A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 71. évfolyam (1937)
7-8. szám - Szakirodalom - Egyleti közlemények
1937. II. 21. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 51 bizonyítványa az 1854—1857. tanévekben folytatott, jeles eredményű tanulmányairól. — 3. Házassági levele és házassági szerződése 1862-ből. — 4. Arcképei (1860—1874, 4 drb). — 5. Koeh Henriknek, a Károlyi-palota építőjének és Stühler berlini titkos építési tanácsosnak, a Magyar Tud. Akadémia építőjének kis kabinetalakú arcképei. — G. Szkalnitzky olaszországi vázlatkönyve 1873-ból. SZAKIRODALOM. Könyvismertetések, bírálatok. Rovatvezető: Dr. LÓSY-SCHMIDT EDE, egyleti könyvtárnok. (Az ismertetésre szánt könyveket lehetőleg két példányban, úgy szintén az ismertető kéziratokat is szíveskedjenek a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Könyvtára, illetőleg a rovatvezető címére: Budapest, IV. ker., Reáltanoda utca 13—15. szám. II. em. küldeni.) Industriegasbrenner und zugehörige Einrichtungen. Von Erich Sachs. 1301, 126 rajz, a „Kohle, Koks, Teer" kiadvány 35. füzete. Wilhelm Knapp, Halle (Saale) kiadványa. Ara fűzve 6.30 RM, kötve 7.35 RM. A könyv tárgya: 1. A különféle éghető gázok keletkezése. 2. A gázok alkalmazása a különféle iparokban. 3. A gáztüzelések műszaki feltételei és tartozékai. 4. Az égők, főleg a Terbeck-, Dingler-, Meker-, Selas-, Moll-, Ruppmann-, Klenne-, dr. Schmitz-, Wefer-, Lautenschlager-, Schneider-, Pellix-, Baleke-, Burg-, Ignis-, Lachomette-, Mülller-, Reko-, Rodberg-, Vedder-, Gafen-, Schmid-, Eickworth-, Turbo-, Etna-, Schnabel-, Bone-, Schilde, Effix-Krupp-Indugas-, Anton-, W10-, Kemp-szerkezetű égők. 5. A szabályozók: Arca-, Askania-, Sennlaub-, Lampmann-, Reinecke-, Schirmer-Richter-, Goldschmidt-rendszerűek. 6. A gázmérők közül főképei Rotary-, Westinghouse-, B. M.-, Crosley-, Commersville és a Rota-rendszerűek. A kifogástalan ábrák kapcsán az egyes rendszerek oly részletesen vannak ismertetve, hogy az érdeklődő könnyen kiválaszthatja magának a céljainak legmegfelelőbb gázégőt. László Ernő: Wales és Nyugat-Anglia régi hídjai címmel négykötetes sorozat utolsó kötete jelent meg Londonban. Ennek az érdekes műnek az összeállítása tíz esztendeje tart. Angol műemlékeket védő bizottság megbízásából és költségén, a szakértők nagy szeretettel nem kevesebb mint ötezer hidat vizsgáltak és örökítettek meg ebben a munkában. Az anyaggyűjtő munka során derült ki, hogy a szigetországban még ma is 150 középkorból származó híd van használatban, részint eredeti, részint átépített alakban. A legrégibb ma is létező híd még a 14. századból való! Ez a tartalmas hídtörténeti munka olyan alkotásokról is megemlékezik, amelyeket már elsodort valami elemi erő, rendkívüli áradás, vagy tűz, és kiterjed az egyes hidak építésekor a közép- és újkorban alkalmazott mérnökök és munkások bérére, a hidak építési költségeinek ismertetésére is. Kilencven gyönyörű fotográfia díszíti a 4. befejező kötetet. (Hasonló, Nagymagyarország hídjainak történetét tárgyaló mű megszerkesztésére — sokat hangoztatott kultúrfölényünknek bizonyítékául — bizonyosan akadna ambiciózus mérnök-műtörténészünk.) //1. Cserépy István: Grenzen des Stadtraumes vom Standpunkt des innerstadtischen Verkehrs. Von Bruno Wehner. (Würzburg, 1934, 82 oldal.) A fenti könyvet a városépítés és a közlekedés kölcsönhatásával foglalkozók bizonyára nagy érdeklődéssel fogják végigolvasni. A könyv célja: támaszpontok nyújtása a tulajdonképpeni városterület meghatározásához, mely a politikai városhatárral minden valószínűség szerint nem esik össze. A legelső ilyen kísérlet a közgazdaságtanból jól ismert Thünen-féle körök elmélete volt. A szerző végigvezet a különböző várostípusokon és ismerteti azok közlekedési igényeit, majd rátér a közlekedés fajtáira. Utána az egységekre eső közlekedési szükséglet (évenkénti és fejenkénti utazások száma) és a várostípusok közti összefüggést tárgyalja. Külön fejezetben tárgyalja a teljesítményt és az egységes tarifának és általában a tarifapolitikának a város fejlődésére gyakorolt hatását. Végül rátér a tulajdonképpeni városterületnek, a város közlekedési területének meghatározására, melyre három elméletet ismertet. Szabó Dezső: Elektrizitatswerk und Abnehmer. Von dr. Hans Richardt. Szerző kiadása: Nyomatott Handelsdruckerei E. Trite, Quakenbrück. 