A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 70. évfolyam (1936)

49-50. szám - "Magyar Műszaki Múzeum"

S4S A Magyar Mérnök- és Építési-Eovid­ Közlönye LXX. köt. 49—50. szám. türelmetlenül váró közönség is óhajtotta volna. Még nehe­zebb volt a helyzetem a múzeumnak ezt az első költség­vetését megelőző, abban a kilenc hónapos időszakban, amelyet 1935 október havától 1936 július haváig terjedő időszakban éltem át a kialakulni kezdő intézménnyel, amidőn részben a kereskedelemügyi, majd az iparügyi kormányzat részéről a kezeimhez apránként kifizetett magán- és állami támogatással, összesen 26­7 pengővel kellett elindulnom és ebből az összegből úgy gazdálkodnom, hogy ezt a majdan nagy jövőjű intézményt — mindenre kiterjedő figyelemmel — alapozhassam meg. Nincs hely itt arra, hogy azokról a nehézségekről és aka­dályokról is beszámoljak, amelyekkel meg kellett küzdenem, csak arra óhajtok ez alkalommal rámutatni, hogy teljesen tévesnek bizonyult az az elgondolás, mintha a Műszaki Múzeumot pusztán a közönség és az érdekeltségek adako­zásából és hozzájárulásából lehetne létrehozni és éppen eze­k a múzeumnak kielégítőbb javadalmazásáról és megfelelőbb, nagyobb összegű anyagi támogatásáról gondoskodni nem kellene. Mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, hogy a kö­zönségnek és az érdekeltségeknek az a kis rétege, amely valamely területen gyűjtést folytatott vagy folytat, sohasem vetett akkora súlyt szakmája történeti fejlődésének a meg­ismerésére, mint ahogy azt a nagy nyilvánosságnak szánt közsz­űjteményektől elvárjuk. Másrészt nem kívánhatjuk a gyűjtőktől azt, hogy megelőzőleg olyan fokú műszaktörté­neti iskolázottságra tegyenek szert és akkora jártasságot szerezzenek maguknak gyűjtési területük tudományos vo­natkozásaiban is, ami a sikeres gyűjtést biztosítja és­ annak előfeltétele. E­bből azután az következik, hogy az ily módon létrejött gyűjtemények mind hiányosak és feltétlen kiegészí­tésre szorulnak, ha komoly és minden bírálatot kiálló gyűj­teményekkel obiiMmk­ & nae^/ p^Vv^nos^p­­elé ^ori Más­részt azzal a körülménnyel is számolnunk kell, hogy hazai műszaki fejlődésünknek sok olyan ásza ,és területe van, amelyeken gyűjtéseket, eddig nem folytattak és tekintve, hogy műszaki fejlődésünk történetének a bemutatásako­ezeket az elhanyagolt területeket sem mellőzhetjük és hagy­hatjuk ki gyűjtésünk köréből, vásárlásokat kell végezni, hogy ilyen területeken is eredményeket mutathassunk fel. A hiányos gyűjteményeknek beszerzésekkel való pótlá­sáról és kiegészítéséről tehát gondoskodnunk kell, úgyszin­tén a műszaki művelődésünk történetében egykor szerepet játszott iparágaknak a bemutatásáról is. A beszerzések szükségessége tehát minden szakban és csoportban fennáll és főként addig az időpontig sürgős és halaszthatatlan, amíg valamely szak vagy csoport történeti fejlődését - legalább nagy vonásokban — bemutatnunk sikerül. De figye­lmmel kell lennünk arra is, hogy amit ma be­szerezni elmulasztunk, azt később pótolnunk és beszerez­­nünk talán soha többé nem lehet. Hiszen köztudomású, hogy műszaki emlékeinknek egy igen jelentékeny és értékes része vándorolt már külföldi múzeumokba, ahonnan azokat aligha sikerülhet valaha is visszaszereznünk. Igen nagyok és fáj­dalmasak e téren veszteségeink és ki nem elégítő ellátmány mellett félő, hogy még azt a kevés megmaradt emléket sem tudjuk hazánk műszaki művelődése, illetőleg műszaki múzeumunk számára megmenteni, amit t­alán valamivel bő­ségesebb ellátmánnyal ma még megmenthettünk volna. De a vásárlások és a megfelelő összegű ellátmány szük­ségessége fennáll már azért is, mert éppen a legértékesebb tárgyakat értékesítették mindenkor és mindenütt, úgyh­ogy azok birtokába a múzeum is csak vásárlások útján juthat. A beszerzésekre tehát éppen most kezdetben kell igen nagy súlyt fektetnünk, hogy a kisebb értékű, vagy selejte­sebb anyag mellett értékesebb és vonzóbb anyaghoz is jut­hasson múzeumunk. Másik fő feladata a múzeumnak, hogy az odakerült anyag elraktározásáról gondoskodjék. Ebből a célból bútor­zatra van szüksége, zárható üvegszekrényekre, tárlókra és mindenekelőtt elegendő számú és nagyságú helyiségekre. Szabadon ál­l tárgyak és súlyosabb gépalkatrészek felállí­tásához dobogókra, állványokra, nagyobb gépek alatt pedig megfelelő alapozásokra van szükség. Mindez pedig tetemes beruházásokkal és­­adászokkal jár. Gondoskodni kell idővel a múzeum állandó tisztvis­őő karáról és annak az állami költségvetésben