Magyar Műhely, 2000 (39. évfolyam, 112-115. szám)
2000 / 115. szám - Vécsi Nagy Zoltán: "Az ember nem tökéletes." - Egy Erdély Miklós-mű a Hatvany Lajos Múzeum Expozíció című kiállításán
szánt foszló hús fényképe éppúgy, mint a művészetesztétikai tartalmat nem hordozó firkaszerű vonalhalmaz, vagy összekuszált gyapjúfonál, a drótgubanc, a kornyadozó kacat, s számos labormanipuláció terméke." Ezzel szemben Beke ebben az 1976-os katalógusban így fogalmazza meg az „új elveket": „a valóság és a művészi valóság viszonya, a művészet határainak kijelölése ill. kitágítása, a művészet ismeretelméleti és társadalmi funkciójának mibenléte." A hatvani kiállítás tehát egy új szemlélet hazai bevezetésére vállalkozott, nem csoda, hogy a körülötte kialakult heves véleménykülönbségek is inkább a jelenségre és kevésbé az egyedi alkotások milyenségére reflektálnak. A KIÁLLÍTÁS FOGADTATÁSÁRÓL Láncz Sándor Képzőművészeti krónika című cikkében, amely egyedüli az azonnali reagálásban, ezeket írta: „Formakísérleteik egyelőre nemigen nőnek túl a kísérleti fokon: nem egyben van valami nem is túl rokonszenves »mindenáron újat« akarás. [...] jól tudom, hogy új forma nélkül nincs új művészet, ezért nagyon fontosak a formai kísérletek, az új próbálkozások. Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem, hogy minden forma világnézetet is hordoz, s az új önmagában még nem feltétlenül előremutató is egyben." Az utóbbi mondatban benne rejlik a kor kritikájának egyik sajátossága, az úgynevezett „politikai felelősség" szempontjának alkalmazása. A hivatalos művészetkritikai szemléletet képviselő folyóirat, a Művészet a kétéves késés miatt technikai kényszerűségre hivatkozva csak 1978-ban „tér vissza" Kiterjesztett látás című összeállításában a tárlatra, mint kiemelkedő fontosságú kiállításra. Szabó Júlia A fotó mint a képzőművészet eszköze című írásában vette számba a fotóhasználat új módozatait. Cikkzáró figyelmeztetésének jelentése ellentmondásos : „Figyelnünk kell a fotóművészet eszközeivel készülő ezutáni művekre!" Erdély Miklóst csak egy zárójelbe tett felsorolásban említi. Intencionális tevékenység a fotóművészetben címmel ugyancsak ebben az összeállításban, Takács József, hivatkozva arra, hogy: „Az alapvető elméleti kérdésekre csak utalás történhetett a nagy gonddal megírt és hatalmas információs anyagot tartalmazó katalógus-előszóban", esztétikai alapvetést próbált nyújtani a „gyökeresen új elvek" cáfolatának. A cikk végkicsengése a nyílt integratív szándék, az avantgárd magatartás egyfajta megcsontosodott értelmezésének kincstári védelme, éppen a kiállítás elméleti megalapozója ellenében, úgymond „Bekével is vitatkozva". Ugyanez, a korszellemet teljesen átitató ideologikus szemlélet jellemzi a kiállítás vendégkönyvébe bejegyzett, kizárólag a műfaji, formai nóvumra koncentráló pro és kontra véleményeket. Egy február 5-i bejegyzés: „A kiállítás meghökkentett. Kijevben sem láttam ilyet. A realitás szinte legyőzött bennünk