Magyar Múzeumok, 1995. 1. szám (Vol. 1.)
MŰHELY - Fodor István: A honfoglaló magyarság - F. Dózsa Katalin: A "Habsburgok Asszonyai" Schlosshofban és Niederweidenben: gondolatok egy kiállítás rendezése kapcsán
18 M'Kuih.ihik Si m. ism kw ki is Die (y miien der Habsburger A feladat nagyon szép volt, de nagyon nehéz. Az első lépés a tematika kettéválasztása volt. A nagy, reprezentatív schlosshofi kastélyban mutattuk be az osztrák és spanyol Habsburg udvar első hölgyeit, a kisebbik, bűbájos niederweideni kastélyban pedig az idegen trónon uralkodó Habsburg hercegnőket. Schlosshofban követtük az időrendet. Érdekes módon hamar kialakult egy, a történelemhez és a kastély történetéhez is igazodó felosztás. A dinasztia születésétől kezdve a XVI. század végéig a Szerelem, hatalom és halál a jellemző motívuma a Habsburg asszonyok életének. (Itt kapott teret Habsburg Mária, a Csele patakba fulladt 11. Lajos királyunk hitvese is.) A második rész, (XVII. század) a Hit, jámborság és erőszak korszaka. A harmadik rész (XVIII. század) a Sokgyermekes anyák, a népek anyjai címet kapta s központi figurája Mária Terézia volt. Ez foglalta el a legtöbb termet, hiszen a kastélyt Savoyai Jenő után a császárné is birtokolta, sőt legkedvesebb gyermekének, Mária Krisztinának 1766-ban itt ünnepelték az esküvőjét. A XIX. századra jellemző az Egyéniség és a kötelesség harca. E korszak legjellemzőbb alakja a bajor hercegnőből igazi magyar királynévá lett Erzsébet volt. Niederweidenben az országonkénti felosztás tűnt célszerűnek. Az emeleten Franciaország, hiszen sok francia királyné volt a szépséges Eleonórától, I. Ferenc király hitvesétől a híres Marie Antoinette-ig, illetve Mária Lujzáig. De Erdély, Lengyelország, Itália és Németország fejedelemségeinek trónján is ült Habsburg hercegnő. Közép-, illetve Dél-Amerikából Leopoldine, brazil és Charlotte mexikói császárnék kalandos életútját lehetett felidézni. Két teremben egy másik, a témához kapcsolódó kiállítás is helyet kapott Habsburgok a színpadon címmel, amelyet az Osztrák Színházmúzeum anyagából válogattunk. Az nyilvánvaló volt, hogy csupán az életrajzok, portrék és a nőalakokhoz kapcsolódó emléktárgyak nem elegendők egy vonzó kiállítás létrehozásához. A megoldás a hercegnők korának bizonyos mértékig való felidézése volt, festmények, ruhák, egyházi és világi iparművészeti tárgyak segítségével. Schlosshofban egy-egy korszak, Niederweidenben az országok legjellemzőbb anyagának kiválasztásával. Végül úgy gondolom érdemes néhány megfigyelésemet közzétennem, amelyekre most nem kölcsönzőként, hanem kölcsönkérőként tehettem szert. A legfontosabb, hogy a jelentősebb múzeumok szerződésileg kikötötték a biztosítást, azt, hogy melyik profi csomagoló és szállítócéggel hajlandók dolgozni, és természetesen a korszerű kiállítási feltételeket (fény, páratartalom, stb.), amit egy munkatársuk ellenőrzött is a helyszínen. Több múzeum, mint pl. a Kunsthistorisches vagy a Museum für angewandte Kunst nem engedte meg, hogy az egyébként gondos és felkészült kiállítás-rendezők hozzányúljanak a műtárgyaikhoz. Csak a saját munkatársaik helyezhették el a vitrinben darabokat. A festmények falra helyezése is csak a kurírok jelenlétében történhetett meg. A grafikákat, metszeteket paszpartuzva és bekeretezve adták át, s gondosan figyeltek arra, hogy hol kerülnek elhelyezésre. Ezek a feltételek egyáltalán nem újdonságok számunkra. A magyar kölcsönzők, a Szépművészeti és az Iparművészeti Múzeum, és természetesen a BTM is hasonlóképpen jártak el, mégis nem árt hangsúlyozni a nagy múzeumok igényességét, mert még mindig nem általános ez a szemlélet. Sokszor meg kell magyarázni, hogy egy kiállítás anyagát nem lehet egyszerűen a szállítókra bízni, ha mégoly profik is. Az 1995. április 8-án megnyílt kiállításnak sok látogatója van, s úgy tűnik, október 31-ig, bezárása napjáig el fogja érni az Erzsébet királyné kiállítás látogatottságát, ami szerintem természetes következménye a közönség által különösen kedvelt témaválasztásnak. 