Majovszky Pál szerk.: Magyar Művészet 5. évfolyam 1929

TANULMÁNYOK - Höllrigl József: Történelmi ruhák a Magyar Nemzeti Múzeumban

amikor keletkezett, a magyar ruhákon mellőz­ték már a sujtásdíszt, helyette a külföldi divat hatása alatt hímzést alkalmaztak, annak em­léke azonban megmaradt, mert a hímzés úgy a dolmányon, mint a mente mellrészén virág­dísszel körülvett magyar sujtást utánoz. Ha­sonló finom virágdísz szegélyezi az előbb említett két darabot, valamint a hátvarratokat, a mentét azonkívül barna nyestprém kereteli. Szerényebb, de jellegzetes darab egy barna posztóból készült, ugyancsak а XVIII. szá­zad végéről való ruhadarab, szabásában keveréke a német frakknak és a testhez sza­bott magyar felsőkabátnak, a mentének. Díszítése apróvirágos többszínű selyemhímzés, mely mint azt a Teleki-félénél láttuk, szegé­lyezi, azonkívül kereteli a hátvarratokat és a zsebbevágásokat, a mellen pedig ugyancsak utánozza a sujtásdíszt. Két darab halcsontos, fűzős derék, vagyis prusz­lik, az egyik piros bársony arany csipkével, a másik fekete tafota ezüst paszomántdísszel, képviseli а XVIII. századi magyar női ruházatot, özv. Kéméndy Jenőné ajándékából pedig egy empire-ízlésű téglavörös selyem női ruha а XIX. század eleji nyugateurópai, úgymint manapság, nálunk is viselt női divatot. Tipikus, közvetlenül a mell alatt övvel leszorított, lefelé szélesedő aljú, nemes vonalú, egybeszabott öltöny ez, elől végighasítolt, illetve látatlanul gombolt, egyet­len dísze a hosszú ujjak vállrészeit övező, egy­más mellé helyezett és gombbal ellátott ölel­kező pántkoszorú. Az 1850-es évekből való, teljesen fehérben tar­tott, kínai motívumokkal telehímzett, hosszú rojtos, remekbe készült nagy selyemkendővel gazdagította a gyűjteményt özv. Malatinszky Oyörgyné szül. Puky Amália. A ruházat kiegészítői, a lábbeliekből is látható egy kis sorozat osztályunkban, igaz, hogy nem túl régi darabokból, egy kivételével valamennyi а XIX. századból való, de elég teljes ahhoz, hogy a fejlődést észlelhessük rajta. XVIII. századi egy pár fekete bőrből készült, arany- és ezüst­szállal dúsan kivarrott, magyar díszruhához való, oldalt fűzős (a belső oldalakon) magas férficipő, az ú. n. delicsizma. Alakja, de külö­nösen a talpáé, archaizáló, teljesen а XVI. szá­zadit utánzó,azonban feketebőrrel bevont sarka és hímzésmintája elárulja korát. Ugyanilyen régieskedést láthatunk egy másik pár delicsiz­mán is, melyet egész pontosan datál a rajta levő aranyozott ezüstsarkantyú, 1863-ból való pesti hitelesítőbélyege, kivitelében már teljesen modern cipő tulajdonképpen, illetve igen rövid és szűk, oldalt fűzősszárú csizmához hasonló, felső szélén arany, tölgyleveles hímzéssel. Az 1850-es évekből való egy pár fekete bőr, magyar díszruhához való csizma, szárán borostyán­indás dísz, aranyszál-kivarrással, sárkányt ábrázoló aranyozott rézsarkantyúkkal. A női cipők között legrégibb a Hermina her­cegnő (szül. 1797, megh. 1817) József nádor második nejének parányi fekete atlaszcipellője, ma egy tízéves kisleánynak is nagyobb a Iába, mint amilyen a hercegnőé volt, általában a régieknek, úgy a férfiaknak, mint a nőknek sok­kal kisebb volt a lábuk, a mai emberét a sport fejleszti naggyá, úgylátszik rövid idő kérdése, hogy a parányi láb megszűnik szépségideál lenni. De a régieknek nemcsak a lábuk volt kicsiny, hanem, mint azt a többi ruhadarabok méretei mutálják, egész testalkatuk karcsú és szinte törékeny. Visszatérve Hermina hercegnő cipőire,azok teljesen sarkatlanok,talpuk piskóta alakú, orruk egyenesre vágott,két oldalt hosszú, keskeny szalaggal az alsó lábszárhoz való csa­tolásra, teljesen azonosak Napoleon császár első feleségének, Jozefinnek, a párisi Louvre­ban látható cipőivel,1 Erkel Istvánná ajándé­kozta a múzeumnak. Br. Vécsey Istvánná ajándéka egy pár Bieder­meyer-ízlésű félcipő,orra egyenesrevágoít,mint az előbbié, talpa ugyancsak keskeny, de már sarka is van, igaz, hogy egy centiméternél csak alig magasabb. Anyaga szilvakékszínű selyem, sokszínű, kínai virággal és figurális hímzéssel borítva, szélét keskeny fekete csipkefodor ke­reteli, elől nagy csipkecsokor. Talpán látható kék bélyeg az 1835-ös bécsi kiállításon nyert érmét mutatja mesterének,2 az ugyancsak bécsi cipésznek. 1840 tájáról való 1 pár, az előbbivel azonos alakú, de már valamivel magasabb sarkú, vilá­gos lila színű, ripszselyem cipő, elől szürke csipkecsokorral, a beleragasztott címke tanu­sága szerint készítője Melnotte, a francia és belga királynő udvari szállítója,3 a bélésen lát­ható egykorú feljegyzés „Me Comtesse Palfy" mutatja, hogy valamelyik Pálffy grófnő részére készült. Farkas József duna-utcai cipészmes­ter ajándéka, mint a következő darabok mind, melyeket elődjétől Sváb Györgytől örökölt. Valamivel újabb, de ugyané típus egy pirosbőr félcipő, elől piros selyemszalag-csokorral, ez már Sváb György munkája. Ugyanő készítette az 1870-es években Erzsébel királyné részére, kinek udvari cipésze volt, az egypár fekete bőr, oldalt fűzős, magas cipőt és egypár fekete bársony, elől fekete selyembojttal díszített, ma­gasabb sarkú házi félcipőt és 1880 táján Mária Valéria főhercegnő részére az egy pár drap selyem, magas, gombos cipőt, melynek sarkai már, úgymint az előbbi házi cipőé is, már ma­gasak, ú. n. francia sarkak. Ez utóbbi hét tételből álló kis sorozat már is elég világos képét adja a női cipő fejlődésének 1 Louvre, Musée des Arts Decoratifs, földszint 2. terem. 3 Az egyik cipőn az érem előlapja, rajta a császár feje, körirata : „Ferdinand I. Kaiser von Oesterreich", a másikon az érem hátlapja, rajta koszorúban ; „L. Hella in Wien für Damenschuhe 1835 3 A ctmke szövege : „A Paris. No. 20. Rue de Paix. 'Mel­notte Bté. de L. L. M. M. la Reine des Francois et la Reine des Beiges. 23, Old Bond Street, London". 215 2*

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék