Magyar Múzeumok, 1996. 3. szám (Vol. 2.)
MŰHELY - Gedai István: A Magyar Nemzeti Múzeumról: múlt és jövő
MŰHELY A Magyar Nemzeti Múzeumról Múlt és jövő Gedai István Nemzeti Múzeumunk a magyar történelem egy máig ható korszakának vagy inkább egy rövid korszaknyi fordulópontjának szülötte, amit felvilágosodásnak, reformkornak szoktunk nevezni. E korszak szellemi óriásai irányt mutattak a magyar művelődésben és megvalósították az általuk megálmodott terveket. Bessenyei, Berzsenyi, Kazinczy, Kölcsey irodalmi munkásságát követte a Magyar Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Színház, a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása, aminek folytatása lett a folyamszabályozás, a Lánchíd, az Ipari Védegylet, bizonyítva e folyamatban a művelődés elsődlegességét. E folyamat része tehát a Magyar Nemzeti Múzeum alapítása. Alapítója pedig az a gróf Széchényi Ferenc, aki tudta, hogy egy főnemesnek mi a kötelessége hazájával szemben és ennek eleget is tett. Számára nem üres szólamot, hanem mély lelki tartalmat jelentett az a megfogalmazás, hogy hosszú időn keresztül, sok költséggel létrehozott gyűjteményét „felajánlotta nemzetének“. Ezzel jött létre Európa első nemzeti múzeuma. A Magyar Nemzeti Múzeum valóban nemzeti, mert a magyar nemzet minden rendű és rangú tagja felsorakozott fejlesztésére. Széchényi főrangú társai mellett iparosok, földművesek, diákok, tanárok nevét őrzik a múzeum leltárkönyvei; az alapító gróf utáni első ajándékozó Kindli Mátyás pesti szűcsmester volt. A támogatók hosszú sorából még egy személyt kell különösen kiemelnünk, József nádort. A nádor (a Magyar Nemzeti Múzeum főkurátora) a múzeum ügyeinek felkarolásával is bizonyította, hogy a Stabsburg-dinasztia tagja is tud lélekben magyarrá lenni és e magyar lélek szerint cselekedni. Neki volt köszönhető, hogy már 1803-ban a pálos kolostorban megnyílt a könyvtár és a gyűjtemény. Az országgyűlés az ő javaslatára vásárolt meg gyűjteményeket, amelyek közül legjelentősebb a Jankovich-gyűjtemény volt. Félmillió forintot ajánlott fel az országgyűlés a múzeum épületére, s - határozata szerint - ez az öszszeg nem az adózó népet terhelte, hanem „egyedül a nemesi rendre fog feloszlatni, és attól lesz beszedendő“. József nádor már 1811-ben szeretett volna épületet emelni. Grassalkovich Antal a Hatvani utca (ma Kossuth Lajos utca) és a Kolbacher utca (ma Reáltanoda utca) közti telkét ajándékozta a múzeumnak, amelyre Hild József készített tervet. Ám e terv nem valósult meg, és az építésére csak a ‘30-as években tudtak visszatérni. Grassalkovich ajándékát eladták és a mai telket vásárolták meg, ami akkor a városon kívülre esett. Majorok és veteményeskertek voltak e területen. A nádor Pollack Mihályt bízta meg a múzeumi épület tervezésével. A kivitelezést 1837. június 22-én kezdték meg, és 10 év múlva lett készen. Ha az építkezés a nádor eredeti terve szerint indult volna meg, akkor az első múzeumépületet tudnánk magunkénak, így a British Museum (1823), a berlini Altes Museum (1830) és a müncheni Glyptotheka (1835) után a Magyar Nemzeti Múzeum a negyedik, amelyet eredetileg is múzeumi célra terveztek és építettek meg. Pollack Mihály Európa egyik legcsodálatosabb klasszicista épületét hozta létre, amely a könyvtár és múzeum elhelyezése mellett számtalan politikai, tudományos, társadalmi és gazdasági rendezvénynek adott helyet. Ezek egyik legjelentősebbike, hogy az Országház elkészülte előtt a Nemzeti Múzeum dísztermében ülésezett a főrendiház. Ugyancsak a díszterem adott helyet olyan, a múzeum céljaira rendezett jótékonysági hangversenyeknek, amelyeket Erkel Ferenc és Liszt Ferenc vezényelt. Az 1848 március 15-i események teremtették azt a hagyományt, hogy a március 15-i megemlékezéseknek mindenkor a múzeumkert ad helyet. Kezdetben a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményei alkották mindazt, amihez ma egy egész múzeumi hálózat rendelkezésre áll. Széchényi könyvtárát, kézirattárát, térképtárát, érem- és régiséggyűjteményét 1808-ban követte feleségének, Festetics Juliannának ásványgyűjteménye, ami a Természettudományi Múzeum kezdetét jelentette. Jankovich gyűjteményével szinte valamennyi gyűjteményi ág rendkívül jelentősen szaporodott, ötvöstárgyai pedig alapjává váltak a múzeum ötvösgyűjteményének. 1846-ban Pyrker László egri érsek 190 festmény ajándékozásával megteremtette a múzeum képtárát. A néprajzi tárgyak jelentősége 1872-re lett akkora, hogy a gyűjtemény önálló tárrá alakulhatott. A táraknak és anyaguknak szaporulata az önállósodás lehetőségét rejtette magába. Az 1878. évi XVII. te. alakította Iparművészeti Múzeummá a régész Rómer Flóris által kezdeményezett gyűjteményt, ahová a Magyar Nemzeti Múzeumból kerámia- és textilgyűjtemény, fa- és csontfaragványok, valamint ötvösanyag került át. Az 1896. VIII. te. pedig a Szépművészeti Múzeumot alapította meg. On the Hungarian National Museum - Past and Future The first national museum in Europe - the Hungarian National Museum - was founded by Count Ferenc Széchényi in 1802. It was national, since not a king's collection formed its basis, each member of the Hungarian nation aligned in its development. The first donator after the founder count was a furrier and the major patron of the cause was Palatine Joseph, brother of the King. He also initiated the building of an edifice for the museum, which was designed in classicist style by one of the greatest architects of that time, Mihály Pollack. The building, finished in 1847, was the fourth in Europe after London, Berlin and Munich, as edifices originally constructed for a museum. The first collection of the museum was the Medal Collection, but it already had six individual collections within 100 years: a Medal and Antiquity Collection, a Gallery, a Mineral Collection, a Palaeontological Collection, a Zoological Collection and a Botanical Collection. An increase in the number and contents led to the independence of some collections, so the Museum of Applied Arts, of Fine Arts, of Transport etc. were founded. In contrast a Collection University (Institute of