Magyar Múzeumok, 1996. 4. szám (Vol. 2.)

KIÁLLÍTÁSOK - Weiden, Wim van der: A Magyar Természettudományi Múzeum új állandó kiállításáról: megnyitóbeszéd

32 Kiállítások A Magyar Természettudományi Múzeum új állandó kiállításáról Megnyitóbeszéd Wim van der Weiden Végtelen örömömre szolgált, hogy felkérést kaptam a Magyar Természettudományi Múzeum új kiállítási épületét megnyitó beszéd megtartására. Mindenek­előtt azért, mert a holland és a magyar természet­­tudományi múzeumok között bámulatos a hasonló­ság. Mindkét intézmény nagyjából két évszázada áll fenn, gyűjteményeik körülbelül 10 millió példányt számlálnak. Mindkettő világhírnevet szerzett magá­nak a taxonómiai, rendszertani kutatás terén, és mert mindig is helyproblémával küzdöttek (ez a mú­zeum hat, az én múzeumom hét különböző helyen kénytelen feladatait ellátni). Végül, mert egyik mú­zeumnak sem voltak soha önálló kiállítási termei. Természetesen mindez aligha lehet véletlen egy­beesés és a közös sors előbb vagy­ utóbb összehozott volna bennünket. Esetünkben azonban a söre betel­jesülését egy hivatalos körülmény is elősegítette, mégpedig a magyar és a holland Múzeumi Szövetség közös projektuma, a múzeumi menedzsment fejlesz­tésére kidolgozott Matra-program, mely az európai kulturális intézmények szakmai együttműködését hi­vatott elősegíteni. Az 1992-es esztendő fordulópontot jelentett mindkét múzeum történetében. Egy­ volt katonai akadémia az Önök esetében és egy pestiskórház a miénkben új távlatokat nyitott intézményeink előtt. Az épület feszített tempójú helyreállítása és felújítá­sa, az „Ember és természet“ c. állandó kiállítás for­gatókönyvének elkészítése, a kiállítás megtervezése és elkészítése befejeződött (éppen időben, ahogy­ az mindig is lenni szokott). Fogadják őszinte elismeré­semet! Bevallom, még irigykedem is kicsit, hisz előt­tünk még másfél év áll a nyitásig. A múltban az emberek számára a természettu­dományi múzeumok nem jelentettek mást, mint do­hos tárgyakat és halott élőlényeket, amikkel nem tö­rődött más, mint a nem kevésbé „élettelen“ muzeo­lógus. Napjainkban a modern természettudományi múzeum funkcióját újra kell fogalmaznunk. