A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 71. évfolyam (1937)

7-8. szám - Szakirodalom - Egyleti közlemények

1937. II. 21. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 51 bizonyítványa az 1854—1857. tanévekben folytatott, jeles ered­ményű tanulmányairól. — 3. Házassági levele és házassági szerződése 1862-ből. — 4. Arcképei (1860—1874, 4 drb). — 5. Koeh Henriknek, a Károlyi-palota építőjének és Stühler ber­lini titkos építési tanácsosnak, a Magyar Tud. Akadémia épí­tőjének kis kabinetalakú arcképei. — G. Szkalnitzky olaszor­szági vázlatkönyve 1873-ból. SZAKIRODALOM. Könyvismertetések, bírálatok. Rovatvezető: Dr. LÓSY-SCHMIDT EDE, egyleti könyvtárnok. (Az ismertetésre szánt könyveket lehetőleg két példányban, úgy szintén az ismertető kéziratokat is szíveskedjenek a Magyar Mér­nök- és Építész-Egylet Könyvtára, illetőleg a rovatvezető címére: Budapest, IV. ker., Reáltanoda­ utca 13—15. szám. II. em. küldeni.) Industriegasbrenner und zugehörige Einrichtungen. Von Erich Sachs. 130­1, 126 rajz, a „Kohle, Koks, Teer" kiad­vány 35. füzete. Wilhelm Knapp, Halle (Saale) kiad­ványa. Ara fűzve 6.30 RM, kötve 7.35 RM. A könyv tárgya: 1. A különféle éghető gázok keletke­zése. 2. A gázok alkalmazása a különféle iparokban. 3. A gáztüzelések műszaki feltételei és tartozékai. 4. Az égők, fő­leg a Terbeck-, Dingler-, Meker-, Selas-, Moll-, Ruppmann-, Klenne-, dr. Schmitz-, Wefer-, Lautenschlager-, Schneider-, Pellix-, Baleke-, Burg-, Ignis-, Lachomette-, Mülller-, Reko-, Rodberg-, Vedder-, Gafen-, Schmid-, Eickworth-, Turbo-, Etna-, Schnabel-, Bone-, Schilde, Effix-Krupp-Indugas-, Anton-, W10-, Kemp-szerkezetű égők. 5. A szabályozók: Arca-, Askania-, Sennlaub-, Lampmann-, Reinecke-, Schirmer-Rich­ter-, Goldschmidt-rendszerűek. 6. A gázmérők közül főkép­ei Rotary-, Westinghouse-, B. M.-, Crosley-, Commersville és a Rota-rendszerűek. A kifogástalan ábrák kapcsán az egyes rendszerek oly részletesen vannak ismertetve, hogy az érdeklődő könnyen kiválaszthatja magának a céljainak legmegfelelőbb gázégőt. László Ernő: Wales és Nyugat-Anglia régi hídjai címmel négykötetes soro­zat utolsó kötete jelent meg Londonban. Ennek az érdekes műnek az összeállítása tíz esztendeje tart. Angol műemlékeket védő bizottság megbízásából és­­ költségén, a szakértők nagy szeretettel nem kevesebb mint ötezer hidat vizsgáltak és örökítettek meg ebben a munká­ban. Az anyaggyűjtő munka során derült ki, hogy a sziget­országban még ma is 150 középkorból származó híd van használatban, részint eredeti, részint átépített alakban. A legrégibb ma is létező híd még a 14. századból való! Ez a tartalmas híd­történeti munka olyan alkotásokról is meg­emlékezik, amelyeket már elsodort valami elemi erő, rend­kívüli áradás, vagy tűz, és kiterjed az egyes hidak építésekor a közép- és újkorban alkalmazott mérnökök és munkások bérére, a hidak építési költségeinek ismertetésére is. Kilenc­ven gyönyörű fotográfia díszíti a 4. befejező kötetet. (Hasonló, Nagymagyarország hídjainak történetét tár­gyaló mű megszerkesztésére — sokat hangoztatott kultúrfölé­nyünknek bizonyítékául — bizonyosan akadna ambiciózus mérnök-műtörténészünk.) //1. Cserépy István: Grenzen des Stadtraumes vom­ Standpunkt des innerstadti­schen Verkehrs. Von Bruno Wehner. (Würzburg, 1934, 82 oldal.) A fenti könyvet a városépítés és a közlekedés kölcsön­hatásával foglalkozók bizonyára nagy érdeklődéssel fogják végigolvasni. A könyv célja: támaszpontok nyújtása a tulaj­donképpeni városterü­let meghatározásához, mely a politikai városhatárral minden valószínűség szerint nem esik össze. A legelső ilyen kísérlet a közgazdaságtanból jól ismert Thünen-féle körök elmélete volt. A szerző végigvezet a külön­böző várostípusokon és ismerteti azok közlekedési igényeit, majd rátér a közlekedés fajtáira. Utána az egységekre eső közlekedési szükséglet (évenkénti és fejenkénti utazások száma) és a várostípusok közti összefüggést tárgyalja. Külön fejezetben tárgyalja a teljesítményt és az egységes tarifá­nak és általában a tarifapolitikának a város fejlődésére gya­korolt hatását. Végül rátér a tulajdonképpeni városterület­nek, a város közlekedési területének meghatározására, melyre három elméletet ismertet. Szabó Dezső: Elektrizitatswerk und Abneh­mer. Von dr. Hans Richardt. Szerző kiadása: Nyomatott Handelsdruckerei E. Trite, Quakenbrück. 