Magyar Műhely, 2000 (39. évfolyam, 112-115. szám)

2000 / 115. szám - Vécsi Nagy Zoltán: "Az ember nem tökéletes." - Egy Erdély Miklós-mű a Hatvany Lajos Múzeum Expozíció című kiállításán

szánt foszló hús fényképe éppúgy, mint a művészetesztétikai tartalmat nem hordozó firkaszerű vonalhalmaz, vagy összekuszált gyapjúfonál, a drót­gubanc, a kornyadozó kacat, s szá­mos labormanipuláció terméke."­ Ez­zel szemben Beke ebben az 1976-os katalógusban így fogalmazza meg az „új elveket": „a valóság és a művé­szi valóság viszonya, a művészet ha­tárainak kijelölése ill. kitágítá­sa, a művészet ismeretelméleti és társadalmi funkciójának mibenléte." A hatvani kiállítás tehát egy új szemlélet hazai bevezetésére vál­lalkozott, nem csoda, hogy a körü­lötte kialakult heves véleménykü­lönbségek is inkább a jelenségre és kevésbé az egyedi alkotások milyen­ségére reflektálnak. A KIÁLLÍTÁS FOGADTATÁSÁRÓL Láncz Sándor Képzőművészeti krónika című cikkében,­ amely egyedüli az azonnali reagálásban, ezeket írta: „Formakísérleteik egyelőre nemigen nőnek túl a kísérleti fokon: nem egyben van valami nem is túl rokon­szenves »mindenáron újat« akarás. [...] jól tudom, hogy új forma nélkül nincs új művészet, ezért nagyon fon­tosak a formai kísérletek, az új próbálkozások. Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem, hogy minden forma világnézetet is hordoz, s az új önmagában még nem feltétlenül előremutató is egyben." Az utóbbi mondatban benne rejlik a kor kriti­kájának egyik sajátossága, az úgy­nevezett „politikai felelősség" szempontjának alkalmazása. A hivatalos művészetkritikai szemléletet képviselő folyóirat, a Művészet a kétéves késés miatt tech­nikai kényszerűségre hivatkozva csak 1978-ban „tér vissza" Kiter­jesztett látás című összeállításá­ban a tárlatra, mint kiemelkedő fon­tosságú kiállításra. Szabó Júlia A fotó mint a képzőművészet eszköze című írásában­ vette számba a fotó­használat új módozatait. Cikkzáró figyelmeztetésének jelentése el­lentmondásos : „Figyelnünk kell a fotóművészet eszközeivel készülő ezutáni művekre!" Erdély Miklóst csak egy zárójelbe tett felsorolás­ban említi. Intencionális tevékenység a fotó­művészetben címmel ugyancsak ebben az összeállításban, Takács József,­ hivatkozva arra, hogy: „Az alapvető elméleti kérdésekre csak utalás történhetett a nagy gonddal megírt és hatalmas információs anyagot tartalmazó katalógus-előszóban", esz­tétikai alapvetést próbált nyújtani a „gyökeresen új elvek" cáfolatá­nak. A cikk végkicsengése a nyílt integratív szándék, az avantgárd magatartás egyfajta megcsontosodott értelmezésének kincstári védelme, éppen a kiállítás elméleti megala­pozója ellenében, úgymond „Bekével is vitatkozva". Ugyanez, a korszellemet teljesen átitató ideologikus szemlélet jel­lemzi a kiállítás vendégkönyvébe bejegyzett, kizárólag a műfaji, formai nóvumra koncentráló pro és kontra véleményeket. Egy február 5-i bejegyzés: „A kiállítás meghökken­tett. Kijevben sem láttam ilyet. A realitás szinte legyőzött bennünk

Next