A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 75. évfolyam (1941)

21-22. szám - Szemle - Egyleti közlemények

96 A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye LXXV. köt. 21- 22. sz. romjai helyén levő kilátóhoz, majd a várhegy tövében fel­épített korszerű menedékházhoz. A Salgótarjánban elköltött ebéd után autóbuszon mentünk a vízválasztó völgyben levő hatalmas erőműtelephez, ahol Körmendy Tibor főfelügyelő tartott magyarázó előadást. Salgótarjáni látnivalóinkat a Ferrosiliciumgyár megtekintésével befejeztük. A gyár veze­tőjének, Gerber Alfréd kartársunknak az előzékenységéből az elektromos kemence megcsapolását is végignézhettük. A gyárhoz tartozó kantinban elköltött uzsonnán vendéglátó salgótarjáni kartársaink marasztalásának már nem tehet­tünk eleget, mert útiprogrammunkat még nem fejeztük be, de ígéretüket vettük, hogy az ősszel kezdődő évadban társas összejöveteleink valamelyikén Egyletünkben meg fognak jelenni. Hazafelé menet, Szécsényben a Ferencrendiek kolostorát tekintettük meg. A XIV. századból épen fennmaradt sekrestye és a felette levő gótikus helyiség műtörténeti becsű látvá­nyosságot nyújtottak. Szécsényből Balassagyarmat és Vác érintésével tértünk haza. Elismeréssel kell megemlékeznünk tant­ományi kirándulá­sunkkal kapcsolatban, hogy nemcsak salgótarjáni kartársaink, hanem a központi igazgatóságok is a legnagyobb előzékeny­séggel állottak rendelkezésünkre, így a Rimamurány-Salgó­tarján­i Vasmű N­. T. részéről dr. Quirin Leó vezérigazgató, a Salgótarjáni Üveggyár részéről Zoltán Frigyes igazgató és Richter Bertalan, a Zagyvapálfalva­i R. T. igazgatója segí­tették elő kirándulásunkat. Segítségü­nkre voltak nemcsak a gyárlátogatási engedélyek megadásával, ha­nem azzal is, ho­gy útitársainkat az egyes üzemek vendégszállóiban, és vendég­szobáiban szállásra is vendégül látták. Ugyancsak a legna­gyobb előzékenységet tanúsította velünk szemben a hadi­üzemeknek nyilvánított gyárak katonai parancsnoksága, melynek nevében Nádasdy ezredes készséggel adta meg úti­társainknak a szükséges látogatási engedélyeket. H­h. A felvonók megközelíthetősége. Igen számottevő helyről az alább következő szövegű levél érkezett szerkesztőségünkbe. Azt olvasom a napi­lapokban, hogy kilencven egynéhány többemeletes ház építésére kértek Budapesten építési enge­délyt. Valószínű ezeknek a házaknak a tervezése most folyik és én a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyén keresz­tül szeretném a tervező építészek nagybecsű figyelmét egy apróságra felhívni, ami azonban nagyon sok embernek igen fontos. Négy esztendő óta, amióta megsántultam és két bottal járok, keservesen kellett tapasztalnom, hogy alig van Buda­pesten ház, a­hol a személyfelvonó lépcső nélkül elérhető volna. Nagyon sokszor találtam olyan egészen modern házat, hol a lakások valósággal tobzódnak a kényelmi be­rendezésekben, de ahol a felvonó a félemeletről indul. A leg­jobb esetben 8—10 korlátnélküli lépcső vezet a felvonóig, ami a betegnek, különösen pedig a rosszullátóknak, sánták­nak, szívbetegeknek és az öreg embereknek kimondhatatlan fáradtságot okoz. Ugyanilyen nehézségekkel küzdenek azok az anyák is, akiknek apró gyermekük van, mert a lépcsők miatt nem tudják a gyermekkocsit a felvonóig eltolni. Van egy barátom, aki szívbeteg és két esztendeje nem tudta IV. emeleten levő lakását elhagyni — pedig sík talajon sétálhatna — mert olyan házban lakik, ahol a felvonót 23 lépcsőn keresztül lehet csak elérni. A külső Üllői­ úton levő modern klinikák felvonói is, amelyeket igazán a betegek kényelmére építettek, majdnem kivétel nélkül csak úgy érhetők el, hogy vagy félemeletet kell felfelé, vagy lefelé — a félemeletre, vagy az alagsorba­­ mennie a felvonót használni kívánó betegeknek. Ugyanez a h­elyzet majdnem minden középületünknél is, ahol a felvonók csak több-kevesebb lépcsővel érhetők el. A Képviselőház miniszteri szobáihoz vezető felvonó például jó egyemelet magasságról indul. Amióta sánta vagyok sokast gondolkoztam azon, hogy mi oka lehet ennek és arra a következtetésre kellett jutnom, hogy hála Istennek a tervező műépítészeknek kitűnő szívük és lábuk kell hogy legyen, s ezért nem gondolnak arra, hogy olyan felvonót tervezzenek, ami a betegek, sánták, öregek és gyermekkocsit tologató anyák örömére lépcső nél­kül elérhető lenne. Hálás lennék e levelem közléséért, mert bizonyára akadni fog olyan tervező műépítész, aki e sorok tartalmát megszív­leli és úgy tervezi meg a felvonót, hogy az lépcső nélkül megközelíthető legyen. Szívesen hívjuk fel e levél tartalmára Mű­­­és Középítési Szakosztályaink figyelmét, mert úgy érezzük, hogy az el­hangzott panasz emberbaráti és szociális szempontból egy­aránt megszívlelésre érdemes. Budapest Székesfőváros