1997-ben Budapesten is meg szeretnénk rendezni ezt a kiállítást, amelynek anyagválogatásához és kölcsönzéséhez az osztrák és a francia múzeumok - ígéretük szerint, ha a feltételeket biztosítani tudjuk - ugyanolyan szívesen állnak rendelkezésünkre. Elisabeth, Erzsébet, Ma jestät, Mensch und Mythos. (Ember, Felség, Mítosz) Schlosshof, 1993. ápr. 4.-okt. 31. 2 Elisabeth von Österreich, Einsamkeit. Macht und Frei heit. (Ausztriai Erzsébet, Egyedüllét, Hatalom, Szabadság) 99. Sonderausstel lung des Historischen Museums der Stadt Wien, Hermesvilla 1986. márc. 22.-1987. márc. 22-ig 3 Erzsébet, a magyarok királynéja. Magyar Nemzeti Múzeum, 1992. május 18.-1993. február 28. 4 Mária királyné menyegzői öltözéke. Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 1984. márc.-május, valamint Mária Antoinette anyagot mutattam be a francia forradalomról megemlékező kiállításon - „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek" Magyar Nemzeti Múzeum, 1989. július 14.-szeptember 30. 5 Hamann, Brigitte: Hie Habsburger. Ein biographischer Lexikon. Wien. 1989. 6 Néhány példa: Renais sance in Österreich. Schloß Schallaburg, Wien, 1974; Maria Theresia und ihre Zeit. Schloss Schönbrunn Wien 1980; Der Glanz des Hauses Habsburg. Tokio 1992. 7 1994. június 1. óta a Budapesti Történeti Múzeumban dolgozom. Top secret document of the May 23, 1936 Session of the Ministerial Council: Problems of Museums The depredations of the second world war resulted in the deteriorated buildings of the Hungarian museums, decimation of their collections, diminished staff of museologists and the mass of art treasures hauled East and West. While assessing damages and in the course of rehabilitation the experts of the museums, libraries and archives proposed already in the summer of 1945 to bring the institutions under unified state directions, the acceleration of the reorganization of the museums. The National Center of Museums and Monuments (NCMM) which brought together the best experts of museum branches and protection of monuments was founded in 1949 based on the Law of Museums and Monuments. In January 1951 the new management of all museums took place, giving significant advantages particularly to provincial museums. This central direction which provided common recording, education of museologists at university level, a special unit for central organization of exhibitions, more favorable material assistance, was again menaced by decentralization. The government issued a decree in 1954 to transfer the provincial museums to local administration, effective June 30. 1956. The NCMM as well as the affected museum directors saw in this intent rash, illconsidered disposition. The Ministerial Council discussed their jointly prepared memorandumn reflecting the situation in May 1956 in such a way that two provincial museum Ausstellungen vom 8. April-I. Nov. 1995 Täglich 10-17 Uhr SchlossHof im M VRcnnii» Glanz und Schicksal der Frauen des Hauses Österreich ., SCHLOSS Niederweiden ist \t \RCHH I t) „Tu felix Austria nube“ Hubsburgerinnen auf fremden Thronen