Majovszky Pál szerk.: Magyar Művészet 5. évfolyam 1929
TANULMÁNYOK - Genthon István dr.: Faludi Jenő
karakterizálnak bizonyos kort, bizonyos népfajt, sőt magát az alkotót is. Még ennél is többet jelent, hogy Corbusier olykor a lenézett „stílus" kedvéért erőszakot követ el a praktikumon, egy-egy tetszetősebb téreffektusért feláldozza a lakó kényelmét, ami hallatlan merényletnek tűnik a szent gyakorlatiasság előtt térdelő korban, bár régebben éppenséggel nem volt ritka. A francia építész Zolához és Courbethez hasonlítható, akikkel együtt mást prédikált, mint amit tett, mindhárman azért művészek, mert nem fogadták meg saját tanításaikat. Alfred Gellhorn, aki észrevette, hogy ma igen sokat beszélnek praktikus technikai dolgokról, erélyesen szembeszáll a naiv ábrándokkal, hogy a művészet valaha is technikává változhatnék. A művészet mindenkor harc az anyaggal s a technika megújulásával a művészet is megújul, mint a film példája is mutatja. Az új építőművészet életrehívásában kétségtelen szerepet játszottak gyakorlati szükségletek is: az életigények lassanként növekednek, ma nagyobb embertömegre való tekintettel kell építkezni, helyet kell adni egészségi szempontoknak, nap felé néző széles ablakok nyitásával stb. A régi építészet egymástól izolált külső és belső rendszerének el kell múlnia, a homlokzat kedvéért gúzsba kötött belső tér jogosan követel nagyobb jelentőséget az eddiginél. Az is kétségtelen, hogy a régi építészet felhasznált anyaga túl sok a benne rejlő térrel szemben. Mindez nagy szerepet játszott az új kialakulásban, de gyors világbaszökését stílussal összefüggő okoknak is köszönhette. A XIX. századi erejefogyott utánozgatások képtelenek voltak a konzervatív ellenzék komoly szerepét betölteni. Az irántuk érzett méltó ellenszenv nagy helyzeti energiát adott az új építőművészetnek, amely éppen miattuk kezdetben hajlamos volt a túlzásokra, de legalább önmagából fejlődött. Magyar szemmel nézve a nyugati államok friss forrongását, bizonyos mélabúval kell megállapítani, hogy az új építészet szele hazánkat alig-alig érintette. Az építtető közönség egyelőre idegenkedve áll vele szemben s az a néhány fiatal művész, aki zászlaját hordozza, komoly munka hiányában inkább csak elméleti propagandát tud kifejteni. Ami késik azonban nem múlik, érdemeiket a megbízás hiánya, mint rajtuk kívül eső ok, nem csökkentheti. Az a vigasztalás marad számukra, hogyha Magyarország később kapcsolódik is bele az új törekvésekbe, készebb és tökéletesebb külföldi minták után indulhat, ami azonban nem feledteti el azt a szomorú tényt, hogy a kialakulásban hazánknak alig van szerepe. * Faludi Jenő Budapesten kezdette meg pályafutását, néhány kisebb megbízást hozott tető alá, villát épített, interieurt tervezett. Az igénytelen, kevéssé jelentős megbízások nem elégítették ki, vágyai nyugtalanná tették és mielőtt diplomáját megszerezte volna, hirtelen elhatározással Rómába utazott. Vizsgáit az örökvárosban tette le és itt kapta meg építészdoktori oklevelét. Róma mindenkor tanulságos volt építészek számára s az is lesz mindig. Mióta Brunelleschi eljött falai közé s az elsüllyedt latin kultúra romjaiból merítette új stílusának inspirációit, építészek rengetege szüntelenül folyó áradatban érkezik Rómába s meggazdagodva tér vissza hazájába. A mai Róma kimeríthetetlen kincstára a történeti stílusoknak, legnagyobb értéke nem a műkincseiben, hanem épületeinek páratlanul gazdag sorozatában rejlik. A távolról érkező, néhány napig itt időző utas azonban a múlt hatalmas árnyékában aligha látja meg a jelent. Ókeresztény templomok kriptáiban, végtelennek tűnő vatikáni folyosókon, óriási barokk paloták előtt elmélkedve nem szentelhet időt a mai építkezések megtekintésére, pedig az örökváros napjainkban szinte megifjodva, hatalmas tempóban fejlődik. Alig ötven éve fővárosa Itáliának s igazi centrummá csak az új rezsim avatta. Egyre új és új városrészek nőnek ki a földből, órákhosszat lehet barangolni oly negyedekben, ahol a legöregebb ház alig 5—6 éves. A mai törekvések és a régi tradíció érdekesen olvadnak össze ezekben az új bérház- és villasorokban. Faludi sokat nézelődött és tanult Olaszországban. Elvetődött délre is s egy feltűnést keltő cikkben beszámolt arról az érdekes rokonságról, amely a capri-szigeti halászházakat összeköti a mai stílus tömegben konstruáló tendenciájával (1927). Néhány olasz kollégájával megalapította a Gruppo degli Urbanisti Romani kis cso-