Magyar Mezőgazdaság, 1948 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1948-01-01 / 1. szám
III. évfolyam, 1. szám MEZŐGAZDA I ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] ■ • ’i ■ ■ [UNK] • IV * 1 •*...» ' t FŐSZERKESZTŐ: ADORJÁN JÁNOS A TARTALOMBÓL: Istállótrágyatermelés és szillés idején —• Lovak téli tartása — A mezőgazda Az Országos Földmívelésügyi Tanács, a Mezővisszapótlás — A mangalicakoca takarmányozása s feladatai —- Magyarország öntözött területe 1947-ben -, a F. M. termelési ügyosztályának közleményei BEKÖSZÖNTŐ Irta: SZAABÓ ÁRPÁD földmivelésügyi miniszter " Kedves Gazdatársam! Nehéz szívvel, aggodalommal telve vettem át a múlt év októberében a földmivelésügyi tárca vezeését. Termésünk katasztrofálisan rossz volt, mindent tönkretett az laszály. Szok helyen a gebimag sem termett meg. Az időjárás lehetetlenné tette az őszi szántási és vetési munkálatoknak idejében való megkezdését. Le»ük-vártuk az esőt, amely csak nem akart jönni. Kiadtam a rendelkezést: szántsunk Sekélyen és véssünk inkább porba, de tovább, ne várjunk. A munka országszerte megkezdődött. Gondoskodom, legyen vetőmag ott, ahol nem termett, legyen ingyen csávázószer, nehogy a jövő évi termésünket az üszögkár megrontsa, legyen üzemanyag, hogy a traktorok szánthassanak. Minden gép, minden fogat munkába állt. A parasztság megérezte a szót, hősies erőfeszítéssel munkához fogott. Az eredményt az egész ország ismeri és hálás érte. A kenyérgabonával bevetet terület, alig 1,2 százalékkal kisebb, mint a múlt évben. Jövő évi kenyerünk minden emberi számítás szerint . Biztosítva van.A parasztságnak eme hatalmas erőfeszítése nélkül az ország nem haladhatott volna tovább a felemelkedésnek azon az útján, amelyet számára a hároméves Terv kijelölt. És bár még mindig nem győztünk le minden nehézséget, a helyzet kezd biztatóvá válni. A tavasziak alá felszántott terület jelentékenyen nagyobb, mint tavaly és így számíthatunk arra, hogy tavaszi vetés kedvezőbb körülmények közöt jut a földbe, mint tavaly és így a termés is kielégítőbb lesz. Legnagyobb gondot a mennyiségileg és minőségileg minden várakozást meghaladó módon fejlődő állatállományunk átteleltetése okozza. Azt az akciót, amelynek során az aszály sujtotta vidékek állatállományának átteleltetését kívánom bizosítani, az illetékes tényezőkkel már letárgyaltam és mondhatom, teljes megértésre találtam. Ennek az akciónak részletei, amelyek ilyen sok kedvezményt hoznak a parasztságnak, néhány napon belül nyilvánosságra kerülnek. Eltökélt szándékom, hogy az adott lehetőségek között mindenütt segíteni fogok, ahol arra szükség van. És minthogy elsősorban azokon kell segíteni, akik a leggyöngébbek, különösen szivemen. Viselem az újgazdák,telepesek és törpebirtokosok sorsát. A magam részéről pedig arra kérlek Titeket, kedves Gazdatársaim tegyetek tanúbizonyságot az egész világ elől továbbra is élnia sarasotokról, nem lankadó munkakészségetekről és szorgalmatokról. Nem lehet, hogy a sors kemény csapása alatt a céllá edződött parasztság szívóssága és a kormányzatak szinte határtalan segítőkészsége, a parasztság problémáival szemben mindig megmutatkozó megértése ne hozza meg a remélt eredményt. . Adjon Isten minden gazdának s minden magyarnak jobb, boldogabb új esztendőt. " MAGYAR Ara 1 60 forint 1948 "amaár ! FELELŐS SZERKESZTŐ: HORVÁTH SÁNDOR Előre a szaktudás útján! Irta: Dobi István az Orsz. Földmívelésügyi Tanác elnöke Az ottmúlt évben, miként az már köztudomású, katasztrofálisan alakultak terméseredményeink. Az eddigi adatok szerint búzából és rozsból alig 5 q, árpából 5.5 q, zabból pedig 4.8 g volt a holdankinti ,termésátlag. Ha ezeket a