67 lap. Ez a kis jogi tanulmány különösen azért érdekelhet ben­nünket is, mert behatóan foglalkozik a tartalék és a rész­áramszolgáltatás kérdésével. Németországban az 1935 decem­ber 13-iki energiagazdálkodási törvény megjelenése előtt az ilyen áramszolgáltatást az áramszolgáltató megtagadhatta. Az említett törvény kimondotta azonban, hogy az ilyen áram­szolgáltatásra a vállalat csak az általános árszabások alap­ján nem kötelezhető, de viszont köteles erre olyan árért, me­lyet gazdaságosan elbír. A kötelezettséget tehát megálla­pítja. Foglalkozik a tanulmány az áramszolgáltató és a fo­gyasztó viszonyával általában, az áram­­jogi meghatározásá­val és a csőd esetén beálló helyzettel. Az 1931 :XVI. t..-c. ké­szülő novellája előtt e nálunk hiányzó fajtájú műszaki-jogi művecskét érdemes elolvasni. Borús Ferenc: Der Erdschluss in Hochspannungsnetzen. Von Hans Weber: Verlag R. Oldenburg, München und Berlin, 1936. 105. o., 86. ábra. Helyközi és távolsági vezetékeink fokozatos kiépülésével bennünket­ is mindinkább kell hogy érdekeljenek a földzár­lat kérdései. Nagyfeszültségű hálózatok üzemzavarainak leg­nagyobb részét földzárlat vezeti be, vagy földzárlattal van összefüggésben. A könyv első része a földzárlat következ­ményeivel (feszültségeltolódás stb.) és különböző fajtáival ismertet meg (teljes földzárlat, földzárlat ellenálláson át, kihagyásos földzárlat), majd a földzárlati áramok és a föld­ellenállások meghatározását, a földzárlat és kellemetlen kö­vetkezményei megakadályozásának különféle módját (Peter­sen-tekercs, stb.), végül a mutató- és jelzőműszereket is­merteti. A csinos kiállítású, jól olvasható, világos ábrákkal ellá­tott könyv az üzemvezető és a tervező mérnöknek hasznos és szükséges olvasmány. Borús Ferenc: Egyleti közlemények. SZEMÉLYI HÍR. A Kormányzó Ur Schmitterer Jenő építészmérnök és Mi­hályfi Dezső gépészmérnök tagtársainknak közhasznú érde­mes tevékenységük elismerésein a m. kir. kormányfőtaná­csosi címet adományozta. Tervpályázati eredmények. (Forum tervpályázat.) A Szé­kesfővárosi Közmunkák Tanácsa által kiírt Budapest város­központ, ú. n. Forum megoldására hirdetett tervpályázat eredménye a következő: I. díjat nyert: Bándy István, Krassóy Virgil és Kretter János együttes terve, Gregersen Hugó terve, Heim Ernő, Hönsch László és Rihmer Pál együttes terve, Tóth Kálmán és Módos Ferenc együttes terve. II. díjat nyert: Gyenes Lajos terve, Lavrenszky Gusztáv terve, Lechner Jenő és Riedel együttes terve, Ligeti Pál terve, Pogány Frigyes és Vertse Dezső együttes terve, Wargha László terve. Dicséretben része­sültek: Árkay Bertalan és Katona Dezső, Gábory Pál és Wos­sala György, Hejsa Károly, Szinte László és Péterffy, Sztojka József, Horváth Szabolcs és Schőmer Ervin, Wittay és Károlyi. Tudósítás az Anyaegyletben elhangzott szakosztályi ülésekről. A mű- és középítési szakosztályok 1936. évi november 9-én tartott szakosztályi ülések jegyzőkönyve. Vitéz Nászay Mik­lós elnök az ülést megnyitva, felkéri Walder Gyula és Sandy Gyula tagtársakat a jegyzőkönyv hitelesítésére. Ezután Padányi Gulyás Jenő üdvözli Jakabffy Zoltánt miniszteri osztályfőnökké való kinevezése alkalmából, ki­emelve azt az együvétartozást, amit az üdvözölt és a Mérnök­egylet között láthat minden szakosztályi tag évtizedek óta. Majd Gerő László a napirend értelmében megtartja „Róma 1936" című előadását. Bemutatja Mussolini tervszerű városrendezési programja alapján átalakított és átépített Rómát, azt, hogy tervszerűséggel, rátermettséggel és anyagi felkészültséggel hogy változtatható meg egy ősi világváros a modern céloknak is megfelelő nagyvonalú metropolissá. A diapozitívekkel gazdagon illusztrált előadás során az előadó minden alkalmat megragad, hogy Rómával kapcsolatban Budapestre utaljon. A mintegy háromnegyedórás előadást a szakosztályi tagok élénk tetszéssel fogadták. Olgyay Viktor hozzászólása után Nászay Miklós elnök a jól sikerült előadásért a szakosztályok köszönetének ad ki­fejezést és néhány percnyi szünet tartására kéri fel a tagokat. Szünet után Hoepfner Guidó felszólalásában foglalkozik Mussolini milánói magyarbarát beszédével és javasolja, hogy a mérnökegylet az elnökség útján táviratilag üdvözölje és kérje a magyarok nagy barátját a további támogatásra. A szakosztályok a javaslatot elfogadják. Nászay M. elnök bejelenti, hogy a német követség értesítése alapján Werner Marcis, az olimpai stadion tervezője, a szakosztályok oly irányú kérelmét, hogy a már bejelentett előadását lehetőleg

Next