Magyar Mezőgazdaság, 1947 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1947-01-01 / 1. szám

1947 január 1 MAGYAR MEZŐGAZDASÁG IS . községi tagozat az érdekképv­iseiet alapja Irta: dr. Diószeghy Ottó az Országos Mezőgazdasági Kamara h. igazgatója A mezőgazdaság jövője szempontjából a nyár derekán benyújtott érde­kkép­­viseleti törvényjavaslatnak az érdek­­képviselet községi tagozataival, a köz­ségi mezőgazdasági testületekkel fog­lalkozó fejezete a legnagyobb jelentő­­­ségű. Már a huszonhat évvel ezelőtt al­kotott érdekképviseleti törvény is arra törekedett, hogy a mezőgazdaság ér­dekképviselete a községekig szétágazó gyökérzetéből épüljön ki. Mindinkább érezhetővé vált a hiánya egy olyan, a községekben gyökeredző szervezetnek, mely úgy a helyi, mint az országos jelentőségű önkormányzati elhatározá­soknak kezdeményezője s úgy ezeknek, mint a földmívelésügyi kormányzat intézkedéseinek gyakorlati megvalósí­tója lehetett volna. Ennek a hiánynak a pótlására hívta életre tehát a mező­­gazdaság törvényes érd­eki kép­v­isel­etéről szóló 1920 : XVIII. törvénycikk a mező­­gazdasági bizottságokat. Mint tudjuk, a régi érdekképviseleti törvényhez fűződő várakozásokat a leg­kevésbé a mezőgazdasági bizottságok tudták beváltani. Nem volt jó az el­gondolás. Megalakultak a községi mező­gazdasági bizottságok, amelyek a köz­ség mezőgazdasági elöljáróságai lehet­tek volna, de nem volt hatáskörük, nem tudták elhatározásaiknak érvényest sze­rezni és nem volt, aki a felvetődött gondolatokat kiformálta, megvalósításu­kat szorgalmazhatta volna. Ezt nem­ le­hetett elvárni sem a bizottságok elnö­keitől, sem azoktól a tagjaitól, kiknek minden idejét és minden erejét a min­dennapi élet gondjai, saját gazdaságuk kötötte le. Községi érdekképviseleti testület A mostani törvényjavaslat a közsé­gekben olyan életképes szervezeteket kíván létesíteni, amelyeken kéréseitől a dolgozó parasztság valóban részt ve­het majd sorsának irányításában s amíg egyfelől kívánságait megfelelő nyomatékkal juttathatja kifejezésre. Otthon, a maga körében elhatározásai­nak érvényt szerezhet , azokat meg is valósíthatja. A törekvés az, hogy a legdemokrati­kusabb elvek alapján alakuljon meg az a testület, amely egy-egy községben a parasztság érdekeit képviselni s ne­vükben eljárni, határozni és cselekedni hivatott. A törvényjavaslat arról is gondosko­dik, hogy a mezőgazdasági testületek a a község termelését érintő elhatározásai­kat meg is valósíthassák. Intézkedési joggal kívánja felruházni a mezőgazda­sági testületeket a mezőgazdasági terme­lést érintő kérdésekben. Ezek a mezőgaz­dasági testületek tehát nemcsak javasla­tokat gyárthatnak, nemcsak kérvényeket, terjeszthetnek elő, hanem határozhatnak , határozataikat végre is hajthatják. De a törvényjavaslat a mezőgazda­sági testületek működésének eredmé­nyességét további é on 51 f­ő még a­zzal is biztos­í­ani kívánja, hogy a mezőgazda­sági titkár személyében végrehajtó szervet is bocsát a rendelkezésére. A mezőgazdasági titkárok munkába á­l­­lása olyan újítása a törvényjavaslat­nak, amely a mezőgazdasági termelés fejlődésének szinte beláthatatlan lehető­ségeit nyitja meg s ezért felbecsülhetet­len értékűvé Vikik a magyar paraszt­ság s az ors­zág jövője szempontjából. A mezőgazdasági titkár A mezőgazdasági titkár az érdekkép­viseleti testületnek titkára, jegyzője lesz, aki az e­­ intézére váró ügyeket nyilvántartja, az elhatározásokat for­mába önti, a testülettől várt jelentése­ket előkészíti, a megbízás­okat teljesíti és a határozatok végrehajtását szorgal­mazza, ellenőrzi. Megbízatása addig tart, míg a mezőgazdasági testület M­­aalmát élvezi s amíg munkájával a dol­gozó ратвszfteág megelégedését ki­érdemli. Részben a mezőgazdasági titkár mun­kássága teszi majd lehetővé, hogy a mezőgazdasági testület a maga elhatá­rozásait