67 lap. Ez a kis jogi tanulmány különösen azért érdekelhet bennünket is, mert behatóan foglalkozik a tartalék és a részáramszolgáltatás kérdésével. Németországban az 1935 december 13-iki energiagazdálkodási törvény megjelenése előtt az ilyen áramszolgáltatást az áramszolgáltató megtagadhatta. Az említett törvény kimondotta azonban, hogy az ilyen áramszolgáltatásra a vállalat csak az általános árszabások alapján nem kötelezhető, de viszont köteles erre olyan árért, melyet gazdaságosan elbír. A kötelezettséget tehát megállapítja. Foglalkozik a tanulmány az áramszolgáltató és a fogyasztó viszonyával általában, az áramjogi meghatározásával és a csőd esetén beálló helyzettel. Az 1931 :XVI. t..-c. készülő novellája előtt e nálunk hiányzó fajtájú műszaki-jogi művecskét érdemes elolvasni. Borús Ferenc: Der Erdschluss in Hochspannungsnetzen. Von Hans Weber: Verlag R. Oldenburg, München und Berlin, 1936. 105. o., 86. ábra. Helyközi és távolsági vezetékeink fokozatos kiépülésével bennünket is mindinkább kell hogy érdekeljenek a földzárlat kérdései. Nagyfeszültségű hálózatok üzemzavarainak legnagyobb részét földzárlat vezeti be, vagy földzárlattal van összefüggésben. A könyv első része a földzárlat következményeivel (feszültségeltolódás stb.) és különböző fajtáival ismertet meg (teljes földzárlat, földzárlat ellenálláson át, kihagyásos földzárlat), majd a földzárlati áramok és a földellenállások meghatározását, a földzárlat és kellemetlen következményei megakadályozásának különféle módját (Petersen-tekercs, stb.), végül a mutató- és jelzőműszereket ismerteti. A csinos kiállítású, jól olvasható, világos ábrákkal ellátott könyv az üzemvezető és a tervező mérnöknek hasznos és szükséges olvasmány. Borús Ferenc: Egyleti közlemények. SZEMÉLYI HÍR. A Kormányzó Ur Schmitterer Jenő építészmérnök és Mihályfi Dezső gépészmérnök tagtársainknak közhasznú érdemes tevékenységük elismerésein a m. kir. kormányfőtanácsosi címet adományozta. Tervpályázati eredmények. (Forum tervpályázat.) A Székesfővárosi Közmunkák Tanácsa által kiírt Budapest városközpont, ú. n. Forum megoldására hirdetett tervpályázat eredménye a következő: I. díjat nyert: Bándy István, Krassóy Virgil és Kretter János együttes terve, Gregersen Hugó terve, Heim Ernő, Hönsch László és Rihmer Pál együttes terve, Tóth Kálmán és Módos Ferenc együttes terve. II. díjat nyert: Gyenes Lajos terve, Lavrenszky Gusztáv terve, Lechner Jenő és Riedel együttes terve, Ligeti Pál terve, Pogány Frigyes és Vertse Dezső együttes terve, Wargha László terve. Dicséretben részesültek: Árkay Bertalan és Katona Dezső, Gábory Pál és Wossala György, Hejsa Károly, Szinte László és Péterffy, Sztojka József, Horváth Szabolcs és Schőmer Ervin, Wittay és Károlyi. Tudósítás az Anyaegyletben elhangzott szakosztályi ülésekről. A mű- és középítési szakosztályok 1936. évi november 9-én tartott szakosztályi ülések jegyzőkönyve. Vitéz Nászay Miklós elnök az ülést megnyitva, felkéri Walder Gyula és Sandy Gyula tagtársakat a jegyzőkönyv hitelesítésére. Ezután Padányi Gulyás Jenő üdvözli Jakabffy Zoltánt miniszteri osztályfőnökké való kinevezése alkalmából, kiemelve azt az együvétartozást, amit az üdvözölt és a Mérnökegylet között láthat minden szakosztályi tag évtizedek óta. Majd Gerő László a napirend értelmében megtartja „Róma 1936" című előadását. Bemutatja Mussolini tervszerű városrendezési programja alapján átalakított és átépített Rómát, azt, hogy tervszerűséggel, rátermettséggel és anyagi felkészültséggel hogy változtatható meg egy ősi világváros a modern céloknak is megfelelő nagyvonalú metropolissá. A diapozitívekkel gazdagon illusztrált előadás során az előadó minden alkalmat megragad, hogy Rómával kapcsolatban Budapestre utaljon. A mintegy háromnegyedórás előadást a szakosztályi tagok élénk tetszéssel fogadták. Olgyay Viktor hozzászólása után Nászay Miklós elnök a jól sikerült előadásért a szakosztályok köszönetének ad kifejezést és néhány percnyi szünet tartására kéri fel a tagokat. Szünet után Hoepfner Guidó felszólalásában foglalkozik Mussolini milánói magyarbarát beszédével és javasolja, hogy a mérnökegylet az elnökség útján táviratilag üdvözölje és kérje a magyarok nagy barátját a további támogatásra. A szakosztályok a javaslatot elfogadják. Nászay M. elnök bejelenti, hogy a német követség értesítése alapján Werner Marcis, az olimpai stadion tervezője, a szakosztályok oly irányú kérelmét, hogy a már bejelentett előadását lehetőleg