Magyar Múzeumok, 1996. 4. szám (Vol. 2.)
MŰHELY - Mányi István: Megnyílt a Természettudományi Múzeum: a Magyar Természettudományi Múzeum újjászületése a Ludovika épületében
MŰHELY Világosan látszott, hogy a megvalósítás legalább egy évtizedre széthúzva, csak több ütemben képzelhető el. Elsőnek a Nemzeti Múzeum épületében levő részlegek kiváltására kerülhet sor a volt Ludovika Akadémia épületének szakaszos kiürítése, és az udvar szintje alatti új beépítés eszközeivel. Egy ilyen döntés alapvetően érinti az ELTE itt működő egységeit. Vagyis az itteni teljes rekonstrukció feltételezi az ELTE TTK elhelyezésének megoldását, meghatározó módon az ELTE lágymányosi fejlesztéseinek intenzív folytatásával és ennek eredményeképpen a Trefort-kerti átrendeződések koordinálásával. Azonnali egyeztetést kezdtünk a Budapesti Műemléki Felügyelőséggel, a helyzetből adódóan elbeszélő modorban, tervek nélkül, bizalomra alapozva. Az eredmény fenntartás nélküli támogatás volt. Gyors adatgyűjtés az építéstörténetről, az épület állapotáról, a talajadottságokra és talajvízre vonatkozóan. Állapottervek beszerzése, funkcionális és szakági konzultációk, feldolgozás, így sorolódtak a feladat megismerésére irányuló lépéseink. Az albumot a Természettudományi Múzeum elhelyezésének vizsgálatáról 1992. február 25-én adtuk ki. Ami akkor és azóta történt, ritka élmény az építész számára: az események sodra, a kitűzött feladatok és vállalások teljesülése, előre elhatározott rend szerint, időben, csupán kisebb korrekciókkal. A koncepcióterv kedvező fogadtatásra talált. Újabb konzultációk során a program részévé vált a Lovarda - későbbi Alfa mozi - rekonstrukciója, amelynek hamarosan sajnálatos aktualitást adott az épület teljes kiégése. (1992. március 28-29.) A kiégett épület nagyon rossz állapotban volt. Tetőzete, fa nyílászárói, belső architektúrája teljesen hiányzott, külseje őrzött csupán részleteket. A falak több helyen megrepedtek, kő főpárkánya többségében megsemmisült, a falakat, az égési törmelékkel borított pinceboltozatot a csapadéktól, az átfagyástól semmi sem védte. 1993. március 2-án Sárospatakon a későbbi feladatokat illetően meghatározó döntések születtek. Az öszszes érintett részvételével időrendben sorolva tűzték ki a feladatokat: a Szerb utcai épület tetőtérbeépítésével biztosítani kell az ELTE Műszaki Igazgatóság kiköltözését; - a Ludovikán belül át kell helyezni a Növényrendszertani Tanszék helyiségeit; - a Ludovika földszintjén felszabadult területen el kell helyezni a Természettudományi Múzeum Ásványtárát; - az Ásványtár kiköltözése a Nemzeti Múzeum épületéből; új történeti kiállítás a Nemzeti Múzeum szabaddá tett épületszárnyában. Mindehhez kapcsolódóan ütemeztük a tervezési és megvalósítási feladatokat. Az egész egyszerre tűnt idealisztikusnak és valóságosnak. Voltak szkeptikus hangok is, de 1993. júniusában kiadtuk a Lovardával bővített koncepciótervet, majd 1994 júniusában az újabb dokumentációban már a végleges program szerepelt részletes pénzügyi és építési ütemezéssel. Ez idő alatt teljes részletességgel felmértük az egész épületegyüttest, beindítottuk a tudományos dokumentálás és a szerkezetvizsgálat folyamatát. Mindezt szerződéses kapcsolat nélkül, azzal a hittel, hogy az előrehozott tervezői teljesítéssel teret, időt és esélyt nyerünk a megvalósítás számára. Közben átéltem a Közgazdaságtudományi Egyetem, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem és a Szépművészeti Múzeum rekonstrukciójának időben elhúzódó, de pulzáló folyamatát. Kezdtem megismerni e folyamatok csontig ható természetét teljes valóságukban, melyek nem hagynak teret a késlekedésnek, a figyelmetlenségnek. Ezen ismeretek hasznosnak bizonyultak. A feladatok személyes üggyé váltak. 1994 szeptemberében a parlament hatályon kívül helyezte az EXPO-törvényt. Bizonytalanság, ritmuszavar. Közben teljes intenzitással dolgoztunk a lágymányosi ELTE-épület kiviteli tervén, és az szakaszos tervszolgáltatással kinőtt a földből, épült, életben tartva a reményt, hogy ennek a folyamatnak már elválaszthatatlan része a Természettudományi Múzeum rekonstrukciója is. Naptáramban újabb bejegyzés 1994. november 7-én található. A szendergésből robbanásszerűen gyorsultak fel az események. 1994. november 7-14. között megtörtént a program felfrissítése és véglegesítése. A tervezés teljesítési határideje december 23. A feladat nem kevés. Most igazolódik az előteljesítések szükségessége és vállalásának fontossága: elvi építési engedélyezési terv a teljes rekonstrukciós program feldolgozásával; - építési engedélyezési terv és kivitelezésre alkalmas tenderdokumentáció az Ásványtár kialakítására; - építési engedélyezési terv és kivitelezésre alkalmas tenderdokumentáció a kiégett Lovarda építési munkáihoz; - kiviteli terv a Növényrendszertani Tanszék áthelyezéséhez. Mindez egy hónap alatt. Elcsapásként november végén indul a műemléki nyílászárók gyártása. Méteres hóban folynak az előkészületek. Jegyzet 1. Valójában a „Ludovika" gondolata már évekkel azelőtt fölmerült, de mint megvalósíthatatlan ötlettel, komolyan senki sem foglalkozott vele. Arról született 1987-ben miniszteri döntés, hogy az MTM Nemzeti Múzeumban lévő részei cseréljenek helyet a Budavári Palota „A“ épületében lévő Legújabbkori Történeti Múzeummal. Ezt a helyzetet változtatta meg a művelődési kormányzat 1990 őszén meghozott döntése, miszerint a Ludwig-gyűjteményt helyezik el a palota „A" épületében. Ezt követően a Nemzeti Galériában Bereczki Lóránd, Timkó Iván és Matskási István között zajlott le egy megbeszélés, megoldást keresve az MTM elhelyezésére. Ekkor került újra előtérbe a Ludoviceum. A gondolat realizálása és konkretizálása már valóban abban a körben történt, amit a szerző sejtet. (A szerkesztő megjegyzése) Az Orczy-kert és épületei 1920-ban The Orczy Garden and its buildings in 1920 A Lovarda belső tere 1920-ban The riding school in 1920 11