A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 75. évfolyam (1941)
21-22. szám - Szemle - Egyleti közlemények
96 A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye LXXV. köt. 21- 22. sz. romjai helyén levő kilátóhoz, majd a várhegy tövében felépített korszerű menedékházhoz. A Salgótarjánban elköltött ebéd után autóbuszon mentünk a vízválasztó völgyben levő hatalmas erőműtelephez, ahol Körmendy Tibor főfelügyelő tartott magyarázó előadást. Salgótarjáni látnivalóinkat a Ferrosiliciumgyár megtekintésével befejeztük. A gyár vezetőjének, Gerber Alfréd kartársunknak az előzékenységéből az elektromos kemence megcsapolását is végignézhettük. A gyárhoz tartozó kantinban elköltött uzsonnán vendéglátó salgótarjáni kartársaink marasztalásának már nem tehettünk eleget, mert útiprogrammunkat még nem fejeztük be, de ígéretüket vettük, hogy az ősszel kezdődő évadban társas összejöveteleink valamelyikén Egyletünkben meg fognak jelenni. Hazafelé menet, Szécsényben a Ferencrendiek kolostorát tekintettük meg. A XIV. századból épen fennmaradt sekrestye és a felette levő gótikus helyiség műtörténeti becsű látványosságot nyújtottak. Szécsényből Balassagyarmat és Vác érintésével tértünk haza. Elismeréssel kell megemlékeznünk tantományi kirándulásunkkal kapcsolatban, hogy nemcsak salgótarjáni kartársaink, hanem a központi igazgatóságok is a legnagyobb előzékenységgel állottak rendelkezésünkre, így a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű N. T. részéről dr. Quirin Leó vezérigazgató, a Salgótarjáni Üveggyár részéről Zoltán Frigyes igazgató és Richter Bertalan, a Zagyvapálfalvai R. T. igazgatója segítették elő kirándulásunkat. Segítségünkre voltak nemcsak a gyárlátogatási engedélyek megadásával, hanem azzal is, hogy útitársainkat az egyes üzemek vendégszállóiban, és vendégszobáiban szállásra is vendégül látták. Ugyancsak a legnagyobb előzékenységet tanúsította velünk szemben a hadiüzemeknek nyilvánított gyárak katonai parancsnoksága, melynek nevében Nádasdy ezredes készséggel adta meg útitársainknak a szükséges látogatási engedélyeket. Hh. A felvonók megközelíthetősége. Igen számottevő helyről az alább következő szövegű levél érkezett szerkesztőségünkbe. Azt olvasom a napilapokban, hogy kilencven egynéhány többemeletes ház építésére kértek Budapesten építési engedélyt. Valószínű ezeknek a házaknak a tervezése most folyik és én a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyén keresztül szeretném a tervező építészek nagybecsű figyelmét egy apróságra felhívni, ami azonban nagyon sok embernek igen fontos. Négy esztendő óta, amióta megsántultam és két bottal járok, keservesen kellett tapasztalnom, hogy alig van Budapesten ház, ahol a személyfelvonó lépcső nélkül elérhető volna. Nagyon sokszor találtam olyan egészen modern házat, hol a lakások valósággal tobzódnak a kényelmi berendezésekben, de ahol a felvonó a félemeletről indul. A legjobb esetben 8—10 korlátnélküli lépcső vezet a felvonóig, ami a betegnek, különösen pedig a rosszullátóknak, sántáknak, szívbetegeknek és az öreg embereknek kimondhatatlan fáradtságot okoz. Ugyanilyen nehézségekkel küzdenek azok az anyák is, akiknek apró gyermekük van, mert a lépcsők miatt nem tudják a gyermekkocsit a felvonóig eltolni. Van egy barátom, aki szívbeteg és két esztendeje nem tudta IV. emeleten levő lakását elhagyni — pedig sík talajon sétálhatna — mert olyan házban lakik, ahol a felvonót 23 lépcsőn keresztül lehet csak elérni. A külső Üllői úton levő modern klinikák felvonói is, amelyeket igazán a betegek kényelmére építettek, majdnem kivétel nélkül csak úgy érhetők el, hogy vagy félemeletet kell felfelé, vagy lefelé — a félemeletre, vagy az alagsorba mennie a felvonót használni kívánó betegeknek. Ugyanez a helyzet majdnem minden középületünknél is, ahol a felvonók csak több-kevesebb lépcsővel érhetők el. A Képviselőház miniszteri szobáihoz vezető felvonó például jó egyemelet magasságról indul. Amióta sánta vagyok sokast gondolkoztam azon, hogy mi oka lehet ennek és arra a következtetésre kellett jutnom, hogy hála Istennek a tervező műépítészeknek kitűnő szívük és lábuk kell hogy legyen, s ezért nem gondolnak arra, hogy olyan felvonót tervezzenek, ami a betegek, sánták, öregek és gyermekkocsit tologató anyák örömére lépcső nélkül elérhető lenne. Hálás lennék e levelem közléséért, mert bizonyára akadni fog olyan tervező műépítész, aki e sorok tartalmát megszívleli és úgy tervezi meg a felvonót, hogy az lépcső nélkül megközelíthető legyen. Szívesen hívjuk fel e levél tartalmára Műés Középítési Szakosztályaink figyelmét, mert úgy érezzük, hogy az elhangzott panasz emberbaráti és szociális szempontból egyaránt megszívlelésre