Magyar Múzeumok, 1996. 3. szám (Vol. 2.)

MŰHELY - Gedai István: A Magyar Nemzeti Múzeumról: múlt és jövő

MŰHELY A Magyar Nemzeti Múzeumról Múlt és jövő Gedai István Nemzeti Múzeumunk a magyar történelem egy máig ha­tó korszakának vagy inkább egy rövid korszaknyi fordu­lópontjának szülötte, amit felvilágosodásnak, reform­kornak szoktunk nevezni. E korszak szellemi óriásai irányt mutattak a magyar művelődésben és megvalósí­tották az általuk megálmodott terveket. Bessenyei, Ber­zsenyi, Kazinczy, Kölcsey irodalmi munkásságát követte a Magyar Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Színház, a Ma­gyar Tudományos Akadémia megalapítása, aminek foly­tatása lett a folyamszabályozás, a Lánchíd, az Ipari Véd­egylet, bizonyítva e folyamatban a művelődés elsődle­gességét. E folyamat része tehát a Magyar Nemzeti Múzeum ala­pítása. Alapítója pedig az a gróf Széchényi Ferenc, aki tudta, hogy egy főnemesnek mi a kötelessége hazájával szemben és ennek eleget is tett. Számára nem üres szó­lamot, hanem mély lelki tartalmat jelentett az a megfo­galmazás, hogy hosszú időn keresztül, sok költséggel létrehozott gyűjteményét „felajánlotta nemzetének“. Ez­zel jött létre Európa első nemzeti múzeuma. A Magyar Nemzeti Múzeum valóban nemzeti, mert a magyar nemzet minden rendű és rangú tagja felsorako­zott fejlesztésére. Széchényi főrangú társai mellett ipa­rosok, földművesek, diákok, tanárok nevét őrzik a múze­um leltárkönyvei; az alapító gróf utáni első ajándékozó Kindli Mátyás pesti szűcsmester volt. A támogatók hosszú sorából még egy személyt kell különösen kiemel­nünk, József nádort. A nádor (a Magyar Nemzeti Múze­um főkurátora) a múzeum ügyeinek felkarolásával is bi­zonyította, hogy a Stabsburg-dinasztia tagja is tud lélek­ben magyarrá lenni és e magyar lélek szerint cseleked­ni. Neki volt köszönhető, hogy már 1803-ban a pálos ko­lostorban megnyílt a könyvtár és a gyűjtemény. Az or­szággyűlés az ő javaslatára vásárolt meg gyűjteménye­ket, amelyek közül legjelentősebb a Jankovich-gyűjte­­mény volt. Félmillió forintot ajánlott fel az országgyűlés a múzeum épületére, s - határozata szerint - ez az ösz­­szeg nem az adózó népet terhelte, hanem „egyedül a ne­mesi rendre fog feloszlatni, és attól lesz beszedendő“. József nádor már 1811-ben szeretett volna épületet emelni. Grassalkovich Antal a Hatvani utca (ma Kossuth Lajos utca) és a Kolbacher utca (ma Reáltanoda utca) közti telkét ajándékozta a múzeumnak, amelyre Hild Jó­zsef készített tervet. Ám e terv nem valósult meg, és az építésére csak a ‘30-as években tudtak visszatérni. Grassalkovich ajándékát eladták és a mai telket vásárol­ták meg, ami akkor a városon kívülre esett. Majorok és veteményeskertek voltak e területen. A nádor Pollack Mihályt bízta meg a múzeumi épület tervezésével. A ki­vitelezést 1837. június 22-én kezdték meg, és 10 év múl­va lett készen. Ha az építkezés a nádor eredeti terve szerint indult volna meg, akkor az első múzeumépületet tudnánk magunkénak, így a British Museum (1823), a berlini Altes Museum (1830) és a müncheni Glyptotheka (1835) után a Magyar Nemzeti Múzeum a negyedik, amelyet eredetileg is múzeumi célra terveztek és építettek meg. Pollack Mihály Európa egyik legcsodálatosabb klasszi­cista épületét hozta létre, amely a könyvtár és múzeum elhelyezése mellett számtalan politikai, tudományos, társadalmi és gazdasági rendezvénynek adott helyet. Ezek egyik legjelentősebbike, hogy az Országház elké­szülte előtt a Nemzeti Múzeum dísztermében ülésezett a főrendiház. Ugyancsak a díszterem adott helyet olyan, a múzeum céljaira rendezett jótékonysági hangverse­nyeknek, amelyeket Erkel Ferenc és Liszt Ferenc vezé­nyelt. Az 1848 március 15-i események teremtették azt a hagyományt, hogy a március 15-i megemlékezéseknek mindenkor a múzeumkert ad helyet. Kezdetben a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményei al­kották mindazt, amihez ma egy egész múzeumi hálózat rendelkezésre áll. Széchényi könyvtárát, kézirattárát, térképtárát, érem- és régiséggyűjteményét 1808-ban követte feleségének, Festetics Juliannának ásványgyűj­teménye, ami a Természettudományi Múzeum kezdetét jelentette. Jankovich gyűjteményével szinte valamennyi gyűjteményi ág rendkívül jelentősen szaporodott, ötvös­tárgyai pedig alapjává váltak a múzeum ötvösgyűj­teményének. 1846-ban Pyrker László egri érsek 190 festmény ajándékozásával megteremtette a múzeum képtárát. A néprajzi tárgyak jelentősége 1872-re lett akkora, hogy a gyűjtemény önálló tárrá alakulhatott. A táraknak és anyaguknak szaporulata az önállósodás lehetőségét rejtette magába. Az 1878. évi XVII. te. alakí­totta Iparművészeti Múzeummá a régész Rómer Flóris által kezdeményezett gyűjteményt, ahová a Magyar Nemzeti Múzeumból kerámia- és textilgyűjtemény, fa- és csontfaragványok, valamint ötvösanyag került át. Az 1896. VIII. te. pedig a Szépművészeti Múzeumot alapí­totta meg. On the Hungarian National Museum - Past and Future The first national museum in Europe - the Hungarian National Museum - was founded by Count Ferenc Széchényi in 1802. It was national, since not a king's collection formed its basis, each member of the Hungarian nation aligned in its develop­ment. The first donator after the founder count was a furrier and the major patron of the cause was Palatine Joseph, brother of the King. He also initiated the building of an edifice for the museum, which was designed in classicist style by one of the greatest archi­tects of that time, Mihály Pollack. The building, finished in 1847, was the fourth in Europe after London, Berlin and Munich, as edifices originally constructed for a museum. The first collection of the museum was the Medal Collec­tion, but it already had six indi­vidual collections within 100 years: a Medal and Antiquity Collection, a Gallery, a Mineral Collection, a Palaeontological Collection, a Zoological Col­lection and a Botanical Col­lection. An increase in the number and contents led to the independence of some collections, so the Museum of Applied Arts, of Fine Arts, of Transport etc. were founded. In contrast a Collection University (Institute of

Next