A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 71. évfolyam (1937)

9-10. szám - "Magyar Műszaki Múzeum"

68 A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye LXXI. köt. 11—12. szám. A fenti adatok a balatoni nagyobbarányú fejlődés beszé­des bizonyítékai, de amellett tájékoztatnak annak a nagyará­nyú erőfeszítésnek eredményességéről is, amelyet a M. kir. Balatoni Intéző Bizottság a balatonmenti építkezések korszerű irányítása érdekében kifejt. Eme tervszerű, szívós törekvés során 1936. évben az igen eredményes balatoni villaterv pályá­zatok után, további lépéseket tett a m. kir. Balatoni Intéző­bizottság és a Balatonvidék népi építészete címen újabb gaz­dagon illusztrált kiadmányt adott közre, melyben a balatoni ősi szépségű falusi házak egész sorát mutatja be, hogy a cél­szerűség jegyében épülő korszerű villatervek formáiban a bű­bájos magyaros népies formák életrekelését is elősegítse. Huber József képfaragó, Huber József mult századbeli szobrászatunk egyik figyelemreméltó képviselője volt. Euró­ban Canova és Thorvaldsen klasszikus törekvéseit mindenütt utánzó művészi áramlat részint Rómán, részint pedig Bé­csen keresztül jutott hazánkba és ezt az utóbbi utat járta meg szobrászunk is. 1777-ben született Pozsonyban. Atyja, Ferenc, ki maga is képfaragó volt, már 12 éves korában műhelyébe vette. Tanulmányait apjának 1790-ben bekövet­kezett halála után Bécsben folytatta és kisebb m­egszakítá­sokat nem tekintve, 1810-ig a császárvárosban dolgozott. Ekkor Franciaországba ment és négyéves ottartózkodása alatt a Louvre épületszobrászati díszítésének munkálataiban is részt vett. 1814-ben újra Bécsben, majd további négy éven keresztül különböző városokban bukkan fel, végül 1818-ban Pesten végleg letelepszik. Itt kiterjedt, épületplasztikai, dí­szítő és temetőművészeti munkásságot fejtett ki, melynek ismertetésére ehelyütt nem térünk ki, csak utalunk az ide­vágó főbb irodalomra.­ Célunk ugyanis az, hogy bemutas­suk Fábry Jánosnénak (­ 1838. 1. á.br.) a vízivárosi temetőben még ma is álló síremlékét, melynek mesterét Huber József­ben sejtjük. Nemcsak a síremlék jellege — az emlékműre tá­masz­kodló nőalak, amint szomorúan hajtja kezére fejét — egyezik meg a Huber által készített Sch­midt Karolina (­ 1832. 2. áibr.) síremlékével, hanem a gyászoló nő testére­­ l­etzik Albert: A régi Buda-Pest építőművészete (1909—13.) Bayer József: Huber József képfaragóról. (Pest­budai almanach 1919. Szerk. Schoen Arnold. 89. oldal.) Lyka Károly: A táblabíró-világ művészete. 1922. borított lepel fedőkezelése is ugyanarra a szobrászkézre, de legalább is ugyanarra a műhelyre enged következtetni. Az emlékmű művészi értéke az akkori, amúgy is erősen alászál­lott­ átlagot nem múlja felül, de mint szobrászunk utolsó neki tulajdonítható munkája, Budapest művészetének történetében jelentőséget nyer. Huber József pedig már csak azért i­s meg­érdemli, hogy megemlékezzünk néha róla, mert művei abban a korban születtek meg, amikor az önálló magyar szobrászat első szerény képviselői tudatosan —­ mint Ferenczy — vagy tudat alatt — mint bizonyára Klube­r József és sok más sze­rényebb művészetű mestertársa - hazai szobrászatunk alap­köveinek lerakásával nemzeti öntudatunk felélesztésében elvitathatatlan érdemeket szereztek. Ifj. Csemegi József. 1. ábr. Fábry Jánosné síremléke. 2. ábr. Schmidt Karolina síremléke. Magyar Műszaki Múzeum, 1921—1937. Rovatvezető: Dr. Lósy-Schmidt Ede. J­V., (ill.­­­821-től kezdve I.XX.) közlemény. A Magyar Műszaki Múzeum részére felajánlott és beérkezett adományok. 83. Balog Emil, nyug. Beszkürt igazgatóhelyettes aján­déka: a budapesti Margithíd leírása és rajzai. Budapest, 1879. Szerkesztette: Eckermann Ede. 84. Medvey Arthur gépészmérnök, a Szfér. Gázművek mű­szaki főtanácsosának ajándéka: magyar és német nyelvű, re­pülőszakmai könyvek (13 drb). 85. A M. Kir.­József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem II. Hídépítéstani Tanszéke részéről dr. Mihailich Győző tanár ajándéka: 1. Dr. Kherndl Antal m. kir. udvari tanácsosnak, ny. műegyetemi nyilv. r. tanárnak, a Kir. József Műegyetem tanácsa nevében 1915-ben átnyújtott műszaki dok­tori oklevele. — 2. Kherndl Antalnak, a Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem által 1910-ben adott bölcsészdoktori oklevele. — 3. Zürichi műegyetemi oklevele 1864-ből. — 4. Aka­démiai levelező- és rendes tagsági oklevele 1884-ből, illetőleg 1898-ból. — 5. 25 éves tanári jubileuma alkalmával a mű-

Next