Magyar Mezőgazdaság, 1987. január-június (42. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-22 / 16. szám
EGYSÉGES TERMÉKINFORMÁCIÓS RENDSZER Az anyagellátás számos területén találkozhatunk kisebb-nagyobb hiánnyal és másutt, ezzel egy időben, túlkínálattal. Emiatt a készletek országosan is jelentősen felhalmozódtak. A vállalatok, a gyáregységek zöme önállóan tárolja a biztonsági tartalékait”, így az elfekvő értékek összegeződnek. Több üzem ráadásul nem rendelkezik megfelelő anyagfelhasználási adatokkal; ez tovább növeli a készleteket, amelyek elhelyezésére raktárakra is szükség van. A megnövekedett készletek apasztásához azonban olyan kereskedelmi hálózatra lesz szükség, amellyel gyorsan pótolhatják a hiányzó cikkeket. Ehhez viszont elengedhetetlen feltétel az egységes termékazonosító kódrendszer (ETK). A forgalomban lévő termékféleségek még napjainkban is többféle nyilvántartási számot viselnek. Nem ritka az sem, hogy ugyanannak az alkatrésznek egyszerre több kódja van, s ha a nyilvántartásban az egyik szám szerint elfogyott, az áhított tartozék nélkül, üres kézzel távozhat anyagbeszerző. Pedig lehet, hogy az mellette levő fiókban „álnéven rejtőzik” ugyanaz a darab. Ennek az áldatlan állapotnak a megszüntetésére vállalkoztak a szakemberek, többek között a Mezőgép Fejlesztő Intézet termékinformációs központjában is. Még 1985-ben az Országos Anyag és Árhivatal rendelete nyomán megalkották az Egységes Termékazonosító Kódrendszert. Először egy referencia minta rendszert hoztak létre, amely képzeletbeli készletekkel, adatállománnyal mutatta be az időközben kiépített valóságos kódrendszer működését. A mintarendszer több tanácskozáson eredménnyel vizsgázott, és az érdeklődés alapján úgy tűnik, szükség van rá. A termékazonosítási rendszer alapja lehetőleg az a számítógépes hálózat, amelynek tagja a kereskedő, a gyártó és a felhasználó. A készletek zöme a forgalmazó vállalatnál lenne, hogy a hozzájuk beérkezett rendelést minél gyorsabban teljesíthessék. Újdonság az is, hogy a rendszer nem készteti a gazdasági egységeket semmiféle kódolásra sem az alkalmazott termékazonosító és feldolgozó rendszerének megváltoztatására, vagy módosítására. Ahhoz, hogy valóban azonos legyen a megjelölés, az ETK információs irodájából kibocsátott szöveges tulajdonság és fogalmi termékazonosító leírással megjelölt tételkatalógusok segítenek, vagy maga a központ, amelyen keresztül szóban lehet beazonosítani a szükséges portékát, így gyorsabban, akár 1—3 napon belül is előteremthetik a keresett cikket. Tavaly a rendszer és a szükséges feltételek megteremtéséhez pályázatok útján az OMFB, az Ipari Minisztérium, valamint az Országos Anyag és Árhivatal támogatását is megszerezték. A pályázatok alapján megszülettek a részletes rendszertervek, és megkezdődhetett a rendszerépítés. A következő lépés a felhasználó vállalatok, mezőgazdasági üzemek toborzása, mert 1988. január 1-jétől az élelmiszergazdaság gépeinek, berendezéseinek teljes választékára ki kell terjeszteni ezt az egységes nyilvántartást, kódolást. Így az ETK összesen csaknem 150 ezer tételre, mintegy 2000 ügyfélre, gyártó, forgalmazó vállalatra és felhasználó gazdaságra terjed ki. A SZEKÉR (Számítógépes ETK- alapú Készletinformációs Értékesítő Rendszer) az ETK-ra épül, ennek továbbfejlesztett változata, de annál nagyobb tételtömeget ölel fel. A SZEKÉR-t, amelyet szintén MEFI hozott létre, 400-500 ezer termék adatnyilvántartására tették alkalmassá. A kötelező ETK-n kívül számos javasolt szolgáltatással segíti a készletgazdálkodást. A