A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 69. évfolyam (1935)

17-18. szám - "Magyar Technikai Múzeum" - Szemle

1935. IV. 14. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 153 Magyar Technikai Múzeum. Rovatvezető: Dr. Lósy-Schmidt Ede, az Egylet technika­történeti gyűjteménytárának őre. A kereskedelemügyi miniszter körlevele a gyáripari érdekeltségekhez és fővárosi üzemekhez a létesítendő Magyar Technikai Múzeum számára megindítandó egységes gyűjtés érdekében. A kereskedelemügyi minisztériumban Tőry Gergely miniszteri osztályfőnök elnöklésével 1935 március hó 26-án megtartott értekezleten, az ott elhangzott kívánságnak meg­felelően, Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter az egységes gyűjtés érdekében 1935 április 3-án a következő tartalmú körlevelet bocsátotta ki és küldötte meg a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének, a Gyár­iparosok­ Országos Szövetségének, a Magyar Bánya- és Kohó­vállalatok Egyesületének, a Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületének, a Magyar Fővárosi Malomegyesületnek, a Magyar Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesületének és a Cukorgyárosok, Vidéki Malomiparosok Országos Egyesületé­nek, valamint csekély módosítással Budapest Székesfőváros Vízműveinek, Gázműveinek és Elektromos Műveinek. Felismerve jelentőségét és nagy horderejét egy olyan közintézménynek, melynek elsősorban az a célja és feladata, hogy a hazai technikai és ipari tevékenység történeti fejlődé­sét, kimagaslóbb eredményeit szemléltetően és oktatóan be­mutassa s a tudomány mai színvonalán álló módszerekkel a nemzetközi, hasonló irányú tevékenység történeti fejlődésébe beleillessze, úgyszintén mérlegelve egy ilyen technikai köz­gyűjteménynek azt az üdvös hatását, amelyet az hazánk ipari fejlődésére, a technikai nevelésre, továbbképzésre és tudományos kutatásra gyakorol, elhatároztam, hogy egy ilyen technikai közgyűjteménynek a létesítését programmba veszem s a Magyar Technikai Múzeumnak négy évtized óta vajúdó kérdését a megvalósulás útjára segítem. Ebből az elhatározásomból kifolyólag megtettem a mú­zeum felállítására a kezdeményező lépéseket is. Még 1934. év december 7-én kirendeltem a múzeum előkészítő munkálatai­hoz Dr. Lósy-Schmidt Ede műszaki tanácsost, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet technikatörténeti gyűjtemény­tárának megalapítóját s nevezettet a középületeinkben üresen állott és a létesítendő múzeum céljaira alkalmas helyiségek felkutatásával is megbíztam. A volt Déli (Duna-Száva-Adria) Vasút egykori igazgatósági és térfelügyelőségi épületeiben ez idő szerint 18 szoba áll a múzeum céljaira rendelkezésre s azonkívül, mivel a volt Délivasút területén nagyobb gépek elhelyezésére alkalmas helyiségek nem állottak rendelkezésre, lépéseket tettem aziránt, hogy a Józsefvárosi pályaudvar 150 m hosszú és nagyrészt lakásokul kiadott egykori felvételi­ épületéből a napokban kiköltözködő Máv. Konzum helyiségei szintén a múzeum céljaira bocsáttassanak rendelkezésre. A megalakítandó múzeum érdekében 1935 február 23-án egy háromtagú előkészítő bizottságot is szerveztem, amelybe Samarjay Lajos ny. államtitkárt, a Máv. volt elnökét és a M. Kir. Közlekedési Múzeum e. i. igazgatóját, Fejér Gyula miniszteri tanácsost, mint miniszteri megbízottat és Dr. Lósy-Schmidt Ede műszaki tanácsost küldtem ki. A céltudatos és rendszeres anyaggyűjtés mellett a szer­vező munkálatok programmjának egyik legsürgősebb lépéséül azt kell kijelölnöm, hogy az ország területén egyesek és vál­lalatok tulajdonában lévő, a létesítendő múzeum szempont­jából értéket képviselő anyagok hol- és mibenléte felől min részletesebb, előzetes tájékozódást nyerhessek. Erre való tekintettel felkérem­­. Címzettel, hogy e törek­véseimben az ügy közérdekű voltára tekintettel saját hatás­körében támogatni és ehhez képest a kötelékébe tartozó tag­jait arra felkérni szíveskedjék, hogy a birtokukban lévő azoknak a tárgyaknak, modelleknek, terveknek, gépeknek, rajzoknak, okmányoknak, leveleknek, képeknek, árjegyzékek­nek, nyomtatványoknak, céhleveleknek, könyveknek, folyó­iratoknak stb. a jegyzékét, amelyek a létesítendő múzeum gyűjteményeiben helyet foglalhatnának, Dr. Lósy-Schmidt Ede Már. műszaki tanácsos, igazgató címére (I., Mészáros­ utca 19.) megküldeni szíveskedjék. Bízom benne, hogy a magyar kulturális törekvések eme legújabb és a közérdeket is messzemenően szolgáló akciójában a t. Címzett odaadó, lelkes támogatására számíthatok. Budapest, 1935 április hó 3-án. Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter. SZEMLE. A newyorki mérnökkongresszus. Az amerikai mérnökök egyesülete (ASCE) ezévi január 16—19. tartotta meg évi nagygyűlését New Yorkban az Egyesült Államokbeli mér­nökök hatalmas gárdája és számos külföldi résztvevő közre­működésével. Mivel a mérnöki tudomány különféle ágazataiból vett tárgyú előadásokkal párhuzamosan, egyidőben tartották meg, mindenki számára csak egy-egy tárgykör látogatását téve lehetővé, e sorok írója mint a mérnöki szerkezetekkel foglal­kozó osztály (stuctural division )vendége; az e tárgykörben elhangzottakról igyekszik a következőkben összefoglaló be­számolót adni. Jelentős súlyt adott az ezévi összejövetelnek, hogy a 12 éve működő, beton- és vasbeton-hidak vizsgálatára kikül­dött bizottság a nyert eredményekről ez alkalommal terjesz­tette elő összefoglaló jelentését. A feldolgozott anyag terje­delmére és a végzett kísérletek arányainak nagyságára jel­lemző, hogy ez idő alatt a tárgykörbe tartozó kutatásokra több mint 150.000 dollárt fordítottak. Ezt az összeget na­gyobbrészt az ASCE bocsátotta a bizottság­ rendelkezésére, de tetemes támogatást nyújtottak az érdekelt állami hivatalok és egyetemek is. Az eddigi kutatások főkép ívbordák és keretes ívtartók­ vizsgálatára szorítkoztak. A nyert eredményekre támaszkodva a bizottság a következő megállapításokat látta jogosultaknak. A) Egybefüggő felszerkezetnélküli vasbeton ívtartók esetén a nyomóerő és hajlítónyomaték megállapítására a szo­kásos feltételeken alapuló rugalmassági elmélet, a tervezés céljaira megfelelő pontosságot nyújt. A szokásos feltételek alatt az alábbiakat kell érteni: a) a sík keresztmetszet hajlítás után is sík marad; b) nyomóerő és nyomaték meghatározása esetén a ke­resztmetszetek inercianyomatéka a betonhúzások figyelembe­vételével számíthatók (nem áll ez azonban deformációs erők ú. m. hőmérsékletváltozás, zsugorodás stb. számításakor); c) beton rugalmassági modulusa minden keresztmetszet­ben minden erőhatás mellett állandónak vehető. B) Tetemes helyi jellegű változása a keresztmetszeti inercianyomatékoknak vagy a rugalmassági modulusnak sem befolyásolja lényegesen egynyílású íven a nyomóerő hely­zetét és nagyságát. Az említett változások az anyag töké­letlen homogenitása, vagy repedések miatt jöhetnek létre. C) A hídborda betonja közelítően akkora törőfeszültsé­get mutat, mint ugyanaz a beton 6X12 hüvelyk méretű próba­hengeren. D) A B) alatt említett változások folytatólagos ívszer­kezetek esetén érzékenyebben befolyásolják az erőhatást. E) Keretes ívhidak esetén, hol a pályatartóknak a fő­bordával való együttdolgozása lényeges lehet, a méretezés szá­mára a következő eljárás ajánlható. a) Az önsúlyból származó feszültségek analitikus úton való meghatározása, csupán az ívbordát tekintve dolgozónak. b) A mozgósúlyból keletkező, valamint zsugorodás és hő­mérsékletváltozás miatt előálló feszültségeket célszerű elasz­tikus modellel való kísérlet útján határozni meg. Ez esetben a hídszerkezet főtartója alatt az oszlopokkal és pályaszerke­zeti tartókkal összefüggő ívfőborda értendő. Az együttdolgo­zásból keletkező feszültségek az oszlopokra és pályaszerkezeti tartókra lényegesek, nem pedig az ív főtartóra. Ilyen típusú ívtartók teljesen elméleti alapon való számí­tását a bizottság nem ajánlja, azzal a megokolással, hogy ke­vés mérnök sajátította el az elméleti eljárásokat olyan mér­tékben, hogy ily számítás eredményére támaszkodni lehetne. F) A falszerkezetnek és az ívbordának együttdolgozását részletesen tárgyalták, pld. a pillérek rugalmas elmozdulása esetén a nyílás közepén fellépő pozitív nyomaték nő, e helyen azonban a legeredményesebb a pályaszerkezet erősítő hatása -- stb. G) Közbenső dilatációs csuklók alkalmazása általában nem ajánlható, csak ha részletes vizsgálat mutatja szükséges és nem káros voltukat. 1 ívtartó az, melyben a pályaszerkezet az oszlopok köz­vetítésével kerethatásképpen együtt dolgozik az ívbordával.

Next