Magyar Múzeumok, 1996. 3. szám (Vol. 2.)

MŰHELY - Gaál Péter: A Magyar Nemzeti Múzeumról: a Magyar Nemzeti Múzeum épületének rekonstrukciója

MŰHELY az volt, „...hogy a Nemzeti Múzeum gyönyörű termei megint eredeti fényükben ragyogjanak és megtisztítas­­sanak stilszerűtlen toldalékaitól és felszereléseiktől, ...hogy a primitív berendezések eltávolítassanak. ’’ Felújí­tásra kerültek a reprezentatív terek, kitisztultak a közle­kedési útvonalak, annak az időnek megfelelő korszerű világítás készült, stb. A mai meghatározással már szinte rekonstrukciónak nevezhető munkálatok a felújított részek új hasznosítá­sát is jelentették, az egyes gyűjtemények célszerű terü­leti átcsoportosításával. Ekkor készült el a tetőtér nagy részének beépítése is, ezzel egy új szint jött létre, amely hosszú időre enyhítette a területhiányt. A nagy lélegzetű, nívós felújítást 70 év távlatából érté­kelve - úgy vélem - már megengedhető az elmarasztaló bírálat is, amellyel a tetőtérbeépítés építészeti és szer­kezeti kialakítását illethetjük. Sajnálatos, hogy az egyéb­ként nagy jelentőségű beépítés a mintegy 3000 m2 igen nívós klasszicista festésű fafödém elbontásának árán valósult meg. A második világháború, majd az 1956-os forradalom idején a gyűjtemény és az épület is súlyos károkat szen­vedett. Bombatalálatok, belövések, kiégett gyűjtemé­nyek, kiállítások és épületszárnyak szomorú valósága, a Múzeumkert temetővé válása jelezte az emberi és tárgyi értékek pótolhatatlan veszteségét. Nagyobbrészt ennek köszönhető, hogy az 1945-től az 1980-as évek közepéig tartó időszak alatt lényegében csak kisebb-nagyobb megszakításokkal folyó felújításo­kat, karbantartásokat végeztek, mindig csak egy-egy te­rület részleges felújításával és részleges korszerűsítésé­vel. Ezekhez a lehetőséget általában valamilyen évfor­duló vagy nagyobb léptékű kiállítás megrendezésének időpontja adta. Ennek a metódusnak az „eredménye“ az épület állagára kihatással volt, de legjobban az épületgépészeti hálózat kuszaságát, a korszerű és az elavult keveredését hozta magával. A helyzeten még az is rontott, hogy a három egymással együtt élő intézmény időnkénti felújítását összehangolatlanul végezték, így a „kuszaság” tovább fokozódott. A muzeológia folyamatos fejlődésen, változáson ment keresztül és ezek lényegesen megnövelték és differenci­áltabbá tették a múzeum térigényét. Ez a Nemzeti Múze­um épületében is „feszítő erővel” jelentkezett, további nyomás­okkal bővítve a rekonstrukció szükségességét. A rekonstrukció beindítása, tervezési időszakok (1985-1994.) Az épület egészére kiterjedő rekonstrukciós munkák előkészítése 1985-ben kezdődött el. Beindítását a közel 150 éves épület leromlott állapota, a teljesen elavult gé­pészeti és elektromos hálózat korszerűsítésének igénye. Jobbra fent: a múzeum II. emeleti Képtár-terme 1889-ben Right above: The Picture Gallery of the second floor in 1889 Középen: a Képtár az 1926-27-es átalakítás után Centre: The Picture Gallery after the 1926-27 reconstruction Alul: a Nagyterem visszaállított architektúrája Below: The restored architecture of the Big Gallery

Next