tervek szerint alapszolgáltatásait kibővíti a mezőgazdasági üzemek összes erőforrás-féleségeinek , gépeknek, kemikáliáknak, termelő és feldolgozó képességnek számítógépes szervezésére. A belső anyagtartalékokhoz készletgazdálkodási útmutatót dolgoznak ki, és módszert adnak például az alkatrésztartalékok vagy akár beruházások tervezéséhez. A SZEKÉR segítségével számon tarthatják, karbantarthatják a vállalatok az arra felajánlott termékcsoportokat és a rendszer ezekről katalógust is összeállít. A házi cikkelem rendezéséhez számítógépes software-t is készítenek. Az elképzelés szerint a rendszerhez minden jogi személy csatlakozhat, amely a tagsági viszony feltételeinek, a tagdíjfizetésnek eleget tesz. Cserébe a SZEKÉR megnöveli a termelés biztonságát, hiszen gyorsítja az információcserét, csökkenti a készleteket és növeli a készletek forgási idejét, megtérülését, tehát javítja a hatékonyságot. Természetesen a rendszer hasznosságát majd a gyakorlat, az ügyfelek fogják elbírálni. Sz. P. Nyilvántartás számítógéppel A SZŐLŐ ÉS A BOR VÁROSA Eger is megpályázta A kisbíró hangos szóval kihirdette, a városi tanács elnöke hivatalosan is bejelentette, hogy Eger és történelmi borvidéke megpályázza A szőlő és a bor városa címet. A város főterén tartott hangulatos ünnepségen a sok száz helybeli érdeklődőn kívül részt vett az idegenforgalmi és turisztikai újságírók nemzetközi szervezetének, a FIJET-nek az igazgató tanácsa is. Eger és környéke hazánk egyik legrangosabb történelmi borvidéke. Már az Árpád-házi királyok idején jelentős szőlőtermesztés és borkészítés folyhatott itt, és okmányok bizonyítják, hogy a török hódoltság előtt a város lakosságának nagy része a szőlőből élt. A hagyományos fajták megújításával, az új szőlők termelésbe vonásával, a nagyarányú technológiai fejlesztéssel az egri szőlőtermelő gazdaságok és a Eger—Mátravidéki Borgazdasági Kombinát hűen őrködik a kiváló minőség megőrzésén. Ennek eredménye az utóbbi negyedszázadban számos hazai és nemzetközi borversenyen elért több mint 100 aranyérem és más kitüntetés. A Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal az 1987-es évet a szőló és a bor nemzetközi évének nyilvánította. Ehhez hazánk is csatlakozott. A MÉM nemrégiben nyilvánosságra hozott felhívásából kiderül, szervezett programokkal kell, hogy hozzájáruljunk a szőlőtermelés fejlesztéséhez, a borfogyasztáshoz kötődő gazdag néprajzi és kulturális hagyományok ápolásához. Célunk nem az, hogy minél több bor fogyjon — fogalmazott Váradi János, az Egervin vezérigazgatója —, hanem a kulturált borfogyasztásra történő ösztönzés, a bor és a gasztronómia harmonikus kapcsolata, az idegenforgalom élénkítése. Lehetőség nyílik arra, hogy szélesebb körben megismerjék az egri bort, növekedjék a borexport. A pályázó Eger gazdag kínálatából dr. Bakos Antal,a városi tanács elnökhelyettese kiemelte azokat a szakmai és gyakorlati bemutatókat, tanácskozásokat, amelyeken megismerhetik az érdeklődők az új tudományos eredményeket, a ma ízléséhez igazodó borkészítés módját. Várhatóan szeptemberben Eger ad otthont az országos borversenynek, és az ifjú szőlészeti-borászati szakmunkások versenyének is. Felelevenítik a 2-3 évszázaddal ezelőtti egri szüreti szokásokat, népi játékokat, szüreti mulatságokat. A környék legkiválóbb népi együttesei adnak műsorokat, irodalmi esteket, zenei műsorokat, fotó- és képzőművészeti kiállításokat rendeznek. H. L. Közhírré tétetik... Eger városa megpályázta... A borkombinát palackozójában exportra készül a Debrői hárslevelű FOTÓ: MIGEND LASZLÓ 5