végrehajtsa. A­z ő működé­sével válik lehetővé az is, hogy na­gyobb termelésfejlesztési tervek való­sulhassanak meg, akár magától az ér­dekképviselettől, akár a földmivelés­­ügyi kormányzattól eredjenek ezek a tervek. E tekintetben elegendő lesz pél­dául a vetőmagellátás terén felmerülő feladatokra utalnunk, melyeknek ellá­tására a községekben eddig a legtöbb­ször alig állott más szerv rendelke­zésre, mint az egyéb közigazgatási fel­adatokkal amúgy ss túlhalmozott köz­ségi elöljáróság. Ha az érdekképviselet jobb minőségű vetőmagot akar a ter­melőkhöz juttatni, a gazdatitkár lesz az, aki az igényléseket összeírja, szükségletet megállapítja, azt bejelenti, a az érkező vetőmag szétosztását meg­szervezi, lebonyolítja s az elszámolást elvégzi. Természetesen ugyanígy a gazdatitkár lesz a végrehajtója minden más termelést kifejlesztő intézkedésnek, melynek végrehajtását az érdekképvise­let­re bízza. Ebben és sok más vonatko­zásban a jövőben a mezőgazdasági tes­tület lesz a földmívelésügyi igazgatás községi végrehajtó szerve s erre testületet a mezőgazdasági titkár mun­­­kája teszi képessé. A mezőgazdasági szakigazgatás A belügyi közigazgatás szervei, a községi elöljáróság vagy még pontosab­ban a községi jegyzők számtalan köz­­igazgatási teendőn kívül fegyelmi és anyagi felelőss­ég­gel tartoznak az adók kivetéséért és behajtásáért, reájuk ne­hezedik a községi közellátás, a népokta­tás, a hadkötelezettség számtalan nyil­vántartása és teendője. Ezek mellett a földmíve­lésügyi igazgatás teendőinek ellátása, de még csak a földművelésügyi igazgatásihoz szü­ks­éges adatok szolgál­tatása is csaknem lehetetlen követel­mény. Ha e feladatok ellátása alól a községi jegyzők mentesülnek, éz bizo­nyára hasznos lesz a többi igazgatási ágazatok szempontjából, de különösen fontos lesz a földmívelésü­gyi igazgatás­nak, hogy a községeikben olyan szakem­berek munkájára támaszkod­hatik, kik­nek ez a feladata szorosan belekapcso­lódik az érdekképviseleti feladatok ellá­tásába. A mezőgazdasági titkárnak pontosan tájékozódva kell lennie minden a köz­ség termelési viszonyait és helyzetét érintő kérdésben. Ezekről bármikor tá­jékoztatást is kell nyújtania a mezőgaz­dasági testületnek, ez АИекк [UNK]тйаеЛе* magasabb tagozatainak, a kormányzat­nak, vagy a közigazgatás bármely szer­vének. A bevetett területekről, a termés állásáról, a várható termésről pontos képet adhatnak a mezőgazdasági titká­rok és ez a tájékoztatás minden bi­­zonnyal igen hasznosnak fog bizo­nyulni, akár kizárólag erre kíván tá­maszkodni a jövőben a földművelésügyi kormányzat, akár saját szervein'1*’ je­lentései mellett ellenőrző becslésként fogja az endeki kép­viseleti jt’em tűseket felhasználni. A községi tarme’éej terv elüké­zi­­se és végrehajtása terén is igen fontos feladatok várnak a mezőgazdasági tit­kárra és ezeknek a feladatoknak a je­lentősége annál nagyobb, mennél in­kább szükségessé válik esetleg a jövő­ben a termelés irányítása a piaci igé­nyekhez és az értékesítési lehetőségek­hez való alkalmazkodás érdekében. Tanítás, tanácsadás És itt érik gőtém el a mezőgazdasági titkárok feladatainak felvázolása során a munkakörnek ahhoz a részéhez, a­mely a jövő szempontjából a legna­gyobb lehetőségeket rejti magában. A mezőg­azd­a­sági titkár tanácsadóin ág tajtóia kell,­ hogy legyen a község gazdálkodódnak minden ügyes-bajos kér­désben. De tanácsadójuk és tanítójuk lesz a mezőgazdasági titkár a termelés­nek mindazokban a gyakorlati kérdései­ben se, amelyekben a tudománynak sikerül a gazdálkodás eredményes­égét fokozni. Természetesen ahhoz, hogy a mezőgaz­dasági titkárok önt, a feladatot megfe­lelően elláthassák, két dolog szükséges. Az egyik, hogy olyan elméleti és gya­korlati tudással rendelkezzenek, hogy a gazdálkodásban egyébként jártas gaz­dáknak is tanácsadójuk és vezetőjük