terméseredményeket nem is a békebeli, hanem a mezőgazdaság mostani helyzete mellett is elérhető mérsékeltebb termésátlagokhoz viszonyítjuk. az idei terméskiesés értéke a négy gabonafélénél, hatósági áron számítva, kereken 500 millió, vagyis félmilliárd forint. A négy gabonaféle az ország egész szántóterületének több mint '-ét foglalja le. A további kétharmad részen termelt növények termésátlagai azonban szintén lényegesen alatta maradtak az elérhető átlagoknak. • Emellett még figyelembe kell venni a közel kétmillió hold kiterjedésű rét- és legelőterületet, ' ''amelynek hozag ' , a szántóföldi művelési ágakénál is gyengébb volt. Az ebből kifolyólag mutatkozó takarmányhiány miatti veszteség az állatok létszámának és súlyának csökkenésében, a tejtermelésnek és az állatok munkaerőkifejtésének visszaesésében jelentkezett. Ha a szárazság következtében előállott mindezt a veszteséget pénzértékben óhajtanánk kifejezni, hozzávetőleges számítás szerint a szárazság okozta károsodás valószínüleg erősen megközelíti a kétmilliárd forintot. Ez nemcsak annyit jelent, hogy a szárazság miattit az ország parasztsága esett el ettől a bevételtől, hanem ez kétmilliárd forint értékű terméskiesést az egész magyar nemzetgazdaságnak rendkívül nagy vesztesége, ami kétségtelenül érezteti hatásait közgazdasági életünk minden vonalán és elsősorban talán a hároméves terv megvalósulásánál. Hogy a magyar parasztság részére a súlyos háborús veszteségek után ez a terméskiesés mit jelent, azt valószínűleg felesleges részletezni. Csak annyit akarok leszögezni, hogy ilyen körülmények között a parasztság nem tud megerősödni és különösen az új gazdák nem tudják megteremteni létalapjukat. Egészen természetes, tehát, hogy az a szervezete, az Országos Földmívelésügyi Tanács, amelynek törvényes feladatát képezi a magyar parasztság érdekeinek védelme és a magyar mezőgazdaság előbbrevitele, úgy érezte, teljesen hogy ebbe a kérdésbe erőbe kell avatkozni Meg kell vizsgálni, hogy voltaképpen mik is voltak a rendkívül gyenge termésnek az okai, vannak-e az időjárás katasztrofális alakulása mellett egyéb okok is, amelyek a termés kialakulásában közreműködtek és ha igen, ezeket meg kell jelölni és meg kell keresni a kibontakozás útját. Ez a meggondolás vezette az Országos Földmívelésügyi Tanács elnökségét arra, hogy nyilvános ankét keretében tárja fel az ezévi rossz termés okait, tapasztalatait s igyekezzék megjelölni a kivezető utat. Tisztában voltunk ugyan azzal, hogy ennek a kérdésnek nyilvános felvetése széleskörű érdeklődéssel fog találkozni, mégis felülmúlta várakozásainkat az ankéttal kapcsolatos országosnak mondható megmozdulás* «mi arra mutat, hogy ez a kérdés ma gazdasági méretünk előterében áll. ár .az ankét előkészületei során felmerült olyan észrevétel, hogy az ankét valószínűleg nem fog tudni újabb megállapításokat tenni, csupán meg fogja ismételni a szántóföldi termelésnek amúgy is eléggé ismert és már sokszor felvetett alapvető szabályait. E feltevés ellenére is szükségesnek tartottuk az ankét megrendezését, mert meg voltunk győződve, hogy minden bizonnyal fognak új gondolatiak 'is felmerülni. De még akkor is, ha az ankéton csak a rév? ' nép'i’ető megállapítások ismétlődtek volna most, egyáltalán nem tartottam volna feleslegesnek írt értekezletnek a megtartását. Éppen az a tény, hogy ezek az alapvető termelési szabályok vetődnek fel újtól, azt bizonyítaná, hogy még ezek sem eléggé ismeretesek, nincsenek eléggé elterjedve és így újbóli hangoztatásuk, nyomatékos kidomborításuk és megvalósításra, segítésük egyáltalán nem felesleges. Úgy véltük, hogy az előadóknak és a hozzászólóknak éppen az lesz a feladatuk, hogy