Magyar Mezőgazdaság, 1987. január-június (42. évfolyam, 1-25. szám)

1987-04-22 / 16. szám

EGYSÉGES TERMÉKINFORMÁCIÓS RENDSZER Az anyagellátás számos területén találkozhatunk kisebb-nagyobb hiánnyal és másutt, ezzel egy időben, túlkínálattal. Emiatt a készletek or­szágosan is jelentősen felhalmozód­tak. A vállalatok, a gyáregységek zöme önállóan tárolja a biztonsági tartalékait”, így az elfekvő értékek összegeződnek. Több üzem ráadásul nem rendelkezik megfelelő anyag­felhasználási adatokkal; ez tovább növeli a készleteket, amelyek elhe­lyezésére raktárakra is szükség van. A megnövekedett készletek apasz­­tásához azonban olyan kereskedel­mi hálózatra lesz szükség, amellyel gyorsan pótolhatják a hiányzó cik­keket. Ehhez viszont elengedhetet­len feltétel az egységes termékazo­nosító kódrendszer (ETK). A for­galomban lévő termékféleségek még napjainkban is többféle nyilvántar­tási számot viselnek. Nem ritka az sem, hogy ugyanannak az alkatrész­nek egyszerre több kódja van, s ha a nyilvántartásban az egyik szám szerint elfogyott, az áhított tartozék nélkül, üres kézzel távozhat anyagbeszerző. Pedig lehet, hogy az mellette levő fiókban „álnéven rej­­­tőzik” ugyanaz a darab. Ennek az áldatlan állapotnak a megszünteté­sére vállalkoztak a szakemberek, többek között a Mezőgép Fejlesztő Intézet termékinformációs központ­jában is. Még 1985-ben az Országos Anyag és Árhivatal rendelete nyo­mán megalkották az Egységes Ter­mékazonosító Kódrendszert. Elő­ször egy referencia minta rendszert hoztak létre, amely képzeletbeli készletekkel, adatállománnyal mu­tatta be az időközben kiépített va­lóságos kódrendszer működését. A mintarendszer több tanácskozáson eredménnyel vizsgázott, és az érdek­lődés alapján úgy tűnik, szükség van rá. A termékazonosítási rendszer alapja lehetőleg az a számítógépes hálózat, amelynek tagja a kereskedő, a gyártó és a felhasználó. A kész­letek zöme a forgalmazó vállalat­nál lenne, hogy a hozzájuk beérke­zett rendelést minél gyorsabban teljesíthessék. Újdonság az is, hogy a rendszer nem készteti a gazdasági egységeket semmiféle kódolásra sem az alkalmazott termékazonosító és feldolgozó rendszerének megváltoz­tatására, vagy módosítására. Ahhoz, hogy valóban azonos legyen a meg­jelölés, az ETK információs irodá­jából kibocsátott szöveges tulajdon­ság és fogalmi termékazonosító le­írással megjelölt tételkatalógusok segítenek, vagy maga a központ, amelyen keresztül szóban lehet be­azonosítani a szükséges portékát, így gyorsabban, akár 1—3 napon be­lül is előteremthetik a keresett cikket. Tavaly a rendszer és a szükséges feltételek megteremtéséhez pályá­zatok útján az OMFB, az Ipari Mi­nisztérium, valamint az Országos Anyag és Árhivatal támogatását is megszerezték. A pályázatok alapján megszülettek a részletes rendszer­tervek, és megkezdődhetett a rend­szerépítés. A következő lépés a fel­használó vállalatok, mezőgazdasági üzemek toborzása, mert 1988. január 1-jétől az élelmiszergazdaság gé­peinek, berendezéseinek teljes vá­lasztékára ki kell terjeszteni ezt az egységes nyilvántartást, kódolást. Így az ETK összesen csaknem 150 ezer tételre, mintegy 2000 ügyfélre, gyártó, forgalmazó vállalatra és fel­használó gazdaságra terjed ki. A SZEKÉR (Számítógépes ETK- alapú Készletinformációs Értékesítő Rendszer) az ETK-ra épül, ennek továbbfejlesztett változata, de an­nál nagyobb tételtömeget ölel fel. A SZEKÉR-t, amelyet szintén MEFI hozott létre, 400-500 ezer ter­­­mék adatnyilvántartására tették al­kalmassá. A kötelező ETK-n kívül számos javasolt szolgáltatással segí­ti a készletgazdálkodást. A tervek