Magyar Mezőgazdaság, 1946 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1946-10-01 / 1. szám

^ЬА 67,. b­ évfoly 1946 október­i A­A­i/i [UNK] кÉ [UNK] Л iVi IH/АiL 11 A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI FŐSZERKESZTŐ: ADORJÁN JÁNOS MŰVELŐDÉSI TÁRSASÁG LAPJA FELELŐS SZERKESZTŐ­:* HORVÁTH SÁNDOR , A TARTALOM BŐI,: ■ ~i: Célunk (Adorján János) i Jobb, olcsóbb, gyorsabb őszi vetést! (Kem­enesy Ernő) Az állatszaporítás ütemének gyor­sítása (dr­.Schandl József) Gondos termésbetakarítást! (dr. Nagypataki Béla) Időjárási szélsőségek 1946-ban! I . , (dr. Széthly Antal) Gyümölcstermelésünk helyzete (Szűts Sándor) Szőlőgazdaságunk helyzete (dr. Kosinszky Viktor) *T­ . A mezőgazdaság adózása Hírek, rendeletek, árak A miniszterelnök: yik^aí^jje­­ Cg*­******+*** ******* y*4**bs* y Ára 1.50 forint Célunk: a Tudomány erejével segíteni a parasztságot. Mélyre zuhant mezőgazdaságunk felemelésénél két nagy erővel rendelkezünk s ezekkel biztosan számolhatunk is­ parasztságunk és a tudomány erejével. Parasztságunk már megmutat­ta erejét. A háború szörnyű pusz­títása után, amely elvitte álla­tainak, felszereléseinek, készletei­nek nagyobb részét,­­ szinte puszta kézzel dolgozni kez­dett és dolgozik azóta is emberfeletti erőfeszítéssel. Ennek köszönhet­jük valójá­ban, hogy: élünk. De ezt az életet emberibbé kell tennünk. Fokozni kell az ország ellátását, fokozni kell a kivitelt, hogy az ipart életben tarthassuk, fokozni kell a mezőgazdasági üze­mek erejét, hogy helytállhassa­nak majd az elkövetkező világ­­versenyben. Ehhez egyedül a pa­rasztság ereje már nem elegendő, mert a roppant erőfeszítése­k •­­tá­rára látnunk kell, hogy néhol máris törések mutatkoznak és pe­dig főképpen a talajerővisszapót­lás, a gépm­uika latba vetése, a növény- és állategészségügy, a minőségi termelés és értékesítés területein. Ezeken a területeken már roppanó derékkal kiált se­gítségért a parasztság, de segít­séget követel az ország egyete­mes érdeke is. A tudomány már készen áll a segítésre. A tudósok összeszedték könyveik szétszórt lapjait, össze­gyűjtötték az épségben maradt­­ szerszámaikat, a szétszakadt fo­nalakat most kötözgetik össze kelet és nyugat tudományos éle­tével. Széjjel is tekintettek már az országban. Tudják, hogy hol kell a leggyorsabb segítség, é* már vannak gondolataik és segí­tő tanácsaik is. Így pl.: hogyan lehet adott nehéz helyzetünkben az őszi vetést a legeredményeseb­­ben elvégezni, mert az elmúlt esz­­tendő ezen a téren szomorú ta­nulsággal szolgált. Az 1926—36 közötti tíz békeesztendő holdan­ként 7.77 q-s búzaátlagával szem­ben az idei év átlaga csupán 5 g körül volt, ami kb. 2,70 %-s, tehát mintegy 35%-os csökkenést jelent. Igaz, hogy súlyos ok volt a ta­vaszi aszály, de az is tény, hogy voltak táblák és pedig az ország szinte minden vidékén, ahol 8—10—12 métermázsa búza ter­mett, akkor, amikor a barázdás szomszéd tábláján csak 4—5 mé­termázsa. Az őszi vetésre vonatkozó szak­szerű tanácsok mellett, a mező­­gazdaság többi, főképpen a legve­szélyeztetettebb területeire vonat­kozó tanácsok is lesznek. Ezzel az olajjal töltjük meg mint mécsest lapunk minden példányát — a miniszterelnök úr szép hasonlata szerint—, hogy azokat szerte az országban a haladni vágyó gaz­dák asztalára tegyük s ott vilá­gítsanak. Ott szeretnénk lenni minden nagyobb munka kezdése előtt a tudomány segítőerejével. Ebben a számban az őszi vetést, a beta­karítás helyes módszereit, majd pedig az őszi mélyszántást fogjuk tárgyalni, de emellett több tudo­mányos cikk, a­­ külföld mezőgaz­­­daságának hírei ,és közérdekű közlemények adják­­ majd a Tné-­ esés olaját." . Mint ahogyan az ipari munkás­ mellett láthatatlanul mindig* ott van a feltaláló,. tudós,, a tervező és üzemvezető mérnök és együt­tesen hozzák létre a technika cso­dáit; azt szeretném, hogy a ma­gyar paraszt is a tudomány ola­jával, tábláit,­mécses világa mel­­lett készüljön fel minden este a holnap