Magyar Múzeumok, 1996. 4. szám (Vol. 2.)

MŰHELY - Mányi István: Megnyílt a Természettudományi Múzeum: a Magyar Természettudományi Múzeum újjászületése a Ludovika épületében

MŰHELY Világosan látszott, hogy a megvalósítás legalább egy évtizedre széthúzva, csak több ütemben képzelhető el. Elsőnek a Nemzeti Múzeum épületében levő részlegek kiváltására kerülhet sor a volt Ludovika Akadémia épü­letének szakaszos kiürítése, és az udvar szintje alatti új beépítés eszközeivel. Egy ilyen döntés alapvetően érinti az ELTE itt műkö­dő egységeit. Vagyis az itteni teljes rekonstrukció felté­telezi az ELTE TTK elhelyezésének megoldását, megha­tározó módon az ELTE lágymányosi fejlesztéseinek in­tenzív folytatásával és ennek eredményeképpen a Trefort-kerti átrendeződések koordinálásával. Azonnali egyeztetést kezdtünk a Budapesti Műemléki Felügyelőséggel, a helyzetből adódóan elbeszélő modor­ban, tervek nélkül, bizalomra alapozva. Az eredmény fenntartás nélküli támogatás volt. Gyors adatgyűjtés az építéstörténetről, az épület ál­lapotáról, a talajadottságokra és talajvízre vonatkozóan. Állapottervek beszerzése, funkcionális és szakági kon­zultációk, feldolgozás, így sorolódtak a feladat megis­merésére irányuló lépéseink. Az albumot a Természettu­dományi Múzeum elhelyezésének vizsgálatáról 1992. február 25-én adtuk ki. Ami akkor és azóta történt, ritka élmény az építész számára: az események sodra, a kitű­zött feladatok és vállalások teljesülése, előre elhatáro­zott rend szerint, időben, csupán kisebb korrekciókkal. A koncepcióterv kedvező fogadtatásra talált. Újabb konzultációk során a program részévé vált a Lovarda - későbbi Alfa mozi - rekonstrukciója, amelynek hamaro­san sajnálatos aktualitást adott az épület teljes kiégése. (1992. március 28-29.) A kiégett épület nagyon rossz ál­lapotban volt. Tetőzete, fa nyílászárói, belső architektú­rája teljesen hiányzott, külseje őrzött csupán részlete­ket. A falak több helyen megrepedtek, kő főpárkánya többségében megsemmisült, a falakat, az égési törme­lékkel borított pinceboltozatot a csapadéktól, az átfa­­gyástól semmi sem védte. 1993. március 2-án Sárospatakon a későbbi felada­tokat illetően meghatározó döntések születtek. Az ösz­­szes érintett részvételével időrendben sorolva tűzték ki a feladatokat:­­ a Szerb utcai épület tetőtérbeépítésével biztosítani kell az ELTE Műszaki Igazgatóság kiköltözését; - a Ludovikán belül át kell helyezni a Növényrendszer­tani Tanszék helyiségeit; - a Ludovika földszintjén felszabadult területen el kell he­lyezni a Természettudományi Múzeum Ásványtárát; - az Ásványtár kiköltözése a Nemzeti Múzeum épületéből;­­ új történeti kiállítás a Nemzeti Múzeum szabaddá tett épületszárnyában. Mindehhez kapcsolódóan ütemeztük a tervezési és megvalósítási feladatokat. Az egész egyszerre tűnt ide­alisztikusnak és valóságosnak. Voltak szkeptikus hangok is, de 1993. júniusában kiadtuk a Lovardával bővített koncepciótervet, majd 1994 júniusában az újabb doku­mentációban már a végleges program szerepelt részle­tes pénzügyi és építési ütemezéssel. Ez idő alatt teljes részletességgel felmértük az egész épületegyüttest, beindítottuk a tudományos dokumentá­lás és a szerkezetvizsgálat folyamatát. Mindezt szerző­déses kapcsolat nélkül, azzal a hittel, hogy az előreho­zott tervezői teljesítéssel teret, időt és esélyt nyerünk a megvalósítás számára. Közben átéltem a Közgazdaságtudományi Egyetem, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem és a Szépművé­szeti Múzeum rekonstrukciójának időben elhúzódó, de pulzáló folyamatát. Kezdtem megismerni e folyamatok csontig ható természetét teljes valóságukban, melyek nem hagynak teret a késlekedésnek, a figyelmetlenség­nek. Ezen ismeretek hasznosnak bizonyultak. A felada­tok személyes üggyé váltak. 1994 szeptemberében a parlament hatályon kívül he­lyezte az EXPO-törvényt. Bizonytalanság, ritmuszavar. Közben teljes intenzitással dolgoztunk a lágymányosi ELTE-épület kiviteli tervén, és az szakaszos tervszolgál­tatással kinőtt a földből, épült, életben tartva a reményt, hogy­ ennek a folyamatnak már elválaszthatatlan része a Természettudományi Múzeum rekonstrukciója is. Naptáramban újabb bejegyzés 1994. november 7-én található. A szendergésből robbanásszerűen gyorsultak fel az események. 1994. november 7-14. között megtör­tént a program felfrissítése és véglegesítése. A tervezés teljesítési határideje december 23. A feladat nem kevés. Most igazolódik az előteljesíté­sek szükségessége és vállalá­sának fontossága:­­ elvi építési engedélyezési terv a teljes rekonstrukciós program feldolgozásával; - építési engedélyezési terv és kivitelezésre alkalmas tenderdokumentáció az Ás­ványtár kialakítására; - építési engedélyezési terv és kivitelezésre alkalmas ten­derdokumentáció a kiégett Lovarda építési munkáihoz; - kiviteli terv a Növényrend­szertani Tanszék áthelyezé­séhez. Mindez egy­ hónap alatt. Elcsapásként november vé­gén indul a műemléki nyílás­zárók gyártása. Méteres hó­ban folynak az előkészületek. Jegyzet 1. Valójában a „Ludovika" gon­dolata már évekkel azelőtt föl­merült, de mint megvalósítha­tatlan ötlettel, komolyan senki sem foglalkozott vele. Arról született 1987-ben miniszteri döntés, hogy az MTM Nemzeti Múzeumban lévő részei cse­réljenek helyet a Budavári Pa­lota „A“ épületében lévő Leg­­újabbkori Történeti Múzeum­mal. Ezt a helyzetet változtat­ta meg a művelődési kor­mányzat 1990 őszén megho­zott döntése, miszerint a Ludwig-gyűjteményt helyezik el a palota „A" épületében. Ezt követően a Nemzeti Galériá­ban Bereczki Lóránd, Timkó Iván és Matskási István között zajlott le egy megbeszélés, megoldást keresve az MTM el­helyezésére. Ekkor került újra előtérbe a Ludoviceum. A gon­dolat realizálása és konkreti­zálása már valóban abban a körben történt, amit a szerző sejtet. (A szerkesztő megjegyzése) Az Orczy-kert és épületei 1920-ban The Orczy Garden and its buildings in 1920 A Lovarda belső tere 1920-ban The riding school in 1920 11

Next