szerint alapszolgáltatásait kibővíti a mezőgazdasági üzemek összes erő­forrás-féleségeinek , gépeknek, ke­mikáliáknak, termelő és feldolgozó képességnek számítógépes szervezé­sére. A belső anyagtartalékokhoz készletgazdálkodási útmutatót dol­goznak ki, és módszert adnak pél­dául az alkatrésztartalékok vagy akár beruházások tervezéséhez. A SZEKÉR segítségével számon tart­hatják, karbantarthatják a válla­latok az arra felajánlott termékcso­portokat és a rendszer ezekről ka­talógust is összeállít. A házi cikk­elem rendezéséhez számítógépes software-t is készítenek. Az elképzelés szerint a rendszer­hez minden jogi személy csatlakoz­hat, amely a tagsági viszony felté­teleinek, a tagdíjfizetésnek eleget tesz. Cserébe a SZEKÉR megnöveli a termelés biztonságát, hiszen gyor­sítja az információcserét, csökkenti a készleteket és növeli a készletek forgási idejét, megtérülését, tehát javítja a hatékonyságot. Természe­tesen a rendszer hasznosságát majd a gyakorlat, az ügyfelek fogják el­bírálni. Sz. P. Nyilvántartás számítógéppel A SZŐLŐ ÉS A BOR VÁROSA Eger is megpályázta A kisbíró hangos szóval kihirdet­te, a városi tanács elnöke hivatalo­san is bejelentette, hogy Eger és történelmi borvidéke megpályázza A szőlő és a bor városa címet. A vá­ros főterén tartott hangulatos ün­nepségen a sok száz helybeli érdek­lődőn kívül részt vett az idegenfor­galmi és turisztikai újságírók nem­zetközi szervezetének, a FIJET-nek az igazgató tanácsa is. Eger és környéke hazánk egyik legrangosabb történelmi borvidéke. Már az Árpád-házi királyok idején jelentős szőlőtermesztés és borkészí­tés folyhatott itt, és okmányok bi­zonyítják, hogy a török hódoltság előtt a város lakosságának nagy ré­sze a szőlőből élt. A hagyományos fajták megújítá­sával, az új szőlők termelésbe voná­sával, a nagyarányú technológiai fejlesztéssel az egri szőlőtermelő gazdaságok és a Eger—Mátravidéki Borgazdasági Kombinát hűen őrkö­dik a kiváló minőség megőrzésén. Ennek eredménye az utóbbi negyed­században számos hazai és nemzet­közi borversenyen elért több mint 100 aranyérem és más kitüntetés. A Nemzetközi Szőlészeti és Borá­szati Hivatal az 1987-es évet a szőló és a bor nemzetközi évének nyilvá­nította. Ehhez hazánk is csatlako­zott. A MÉM nemrégiben nyilvános­ságra hozott felhívásából kiderül, szervezett programokkal kell, hogy hozzájáruljunk a szőlőtermelés fej­lesztéséhez, a borfogyasztáshoz kö­tődő gazdag néprajzi és kulturális hagyományok ápolásához. Célunk nem az, hogy minél több bor fogyjon — fogalmazott Váradi János, az Egervin vezérigazgatója —, hanem a kulturált borfogyasz­tásra történő ösztönzés, a bor és a gasztronómia harmonikus kapcso­lata, az idegenforgalom élénkítése. Lehetőség nyílik arra, hogy széle­sebb körben megismerjék az egri bort, növekedjék a borexport. A pályázó Eger gazdag kínálatá­ból dr. Bakos Antal,a városi tanács elnökhelyettese kiemelte azokat a szakmai és gyakorlati bemutatókat, tanácskozásokat, amelyeken megis­merhetik az érdeklődők az új tudo­mányos eredményeket, a ma ízlé­séhez igazodó borkészítés módját. Várhatóan szeptemberben Eger ad otthont az országos borverseny­nek, és az ifjú szőlészeti-borászati szakmunkások versenyének is. Fel­elevenítik a 2-3 évszázaddal ezelőtt­­i egri szüreti szokásokat, népi já­tékokat, szüreti mulatságokat. A környék legkiválóbb népi együttesei adnak műsorokat, irodalmi esteket, zenei műsorokat, fotó- és képző­­művészeti kiállításokat rendeznek. H. L. Közhírré tétetik... Eger városa megpályázta... A borkombinát palackozójában exportra készül a Debrői hárslevelű FOTÓ: MIGEND LASZLÓ 5

Next