lehessenek. A másik, hogy a gazdák elfogadják és kövessék ezeket a taná­csokat. Ami az első feltételt illeti, ar­ról a törvényjavaslat oly módon kíván gondoskodni, hogy a mezőgazdasági tit­kári állás elnyerését, illetve megtartá­sát bizonyos álmomét 1 idő után tanfo­lyam elvégzőétől és szakvizsga sikeres­sé tételétől teszi függővé. A másik fel­tételt az fogja biztosítani, hogy a mező­gazdasági testület maga fogja kiválasz­tani azt, akire a mezőgazdasági titkári teendők ellátását kívánja bízni s aki­ben ennélfogva minden bizonnyal a parasztság meg is bízik annyira, hogy tanácsait elfogadja és kövesse. Ha a múltban a jól kezelt és jól ve­zetett nagybirtok termésátlagai felül­múlták a kisbirtokok termésátlagait, úgy ez a haladó tudomány eredményei­nek alkalmazására, tehát az ott érvé­nyesített szaktudásra vezethető vissza. Ezt igazolja, hogy azok a kisbirtoko­sok, akik maguk kellő szaktudással ren­delkeztek, vagy akik a tanításokat megszívlelték, termésátlagaikkal nem maradtak el a­­ legjobb nagybirtokok termésátlagai mögött sem. I­a megfe­lelő tanítással és példaadással sikerül a tudomány eredményeit a kisbirtokok széles körében hasznosítani, termés­­átlagaink és ezzel a gazdálkodás ered­A szövetkezetre dig­csőt min­dig csodálattal tekintettek más országok virágzó szö­vetkezeti életére s szomorúan látták, hogy a kisemberek szövetkezetei itt­hon nem virulhatnak. A nagy, mam­­mutszövetkezetek — nagyrészük ál­­szövetkezet — jelentették egyedül a szövetkezetet Magyarországon, pedig mezőgazdaságunk fellendüléséhez, kisemberek gazdasági erejének össze­­­fogására lett volna szükség. Egyes, főleg értékesítési vonalakon érvénye­sült ilyenforma kezdeményezés, a foly­tonos gazdasági bajok és az agrár­­politika helytelensége azonban nem engedték a kisemberek kívánságának teljesülését,­­ így a szövetkezet csak a jobbak kívánsága maradt egészen a felszabadulásig. “ 1945 tavaszán, demokratikus beren­dezkedésünk kezdetekor a gazdasági érdeklődés ismét és óriási mértékben a szövetkezetek felé fordult. Ebben a gazdasági formában remélte mindenki a fellendülést. Alakultak is sokszor gazdasági m­egalapozottság nélküli szö­vetkezetek százával, sajnos a kívánatos és valóságos szövetkezetek csak nehe­zen indultak és ma is sok bajjal küz­denek. A szövetkezésre a múltban nem volt önálló törvény. Mint üzleti vállalkozásra, reája is a kereskedelmi törvény rendel­­kezéseit húzták, s ebben a szorító ke­retben nem tudott az igazi szövetkezet lendületet, előrehaladást elérni. Ma már elmúlt ez az idő, s a szövetkezetek új törvényt kaptak. Gazdasági demo­­kráciánk egyik legfontosabb törvénye méltán sorolható a földbirtokreform törvény mellé. Vizsgáljuk azt, melyek azok a terü­­letek, amelyeken a szövetkezés hozzá­járulhat a termelés fellendítéséhez, s a termelő egyén boldogulásához. A Ma­nusláer 11611 először tekintetün­­k 16 [UNK] [UNK]П6­0S re két vetni, mert ezen a területen dolgozik a legtöbb önállóan gyenge egyén, akiknek össze kell fogni, hogy jól és eredményesen tudjanak termelni. Az új kisbirtokosok, de a régiek is saját földjükön nem tudnak a haladó gazdálkodás megkövetelte gépeket tartani és nem tudnák azokat gazdaságosan kihasználni. De a szö­vetkezés formájában már megvan lehetősége, hogy a talajm­űvelést a szö­­­­etkezeti géppel elvégezzék. Nemcsak a talajművelés, hanem a magtisztí­tás, darálás, vagy akár a növényápo­lás és sok más tennivalója is elvégez­hető szövetkezés alapján a közös gé­pekkel. A másik teendő ezen a téren az, hogy egy országos gépjavító, üzem­bentartó szervezet viselje gondját a kis szövetkezetek gépeinek, mert enél­­kül a gépek csak drágán és késedelme­sen javíthatók, ami a gazdaságosságot erősen csökkenti. De nemcsak a gépesítés, hanem az állattenyésztés is számos szövetkezési alkalmat jelent. Nem beszélve az érté­kesítés