megjelöljék, miért nem tudtak ezek az alapvető szabályok még mindig kellőképpeneghonosodni és hogyan lehet ezeknek általános elfogadását és követését elősegíteni, illetve a gazdákat abba a helyzetbe hozni, hogy ezeket kivetni tudják. Most, a nagy érdeklődéssel kísért ankét lezajlása után megállapíthatjuk, hogy a termelésnek közismert alapvető szabályai mellett nagyon sok új gondolatot, sokoldalú hasznos tapasztalatot és gyakorlati javaslatot vetettek fel az előadók és a hozzászólók. Nem kívánok most ezekkel a részletkérdésekkel foglalkozni, csupán az ankét néhány általános megállapítását kiemelni. Mindenekelőtt teljesen egyhangú volt az a megállapítás, hogy a rossz terítés nem egyedül a szárazság következménye, hanem a gazdálkodás hiányosságai és hibái segítették elő a szárazság káros kihatásainak az érvényesülését. z nemcsak a tudomány képviselőinek volt a véleménye, hanem ezt a gyakorlati gazdák is alátámasztották saját tapasztalataikkal. A gazdálkodásnak ezek a hibái ugyan nem mind újkeletűek, 'azokat' a' szakértők már régóta hangoztatják, mindazonáltal ezek a hibák most annyira kimélyültek, hogy ellenük immár erőteljes vétót kell emelnünk. És hogy, ennyire elmélyültek, abban nem lehet egyedül a gazdákat okolni. Egyrészt a háborús kifosztottság és elszegényedés mellett nem áll módjukban az okszerű gazdálkodás eszközeit igénybe venni, másrészt pedig az azelőtt hozzáértő kezelés alatt állott nagybiiokok területén most újbirtokosok gazdálkodnak, akiknek egyelőre nincs és nem is lehet meg a kellő szakfelkészültségük. Már pedig — és ez volt az ankét további általános megállapítása — a szárazság elleni küzdelemnek az előfeltétele a hozzáértés, a föld sajátosságainak alapos ismerete és az alkalmazkodni tudás az időjárás legkülönbözőbbb irányés kilengéseihez. A szaktudás megszerzésének elősegítése, mint parancsoló szükségesség állott tehát az ankét felszólalásainak előterében. Érdekes megemlítenem, hogy a szakértelem megbecsülése mellett elsősorban az ab hét nők kisgazda, sót okévi újgazdarésztvevői tettek hitet. A legerőteljesebben ők kívánták a legszélesebb körű szakoktatás, elsősorban a téli iskolán kívüli oktatás bevezetését és ők sürgették a gazdatitkári intézmény megvalósítását. Megszűnt tehát az a nehézség, hogy a kisparasztság nem viseltetne érdeklődéssel a tanulás, a haladás iránt. A tapasztalatok rávezették őket, annak a belátására, hogy boldogulásukat csak a szakértelem növelésével segíthetik elő és hogy szükség van minden községben olyan képzett szakemberre, aki a parasztságot gazdálkodásánál helyes irányba vezeti, állandóan ealálja tanácsokkal és segíti útbaigazításokkal. A gazdasági szaktudás emelésére tehát minden áldozatot, meg kell hozni. Az ankét egyértelmű megállapítása szerint a hároméves terv keretében nem lehet sürgősebb, de egyben jobban kamatozó befektetés, mint a parasztság szakértelmének, szellemi tőkéjének a mogapítása. (Ezt annál is inkább szükséges hangoztatni, mert értesülésem szerint a téli gazdasági tanfolyamoknak eredetileg tervezett számát költségfedezet hiánya miatt a felére kellett csökkenteni. A fogékonyság, tanulás iránti kedv és hajlandóság teljes mértékben megvan a parasztságnál. Minden anyagi és szellemi eszközt, munkába kell tét át állítani most, a tél folyamán, hogy a parasztságnak ez a tanulási vágya kielégíthető legyen. Ha a a jobb termésért« tartott ankétnek semmi más eredménye nem lenne, csak annyi,hogy annak nyomán sikerülne» szakismeretterjesztés kérdésének megoldásába újabb lendületet vinni, akkor máris elmondhatjuk, hogy jó munkát végeztünk és megtettük az első és legfontosabb lépését a szárazság elleni küzdelemnek: E