érdemes. Budapest Székesfőváros polgármestere akkor, mikor a villamoskocsikon elrendelte a legkönnyebben megközelíthető helyeknek — mint a rokkantak számára fenntartott helyeknek — megjelölését, emberbaráti és szociális érzésének ékesen szóló tanúbizonyságát adta. Hisszük, hogy e nemes érzésének sugallatát követve, megtalálja a módot az építésügyi szabályzat olyan értelmű kiegészítéséhez, amely a jövőben épülő bérházakban és középületekben a felvonók megközelíthetőségének most szóvátett bajait kiküszöböli. A mezőgazdasági gépek fejlődésének egyes újabb irányai. A Magyar Racionalizálási Bizottság és a Földművelésügyi Minisztérium által a mezőgazdaság gépesítésének előmozdítására felállított tanulmányi bizottság gróf Khuen-Héderváry Károlynak, az Országos Mezőgazdasági Kamara elnökének elnöklete alatt május hó 16-án egyleti székházunk előadó,termében együttes ülést tartott, amelyen Sass Gábor, a magyar-óvári gazdasági Akadémia gépkísérleti állomásának vezetője nyilvános előadásban számolt be Németországban végzett tanulmányútja eredményéről. Előadásában kifejtette azt, hogy a mezőgazdaság mindinkább rászorul a korszerű gépek alkalmazására és az utóbbi időben Németország ezen a téren messzemenő eredményt ért el. Tanulmányútja során meglátogatta a legfontosabb német egyetemek és műegyetemek mezőgazdasági gépkísérleti intézeteit, a Német Racionalizálási Bizottság különböző mezőgazdasági tudományos kutató és kísérleti intézetét és számos más, hasonló természetű intézetet. Németországban ugyanis a legszorosabb az együttműködés a tudományos kutató intézetek, a mezőgazdasági termelés, tehát a gyakorlati gazdák és a mezőgazdasági gépeket gyártó iparvállalatok között. Ezek tapasztalataikat egymással kicserélik, a gyárak pedig az új gépeiket bemutatják a tudományos kutató intézeteknek, amelyek azokkal aztán a legkülönbözőbb irányú kísérleteket és vizsgálatokat hajtják végre. Sorra vette ezután a legfontosabb mezőgazdasági gépeket, ismertette a traktorok és általában a vontató gépek terén elért fejlődést, a talajmívelő eszközök, a kapás növények megmívelésére szolgáló gépek, burgonya- és répakiszedők, s az ú. n. mindenes gépek alkalmazását. Elmondotta, hogy Németországban igen behatóan foglalkoznak az amerikai származású arató-cséplőgépek tökéletesbítésével is, amelyek németországi tapasztalatai szerint ott igen gyors iramban terjednek. Rendre ismertette ezután a különböző célú mezőgazdasági gépek terén megismert új szerkezeteket; végül beszámolt a bornimi és a pomritzi munkakutató intézet munkásságáról, ahol gyakorlati kísérleteket folytatnak a mezőgazdasági munka racionalizálása céljából annak megállapítására, hogy elvégzése minél kevesebb fizikai fáradtsággal járjon. Németországban behatóan foglalkoznak a mezőgazdasági lakosság háztartási munkálatainak racionalizálásával is, a falusi asszonyok munkájának megkönnyítésére. Erősen terjed Németországban a villamos áram igénybevétele a mezőgazdaságban, amit lehetővé tesz az a körülmény, hogy ésszerű tarifapolitikával a mezőgazdaság számára olcsó villamos áramot szolgáltatnak. Nálunk is fokozódik a munkáshiány, így a gépesítésre mind nagyobb szükség lesz és egyes új, korszerű gépek bevezetésében a tudomány, a mezőgazdaság és az ipar képviselőinek nálunk is együtt kell működniök. Az előadás után magas színvonalú vita fejlődött ki, amelyben résztvettek: Ordódy János ny. min. tanácsos, a M. Kir. Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet ny. igazgatója, Szabó Gusztáv dr. műegy. ny. r. tanár, orszgy. képviselő, a budapesti Mezőgazdasági Gépkísérleti Állomás vezetője, Kelemen Imre dr. gazd. főtanácsos, a gödöllői koronauradalom közp. igazgatója, Elek Ferenc gazd. főtanácsos, földbirtokos, Kovács Dárniel földbirtokos, a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara képviselője, Erdős Jenő, a Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Rt. vezérigazgatója és Kálmán József műszaki kereskedő. Az előadónak és a felszólalóknak gr. Khuen-Héderváry Károly mondott köszönetet, kiemelvén azt, hogy a magyar mezőgazdaságnak a mainál sokkal nagyobb mértékű gépesítésre van szüksége és hogy a bizottság ezt a nagyon fontos problémát a magyar mezőgazdaság szemszögéből tárgyalja, miután a gépek nagyobb mértékű elterjesztésével a magyar mezőgazdasági termelést fokozhatjuk és az ország közellátásán lényegesen javíthatunk. Ez teszi szükségessé azt, hogy a magyar mezőgazdaság mechanizálására irányuló munkában a mezőgazdasági termelés, a tudomány és magyar gyáripar képviselői együttesen, lelkes munkával vegyenek részt. A kiadásért felelős: Dr. Frohner József. Stádium Sajtóvállalat Rt., Budapest, V., Honvéd utca 10. Felelős: Győry Aladár igazgató.