biztosított a ak­ciójáról is, mert az a fe fogás sem helytálló, mintJ^^B i|l ilyen, nagyarányúnak induló, hatalmas intézmény, ^Mw ; |f telésből e látni. A technikai tudományok ma hatalmas, nagy területet­ ölelnek fel és az ezek fejlődésével foglalkozó technikatörténeti tudományok rendkívül mélyreható és messzeágazó tanulmányozásokat, kutatómunkát igényelnek, amit csak a technikatörténeti tudományok módszereiben jártas és beava­­tt személyzettel lehet megbízhatóan elvé­gezni. És ha valamely szűkebb feladatkörben mozgó állami hivatalnak, vagy valamely kis szakterületen működő intéz­ménynek a tisztviselői karáról sokszor jelentőségén és érde­mén felül történik gondoskodás, annál inkább kell a techni­kai tudományok összes területeivel foglalkozó és nagyobb felkészültséget igénylő intézménynek a tisztviselői karáról gondoskodni, mert a törvény is előírja azt a legkisebb tiszt­viselői létszámot amelynek alapján valamely közgyűjte­ményt múzeummá nyilvánítani lehet. A múzeum gyorsabb iramú kiépítéséhez és berendezé­seh°z tehát, mindenekelőtt nagyobb összegű ellátmányra és több helyiségre van szükség, mint amennyivel ez idő szerint rendelkezem. Tekintve, hogy a müncheni Deutsches Museum­nak - mindjárt az alapításkor - mil­iők áll­t­ak a ren­delkezésére és Európa többi műszaki múzeumai is csak megfelelő ellátmányokkal és nagyobb alapítványok felhasz­nálásával tudtak hamarosan létrejönni, így amennyiben a jövő költségvetési évben is csak­­iOOO pengős ellátmánnyal kellene beérnem, soká fog tartani, amíg ily módon a Magyar Műszaki Múzeumot meg tudjuk teremteni. Tekintve továbbá, hogy a Gyáriparosok Országos Szövetségének a múl­t év nyarán megindított és a múzeum állandó jellegű anyagi támogatására irányuló akciója sem járt eddig eredménnyel, így teljesen Bornemisza Géza iparügyi miniszter úr belátá­sától és megértő intézkedéseitől függ, hogy ebből a fejlő­désnek indult intézményünkből mielőbb országos, sőt világ­hírű intézményt építhessünk ki. Bornemisza Géza iparügyi miniszter úr nagy megél­éssel és szeretettel viseltetvén a Magyar Műszaki Múzeum ügye iránt, a jövő 1937/38. évi állami költségvetésben a mostani ellátmánynál nagyobb összegű javadalmazást helyezett kilátásba és még a múlt év nyarán kidolgozott alapszabályok kiadását is tervbe­vette. Mihelyt a múzeum ez alapszabályok alapján kezd­heti meg a működését és megfelelő elhelyezése is biztosítva lesz, semmi akadálya sem lesz ez új intézményünk fejlő­désének és mielőbbi kiépítésének. Dr. Lósy-Schmidt Ede. A Magyar Műszaki Múzeum részére felajánlott és beérkezett adományok. 59. Bin­gmann Vilmosnak, a Budapesti M. Kir. Áll. Tex­tilipariskola igazgatójának ismételt ajándéka. Maróthi György debreceni professzornak „Arithmetica, vagy szám­vetésnek mestersége. Debrecen, 1782" című könyv. 60. Kissházy A. Gyula ny. MÁV főmérnök ismételt aján­déka atyjának, Idősb Kissházy Gyulának a hagyatékából. 1859-ben szerzett bécsi mérnöki oklevelének Borsodmegye részére történt kihirdetését igazoló jegyzőkönyvi kivonat 1861-ből. 6­2. Borsodmegyei községek felmérésére és tago­sítására vonatkozó iratok az 186­- 1876 közti évekből. 3. Herzog, Dosenbarometer. Pest, 1870. című füzet, összesen 9 db. Ul. csomag. 61. A Pécsi M. Kir. Állami Fa- és Fém­ipari Szakiskola adománya a M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi miniszter úr őnagymél­tságának 46.754/1936. V. 2. u. o. számú rendelete alapján: 1. Siemens-féle lapos gyűrűs armaturájú Gramme­féle dinamógép. 2. Siemens—Halske gyártmányú áram­számláló, összesen 2 db. 62. Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaság aján­déka a Pesti Hengermalom Társaságnak 27 évvel ezelőtt, 1909 október hó 7-én kelt adományozó levele alapján: 1. Széchenyi István gróf olajfestmény, térdképe 1860-ból, díszes aranykeretben (140/110 cm). Festette a Pesti Hen­germalom R. T. megrendelésére Gyö­gyi Alajos. (L. Művé­szeti Lex. 1935. I. köt. 431. 1.) — 2. Putzer János báró olaj­fes­ményü térdképe 1860-ból, díszes aranykeretben (140/110 cm). Festette Györgyi Alajos. — 3. Feri­­ Vilmos svájci mér­nök olajfestményü arcképe, ovális aranykeretben 1862-be( 100/90 cm). Festette Györgyi A. 4. Pesti Hengermalom •Ókori színes metszete fekete keretben. — 5. Pesti Hen­'j!||íjí ^lom alaprajza, hossz- és keresztmetszete 12 db, fekete !f'||li)i. ^^keretben). - - 6. József nádor arcképei (2 db met-IJv'| |17. Széchenyi-arcképek (2 db metszet). — 8. Pesti ^ . -A.—wiltotA fer­rlí-ének­ fekete

Next