlékét és technikatörténeti feldolgozásaim néhány muzeális értékű eredményét kiállíthassam és bemutathassam. De ilyen nagyszabású intézmény megvalósításához szük­séges anyagiakat tekintve sem állottak az Egyletnek soha azok az anyagi eszközök rendelkezésére és előreláthatólag a jövőben sem fognak soha rendelkezésére állani, hogy a ma­gyar­ technika és ipar összes területeit felölelő, ilyen orszá­gos jellegű intézményt valaha is életre hívhasson és megvaló­síthasson. Kitűnik ez a régebbi kezdeményezések egyleti és miniszteriális ügyirataiból is, amikor az Egylet a múzeum felállításához és a gyűjtési munkálatok megindításához szük­séges helyiségek kiutalásáért és rendelkezésre bocsátásáért fordult ismételten a kormányhoz s mivel ilyen helyiségek birtokába nem juthatott, a múzeum megvalósításának terve is mindig meghiusult és abba maradt. A kormánynak­­kellett tehát segítségünkre jönni, hogy a magyar mérnökségnek régi óhaja és kívánsága teljesedésbe menjen s a magyar technikai munkásság értékeinek és emlé­keinek az elkallódástól való megmentésére irányuló munká­latok minden vonalon, a magyar technika és ipar összes terü­letein megindulhassanak. És most, amikor a kereskedelem­ügyi kormányzat 1934 őszén a technikai múzeum felállítását elhatározta s a meginduláshoz elegendő számú helyiséget bocsátott rendelkezésre és hozatott a múzeum céljaira rendbe, a Technikai Múzeumnak kell azt a szerepet átvennie és hat­hatóasan továbbmunkálnia, amelyet eddig ideiglenesen az Egylet Technikatörténeti Gyüjteménytára vállalt magára és töltött be részlegesen. A hazai technikai muzeális ügy ilyen fejlődése során nem sok célja és értelme volna annak, ha a múzeummal pár­huzamosan az Egylet Technikatörténeti Gyüjteménytára is tovább folytatná munkásságát, amelyet eddig éppen a Ma­gyar Technikai Múzeum megvalósítása érdekében fejtett ki s ily módon gátolná vagy korlátozná egy országos jellegű in­tézménynek teljes kifejlődését és múzeummá való kiépítését. Az Egylet Technikatörténeti Gyűjteménytárának kimondott célja a Magyar Technikai Múzeum felállításának előkészítése volt s miután a gyűjteménytárnak ez a munkája a múzeum felállításával befejeződött, szeretettel kell az Egyletnek ön-, állóvá lett és felserdült gyermekét útjára engedni azzal a büszke öntudattal, hogy a kötelességszerűen ránk hár­amlott feladatot sikeresen elvégeztük s munkánk nem hiába való volt. A gyűjtött anyagot — a kész kiadások megtérítése mel­lett és az egylettörténeti vonatkozású emlékek megtartásával — teljes egészében a múzeumnak kell átengedni, ahová ez az anyag tartozik s ahol annak méltó keretek között való elhe­lyezéséről, elrendezéséről és állandó kiállításáról most már gondoskodni is lehet. 4 A Magyar Mérnök és Építész-Egylet alapszabályai. Budapest, 1932. 2. § és 19 §. A Technikatörténeti Gyűjteménytár helyét pedig ezután az Egylettörténeti Gyűjteménytár foglalja el s ennek kere­tében az Egylet múltjára, fejlődésére, működésére és ki­magasló érdemeire vonatkozó emlékek összegyűjtésére és be­mutatására kerül sor. Annak a maradandó becsű nagyszerű munkásságnak kell az Egylet falai között örök emléket állítanunk, amelyet ez a nagyrahívatott egyesület lelkes tag­jaival 1866 óta hazánk közgazdasági életének irányítása és felvirágoztatása terén kifejtett és munkájával az ország életbevágó, fontos érdekeit önzetlenül szolgálta és előbbre vitte. Dr. Lósy-Schmidt Ede.­­ Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter­nek 1935 április hó 4-én kelt leiratára a gyár­ipari érdekeltségek részéről a Magyar Technika Múzeumhoz érkezett válaszok. 5. Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége, Budapest, 1935 június 4. Nagyságos dr. Lósy-Schmidt Ede műszaki tanácsos úrnak Budapest. Van szerencsénk közölni, hogy a Magyar Technikai Mú­zeum ügyében a Magyar Ruggyantaárugyár rt. arról érte­sítette Szövetségünket, hogy a Múzeum részére megfelelő anyag összeállítása iránt intézkedett és az anyagot a minisz­teri leiratban megjelölt címre el fogja juttatni. Kitűnő tisztelettel Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége. Kovács titkár, dr. Koffler ügyvezető igazgató h. G. „Metallochemia" Kohászati, Vegyipari és Fémkereskedemi Részvénytársaság. Budapest, 1935 június 11. Nagyságos dr. Lósy-Schmittt Ede Máv. műszaki tanácsos, igazgató úrnak Budapest, I., Mészáros­ utca 19. sz. A Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete foly­ó év április 17-én kelt átirata, valamint a m. kir. keres­kedelmi miniszter úr folyó év április 4-i átirata értelmében, jelen sorainkkal egyidejűleg küldünk a felállítandó magyar technikai múzeum részére cégünk összes gyártmányairól összeállított mintatáblát szíves felhasználás céljából. Teljes tisztelettel „Metallochemia" Kohászati, Vegyipari és Fémkereskedemi Rt. * 7. Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat. Budapest, 1935 június 22. Nagyságos dr. Lósy-Schmidt E­de műszaki tanácsos, igazgató úrnak Budapest. A kereskedelmi miniszter úr 22.073/XII. a. 1935. sz. a. a „Magyar Technikai Múzeum" ügyében kiadott rendelete alapján van szerencsénk Nagyságodat értesíteni, hogy a tervbe vett gyűjtemény részére következő tárgyakat állana módunkban rendelkezésre bocsátani. I. Bányaműszaki fejlődéstörténeti szempontból érdekkel bíró gépek, berendezésalkatrészek, készülékek, szerszámok stb. tárgyköréből: 1. Iszapszivattyú, egy különleges megoldás a fejtési űrök betömedékelésére szolgáló, iszap alakjában, csöveken rendel­tetési helyére behordott anyagnak szállításához. 2. A mult század közepe táján a szénbányászatnál is használatban állott facsille. 3. Ugyanazon időből való lapos vasból készült bánya­vágányrész. 4. Régebbi típusú pneumatikus munkagépek (légcsáká­nyok, réselőgépek, rázócsúzdamotor), kizárólag külföldi gyártmányok. 5. A Budapesti Szívattyúgyár Rt. által 1900-ben gyár­tott Worthington-szívattyú. 6. Régebben használt benzinbiztonsági lámpa.

Next