Magyar Műhely, 2000 (39. évfolyam, 112-115. szám)
2000 / 115. szám - Vécsi Nagy Zoltán: "Az ember nem tökéletes." - Egy Erdély Miklós-mű a Hatvany Lajos Múzeum Expozíció című kiállításán
Vécsi Nagy Zoltán „Az ember nem tökéletes" Egy Erdély Miklós-mű a Hatvany Lajos Múzeum Expozíció című kiállításán A hatvani Hatvany Lajos Múzeum Expozíció, Fotóművészet című kiállítása (1976. október 24. és 1977. január 31. között) jelentős eseménye volt a magyar neoavantgárd művészetnek. A múzeum akkori igazgatója, Kovács Ákos és a kiállítás rendezői, Beke László és Maurer Dóra a fiatal magyar művésztársadalom legjavát nyerték meg az „új fotó" - ahogyan Hajas Tibor A fotó mint képzőművészeti médium című előadásában, idézőjelbe téve megnevezi - hazai képzőművészetben való jelenlétének és érvényességének demonstrálására. Ezek között a nála jóval fiatalabb művészek között találjuk az akkor negyvennyolc éves Erdély Miklóst, a korszak egyik legprogresszívebb, ugyanakkor legszubjektívebb művészét. A 1986-ban elhunyt művész hidat képez az európai iskola képviselői által megőrzött egyetemesség és a kortárs fiatal művészek világra nyitottsága között, így tehát a kiállítás történeti anyagában is szerepelhettek volna munkái, a nála csak két évvel idősebb Ország Lili vagy a nála fiatalabb, de akkor már négy éve halott Kondor Béla mellett. Erdély Miklós valószínűleg éppen a fotónak az előbbiekhez viszonyítva újszerűbb használata okán került a tizen- huszonéves fiatalabb kortárs művészek közé Gáyor Tiborral együtt, aki nála csupán egy évvel fiatalabb. A KIÁLLÍTÁS CÉLJÁRÓL Beke László a kiállítás katalógusának bevezetőjében egyértelműen megfogalmazta a rendezők törekvéseit: „Célunk elsősorban a 70-es évek új jelenségeinek regisztrálása - amikor azonban meggyőződünk ezek újszerűségéről, egyúttal észre kell vennünk azt is, hogy korábbi avantgárd művészgenerációk ugyancsak számon tartották a fényképezőgépet eszközeik között. Legalább néhány munkájuk bemutatásával tehát a korai és a mai törekvések folytonosságát is jelezni szeretnénk." Az újdonság jogfolytonossággal való felvértezését, egyben a hagyományőrzést is szolgálja Körner Éva ugyancsak a katalógusban megjelenő A fotómontázs mint a magyar avantgárd harmadik hullámának reprezentatív műfaja című írása. Előbbi írásában az ellentábort is megnevezi Beke László: „a hagyományos fotóművészet is szívesen nevezi alkotó jellegűnek a maga tevékenységét. Az utóbbitól viszont egyértelműen el kell határolnunk magunkat." A korabeli szemlélet hazai korlátait jól illusztrálja Féjja Sándor A fotóművészet és pszichológia című könyvének néhány passzusa, amely a figuratív és nonfiguratív válaszútján keresi a műfaj határait: „E »kitágult« fotóművészetbe belefér a csupán tárgyi bizarrságában ható szétfolyó ragacs, a penészes és rothadó gomba, a puszta sokkolásra