munkájára. Ez a célunk —" у л reményünk. ■: - -t •­­' ADOR E JÁNDÍS. • V. , ‘ . ' •'A jobb/ olcsóbb/ gyorsabb őszi vetést ! - írta­ Kemenesy Ernő egyetemi tanár­­. A magyar,,gazd­a életében min­dig sorskérdés volt a jövő­ évi ke­nyérmag termésének sikere. A mai­ *tv­lmagokkal rendelkező korszerű gazdálkodásnak nagy­részt el kell vetni azt a kedves közmondást, hogy »az időjárás­i gazda« és fel kell venni a küzdel­mért az időjárás mostohaságával. A feladat nem könnyű, m­ert termelési tényezőink, a vonóerő és a trágyatermelés úgyszólván a felére csökkentek, de ezenkívül a f­öldreform során keletkezett ü­zemréteg változás is nehéz pro­blémák megoldását vetették fel. Sok időbe kerül, míg termelé­­sünkkel odaérünk, ahol voltuak. De célunk­ az legyen, hogy ezt az időt, megrövidítsük." Hogy ez­­ si­kerüljön, gyökeresen szakítanunk kell a’ régi, miaradi­ szokásokkal és hiedelmekkel, i Időszerűségénél fogva ma csak az őszi gabonavetések kérdései­ben szeretnék néhány irányelvet felfrissíteni. Az őszi kalászosok, termesztésé­nek sikerülte három fő tényező­től függ: A megfelelő elővete­mény megválasztásától, a lehető korai vetéstől és a korszerű o­lajmívelés alkalmazásától.­ A jó elővetemény Annak idején rendkívül érde­keltek az elővetemény kihatásai a számszerűség tükrében, ezért több éven át ezirányban szabatos kísérleteket folytattam, amelyek eredményeit alant közlöm. Az Ille?­tfWl. években d­ésáttt«­ réti anyagtalajon, a különböző elővetem­ények után, " a búza a következő átlagterméseket adta katasztrális holdanként: késői kukorica után: 10.20—12.38 q korai kukorica után: [11.73—14.3­ q borsó után:­­ 13.16—16.78 q Mgga, az elővetemény tehát kb. ,70%-os különbségeket idézhet elő. Ez nemcsak annyit jelent, hogy megfelelő elővetemény ese­­­ténr kisebb területen­ is meg tud­nák termelni a szükséges búza szükségletünket, hanem^a/búza/j átlag, mint jelzőszámaik­ ékesen, ’ mutat rá arra, hogy mit jelente­nek számszerűleg­ is a koreibb vs .pillangós virágos növények a ta­lajkímélés, illetve talajerőfenn­­tartás szempontjából, ami a mai trágyahiányunk mellett még fo­kozottabb jelentőséggel bír. Vessünk minél korábban A második fontos tényező az ősziek minél koraibb elvetése. Ugyancsak­ 1927—1931-ig a­z emlí­tett talajviszonyok között állítot­­tunk be­ búzavetésidő kísérleteket azzal a beosztással, hogy szep­tember 20-tól 10 naponként vetet­­­tünk egy-egy* kísérleti parcellába búzát, úgyhogy november 26-ával fejeztük azt be. Az eredmények átlaga következő volt kataszteri : holdanként: 1­­­­938-ban 1931-ben szeptember 20-án 13.18 q 14.47 q október 1-­én 13.70 q 14.37 q október 10-én 13.05 q 13.88 q október 20-án 11.96 q 13.11 q A felsorolt­ kísérletek érdekesen igazolják azt a nagy szám­ísz­­rű különbséget, amit a korai vetés­­idő eredményez a későivel szem­ben. De vonatkozik ez kü­lönösen a novemberi vetésekre, amelyek átlagtermése veszedelmesen lezu­hant. Minél korábban következik be a tél és minél kedvezőtlenebb, szárazabb a május, annál erőseb­ben ütköznek ki ezek a különb­ségek, különösen kötött talajviszo­nyok között. Az elmúlt gazdasági év, sajnos, elég keményen muta­tott rá erre a törvényszerűségre j akikor, amikor sokszor mesgyés szomszédok búzavetései szinte hi­hetetlen különbségeket mutattak­­ fel. Bármily későn is vetjük a búzát, az érés ideje csaknem ugyanakkorára esik, a különbsé­gek csak órákat, esetleg napokat tehetnek ki a korán vetettel szemben. A tenyészidő­-kü­lönbsé­­gekben jut kifejezésre a termés­átlagokban mutatkozó nagy elté­rés, de ezenkívül a biztonság is, különösen ami a­­ megszor­lást« illeti. Egyébként a korán vetett búza erősebb és mélyebben leha­tolt gyökérzetét kevésbé érinti a bekövetkező tavaszi szárazság, szemben a fejletlen búzáéval. A­­ búza túl korai, mondjuk szeptem­beri vetése ellen sokan felhozzák a légykárok veszedelmét is.. Ez november 1-én 11.15 q 11.06 q november 10-én 10.08 q 10.371| november 20-án 8.31 q 7.83 q

Next