formáiról, csak tenyésztési vo­nalon a legeltető szövetkezet, a közös szövetkezeti juhnyáj, mint a szikes legelők kihasználója, vagy amint állat­tenyésztésünk nagyobb mértékben fel­lendül, a szövetkezeti sertés­ és marha­mentessége, valamint a nemzeti jöve­delem is igen nagy mértékben emel­hetők. A gazdálkodás eredményességé­nek növekedésével emelkedik a paraszt­ság életszínvonala. Sokáig folytathatnám még a mezőga­z­dasági titkárok feladatainak felsorolá­sát és e feladatok jelentőségének vázo­lását. Azt hiszem azonban, hogy már az eddigiekkel is sikerült érzékeltetnem azt, hogy amint az új érdekképviselet­nek pillére a községi mezőgazdasági testület, a mezőgazdasági testület ered­ményes munkálkodásának яЛ«р#а a mezőgazdasági titkár lesz. Az érdekképviseleti törvényjavaslat törvényhozási tárgyalásában most szü­net állott be. A javaslat egyes pont­jait illetően a politikusok között ellen­tétek merültek fel, melyeket áthidalni eddig még nem sikerült. Tudomásom szerint nincs azonban ellentét a köz­ségi mezőgazdasági testületek és a mezőgazdasági titkárok feladatai tekin­tetében. Miután a törvényjavaslatnak ezt a fejezetét tartom a jövő szempont­jából a legfontosabbnak, remélem és hiszem, hogy a parasztság felemelkedé­sének ez az igen hatékony eszköze úgy lesz munkáiba állítható, ahogy azt a törvényjavaslat tervezte és ahogy azt az előbbéniekben i­mértetni próbáltam, hizlalás azok, amelyek szövetkezeti for­mába illenek. ...... szempontjából legfontosabb J OVO ПК teendő, mint arra már rámu­tattunk, hogy a mezőgazdasági ipart a háztáji ipartól egészen a termelési ágak szerint kiépített nagyobb ipar­üzemekig lehetőség szerint szintén a szövetkezeti formába vonjuk. A közel­múltban azt írtuk, hogy az eddigi egy lábáról álljon két lábra a paraszt­ság a mezőgazdasági ipar lehetőségei­nek kihasználásával. Hogy aztán a lábán járni is tudjon, ahhoz kell a szövetkezet, amely termel, értékesít és tagjai szükségletét kielégíti. Nemcsak a termelés, de a paraszti termelvények értékesítése is erőteljes szövetkezeti megoldást igényel. Hiába fejlődik a termelés, ha a hasznot nem a termelő teszi zsebre. Ezért kellenek a jó értékesítési szövetkezetek, amelyek az apró tételekből nagy, bárhol elad­ható terménytételeket hoznak össze. Ha azután az értékesítési feladatok meg­oldása­ mellé a kisgazdaságok üzemi és személyi szükségleteit is sikerül szö­vetkezési formában beszerezni, teljes a keret. Egyébként a fogyasztási szövet­kezeti hálózat ma a legteljesebb és a falusi szövetkezeti boltok különösen központjai lehetnek a falu meginduló szövetkezeti életének. A biztosítás és hitelkérdés ugyancsak megoldható a szövetkezeti hitelintézetekkel és biztosí­tókkal. A szövetkezeti életünknek akkor épülhet fel az egészséges tája, ha a gyökerek szerteágaznak s jól megka­paszkodnak mezőgazdaságunk apró ter­melő egységeibe. Egy ilyen teljes igé­nyű gyökérzetre lehet építeni a terme­lési tájak szerinti tájközpontokat, s lehet létrehozni az országos üzleti köz­pontokat és azok tevékenységét össze­hangoló piackutató, szövetkezeti propa­gandát és szakembernevelést ellátó és a szövetkezeti érdekképviseletet végző szervezetet. A nagy lehetőség nehézség dacára megnyílott, s ha most a közösségi ér­zés a szövetkezőkben meglesz, s a vezetők gyakorlati érzéke irányítja a szövetkezést, ezzel a demokratikus gazdasági szervezettel a nép gazdasági boldogulása felé nagy lépéseket tehet. Horváth Sándor Szövetkezés a mezőgazdaságban Magyar Mezőgazdák Állatértékesítő Rt. Baromfihizlaló és Kiviteli Kft. a M. Sz. E. leányvállalata, orosházi és ceglédi telepein és az ezekhez tar­tozó piacokon vásárol minden men­­­nyiségben élő baromfit, tojást és lőtt á vadat a hatóságilag megállapított, árakon. Átveszi a beszolgáltatási kö­telezet­tsége­ e f­elaján­lott baromfit és tojást is.

Next