polgármestere akkor, mikor a villamoskocsikon elrendelte a legkönnyebben megközelíthető helyeknek — mint a rokkantak számára fenntartott helyek­nek — megjelölését, emberbaráti és szociális érzésének ékesen szóló tanúbizonyságát adta. Hisszük, hogy e nemes érzésé­nek sugallatát követve, megtalálja a módot az építésügyi szabályzat olyan értelmű kiegészítéséhez, amely a jövőben épülő bérházakban és középületekben a felvonók megköze­líthetőségének most szóvátett bajait kiküszöböli. A mezőgazdasági gépek fejlődésének egyes újabb irányai. A Magyar Racionalizálási Bizottság és a Földművelésügyi Minisztérium által a mezőgazdaság gépesítésének előmozdí­­tására felállított tanulmányi bizottság gróf Khuen-Héderváry Károlynak, az Országos Mezőgazdasági Kamara elnökének elnöklete alatt május hó 16-án egyleti székházunk előadó,­termében együttes ülést tartott, amelyen Sass Gábor, a ma­­gyar-óvári gazdasági Akadémia gépkísérleti állomásának ve­zetője nyilvános előadásban számolt be Németországban végzett tanulmányútja eredm­ényéről. Előadásában kifejtette azt, hogy a mezőgazdaság mindinkább rászorul a korszerű gépek alkalmazására és az utóbbi időben Németország ezen a téren messzemenő eredményt ért el. Tanulmányútja során meglátogatta a legfontosabb német egyetemek és műegyete­mek mezőgazdasági gépkísérleti intézeteit, a Német Racio­nalizálási Bizottság különböző mezőgazdasági tudományos kutató és kísérleti intézetét és számos más, hasonló termé­szetű intézetet. Németországban ugyanis a legszorosabb az együttműködés a tudományos kutató intézetek, a mezőgazda­sági termelés, tehát a gyakorlati gazdák és a mezőgazda­sági gépeket gyártó iparvállalatok között. Ezek tapasztala­taikat egymással kicserélik, a gyárak pedig az új gépeiket bemutatják a tudományos kutató intézeteknek, amelyek azokkal aztán a legkülönbözőbb irányú kísérleteket és vizs­gálatokat hajtják végre. Sorra vette ezután a legfontosabb mezőgazdasági gépe­ket, ismertette a traktorok és általában a vontató gépek te­rén elért fejlődést, a talajmívelő eszközök, a kapás növények megmívelésére szolgáló gépek, burgonya- és répa­kiszedők, s az ú. n. mindenes gépek alkalmazását. Elmon­dotta, hogy Németországban igen behatóan foglalkoznak az amerikai származású arató-cséplőgépek tökéletesbítésével is, amelyek németországi tapasztalatai szerint ott igen gyors iramban terjednek. Rendre ismertette ezután a különböző célú mezőgazdasági gépek terén megismert új szerkezeteket; végül beszámolt a bornimi és a pomritzi munkakutató inté­zet munkásságáról, ahol gyakorlati kísérleteket folytatnak a mezőgazdasági munka racionalizálása céljából annak meg­állapítására, hogy elvégzése minél kevesebb fizikai fáradt­sággal járjon. Németországban behatóan foglalkoznak a me­zőgazdasági lakosság háztartási munkálatainak racionalizá­lásával is, a falusi asszonyok munkájának megkönnyítésére. Erősen terjed Németországban a villamos áram igénybevé­tele a mezőgazdaságban, amit lehetővé tesz az a körülmény, hogy ésszerű tarifapolitikával a mezőgazdaság számára olcsó villamos áramot szolgáltatnak. Nálunk is fokozódik a munkáshiány, így a gépesítésre m­ind nagyobb szükség lesz és egyes új, korszerű gépek beve­zetésében a tudomány, a mezőgazdaság és az ipar képvise­lőinek nálunk is együtt kell működ­niök. Az előadás után magas színvonalú vita fejlődött ki, amelyben résztvettek: Ordódy János ny. min. tanácsos, a M. Kir. Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet ny. igazgatója, Szabó Gusztáv dr. műegy. ny. r. tanár, orszgy. képviselő, a budapesti Mezőgaz­dasági Gépkísérleti Állomás vezetője, Kelemen Imre dr. gazd. főtanácsos, a gödöllői koronauradalom közp. igazgatója, Elek Ferenc gazd. főtanácsos, földbirtokos, Kovács Dárniel földbir­tokos, a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara képviselője, Erdős Jenő, a Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Ma­gyar Gépgyári Művek Rt. vezérigazgatója és Kálmán József műszaki kereskedő. Az előadónak és a felszólalóknak gr. Khuen-Héderváry Károly mondott köszönetet, kiemelvén azt, hogy a magyar mezőgazdaságnak a mainál sokkal nagyobb mértékű gépesítésre van szüksége és hogy a bizottság ezt a nagyon fontos problémát a magyar mezőgazdaság szemszö­géből tárgyalja, miután a gépek nagyobb mértékű elterjesz­tésével a magyar mezőgazdasági termelést fokozhatjuk és az ország közellátásán lényegesen javíthatunk. Ez teszi szüksé­gessé azt, hogy a magyar mezőgazdaság mechanizálására irányuló munkában a mezőgazdasági termelés, a tudomány és magyar gyáripar képviselői együttesen, lelkes munkával vegyenek részt. A kiadásért felelős: Dr. Frohner József. Stádium Sajtóvállalat Rt., Budapest, V., Honvéd­ utca 10. Felelős: Győry Aladár igazgató.

Next