A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 69. évfolyam (1935)

21-22. szám - "Magyar Technikai Múzeum"

A Kossuth közgazdasági pályázat bíráló bizottságának je­lentése szerint ez a pályázat a folyó évben meddőnek tekin­tendő, mert a beérkezett pályamunkák egyike sem felelt meg a pályázat feltételeinek. A pályakérdés egyik ágát alaposan tárgyaló „Mediterrán" jeligéjű pályamunkát a bizottság di­cséretre ajánlja, a pályadíj kiadását azonban nem javasolja. Jelentést a közgyűlés tudomásul veszi. Elnök ennek folytán a jeligés levelet felbontva megálla­pítja, hogy a dicséretre érdemesített pályamunka szerzői Szász Oszkár és Gottfried László dr. miskolci osztálytagok, örömteljes tudomásul szolgál. Az építészeti nagypályázat díjának kiadását az illetékes bíráló bizottság a folyó évben nem javasolja, a pályázatot meddőnek nyilvánítja. Tudomásul szolgál. A Kéler Napóleon-pályázat bíráló bizottsága jelenti, hogy a díjra Benkhardt Ágost és Cserba Dezső munkáját tartja ér­demesnek és javasolja a közgyűlésnek ilyértelmű határozat meghozatalát. Közgyűlés egyhangúan hozzájárul. A Wellisch-pályázat nyertesei a folyó évben: Schall József III. évf. építészhallgató és Weltzl János IV. évf. építészhallgató. Tudomásul szolgál. Főtitkár jelenti, hogy a Kir. József Nádor Műegyetem Tanácsától vett közlés szerint a folyóévi Fábián-jutalom nyer­tese Alaxa Kálmán okf. építész. Tudomásul szolgál. Elnök a pályadíjak méltatása mellett az okleveleket a nyerteseknek kiadja, kiknek nevében Dalmady Ödön mond kö­szönetet. (A beszédeket lásd a Közlöny 21—22. számában.) Elnök felkéri a főtitkárt, hogy tegyen jelentést a jövő évi pályázatok kiírásáról. Főtitkár jelenti a következőket: A Kossuth közgazdasági pályakérdés az út-, vasút- és hídépítési szakosztály, valamint a vízépítési szakosztály munkaköréből való és szövege a szakosztályok kiküldötteinek közös megállapodásából a következő: „Milyen irányban fej­lesztendő­ közlekedési (út, vasút és víziút) hálózatunk, hogy a szállítás révén terményeinknek jobb értékesítése legyen elér­hető". Bemutatja a pályakérdés feladatkörét és egyéb fel­tételeit. Közgyűlés elfogadja. Az építészeti nagypályázat tárgya a mű- és középítési szakosztályok bejelentése szerint: Fedett tenniszcsarnok. A programot bemutatja. Tudomásul szolgál. A Késer Napóleon pályázat tárgya: „Weekend-ház szer­kezeteinek legcélszerűbb megoldásai". A programot bemu­tatja. Tudomásul szolgál. A Wellisch-pályázat tárgya „Turistaszálló". Tudomásul szolgál. Elnök megállapítja, hogy a közgyűlés a pályázatok kiírá­sához hozzájárul és azok kihirdetését elrendeli. (A hirdet­ményeket lásd fent.) Elnök felkéri a szavazatszedő bizottság elnökét, hogy a választások eredményét közölje. Pethe Lajos, a szavazatszedő bizottság elnöke, jelenti a választás eredményét. Elnök a közgyűlés köszönetét fejezi ki a szavazatszedő bizottság elnökének és tagjainak a teljesített munkáért és a folyóévi választások eredményét olyképen mondja ki, hogy az egyletnek 1935—1938. évi mandátummal új alelnöke Ney Ákos, igazgatója Schulek János, háznagya Padányi Gulyás Jenő, választmányi rendes tagjai: Chatel Vilmos, K. Császár Ferenc, Halmy Gyula, Koiss Géza, Magasházy Béla, Mazalán Pál, dr. Mihailich Győző, Pap Ferenc, dr. Quirin Leó, Sándy Gyula, dr. Schleicher Aladár, Szaszovszky Ottó, v. Takács Lás­zló, Uj Károly és v. Verebély László, választmány pótló tagjai: dr. Barna János, Brestyánszky Tibor, lovag Fehren­theil-Gruppenberg László, Gyenge Tibor, ifj. Haiti Hümér, Kiss Árpád, Kos Jenő, Simkovics Lajos, Szilágyi Gyula és dr. literáti Vágó Pál. Elnök kéri a választmányt, hogy ezeket a választásokat tudomásul vegye és üdvözli az újonnan megválasztottakat, illetve az egylet nevében köszönetét fejezi ki a lelépőknek. (Beszédét lásd a Közlöny 1935. évi 21—22. számában.) Az újonnan megválasztottak nevében Ney Ákos mond kö­szönetet. (Beszédét 1. a Közlöny 1935. évi 21—22. számában.) Főtitkár jelenti, hogy a közgyűléshez indítvány nem ér­kezett. Ennök köszöni a tagok és a vendégek megjelenését és ez­zel a közgyűlést bezárja. K. m. f. Hitelesítik: Jegyezte: Spur István s. k., dr. Frohner József, egyleti tag, főtitkár. Szigeth Gábor s. k., egyleti tag. Magyar Technikai Múzeum. Rovatvezető: Dr. Lósy-Schmidt Ede, az Egylet technika­történeti gyűjteménytárának őre. Megvalósítható-e ezidő­ szerint a Technikatörténeti Kutatóintézet és azok a szakkulturális intézmények, amelyek létesítésére a Budapesti Mérnöki Kamara legutolsó kétévi jelentésében javaslatot tesz. A Budapesti Mérnöki Kamara, az 1933. évi működéséről szóló jelentésében, a mérnökség érvényesülésének tényezőiről szólva, a kereskedelemügyi miniszter figyelmét Technikatörté­neti Kutató Intézet felállításának szükségességére hívja fel és ennek a szakkulturális intézménynek a technikai tudomá­nyos és szakirodalmi kutatás elősegítésében várható jelentő­ségét hangsúlyozva, kéri a kereskedelemügyi minisztert, hogy ehhez az intézményhez karunkat a kultuszminiszterrel egyet­értőleg, hozzásegítse. Nagy hiányt pótolna — jegyzi meg a miniszterhez intézett kamarai felterjesztés, — egy ilyen nagy­fontosságú intézmény s tekintve, hogy annak létesítése cse­kély költséggel járna, azt mielőbb fel kellene állítani.­ A Kamarának legutóbbi, az 1934. évi működéséről szóló jelentésében újból szóba kerül a technikatörténeti kutató inté­zet, melynek feladatául a Kamara azt jelölné ki, hogy a mérnöki kar nagyjainak életrajzát tanulmányozza és dol­gozza fel. Mert — jegyzi meg a jelentés, — egy ilyen élet­rajzi mű nemcsak oktató és nevelő hatásánál fogva bír nagy jelentőséggel, s a kari érzés és gondolat ápolása szempont­jából nagy fontosságú, hanem a kari tekintély szintjének emelésére és boldogulásának előmozdítására is kihatással van. Azonban addig is, amíg egy ilyen intézet a viszonyok javu­lásával intézményesen életrehívható lesz, célszerűnek tartaná a Kamara ennek az intézménynek társadalmi úton való meg­szervezését s bejelenti, hogy kartársaink körében máris mozgalom indult meg egy Műszaki Történelmi Társulat léte­sítésére.­ Mindenekelőtt a magyar technikatörténeti kutató intézet létesítésének kérdéséhez óhajtok hozzászólni, úgyis mint aki­nek a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Technikatörténeti Gyűjteménytárának 14 évvel ezelőtt való megalapításával ez a kérdés ügykörömhöz tartozik s a magyar és a nemzetközi tech­nikatörténetnek legkülönbözőbb területein évek hosszú során át végzett módszeres kutatásaimmal és feldolgozásaimmal e téren alapos gyakorlatot és bőséges tapasztalatokat szerez­tem, de úgy is, mint aki amellett, hogy mérnök vagyok, maga­mat jogosan történésznek is vallhatom, mert mérnöki okleve­lemen kívül filozófiai doktori oklevelet is szereztem s cum laude avattak a bölcsészettudományok doktorává. A magyar művelődéstörténet volt bölcsészdoktori szigorlatom főtárgya, ebből a tárgyból készült disszertációm is és az archaeológia és a magyar irodalomtörténet voltak a melléktárgyaim. Mivel pedig a magyar technika története a magyar művelődés-­ Budapesti Mérnöki Kamara Közleményei. Budapest, 1934. XI. évf. április 1-i 5—7. sz. 11. 1.: A Budapesti Mér­nöki Kamara jelentése Dr. Fabinyi Tihamér kereskedelem­ügyi miniszterhez az 1933. évi működéséről. I. A mérnöki kar általános helyzete. 3. Hiányzó szakkulturális intézmé­nyeink. A Budapesti Mérnöki Kamara Közleményei. Budapest, 1935. XII. évf. április 14-i 7—8. sz. 29. 1.: A Budapesti Mér­nöki Kamara jelentése Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszterhez az 1934. évi működéséről. I. A mérnöki karról általában. 4. A Magyar Technikai Múzeum és egyéb szak­kulturális intézményeink.

Next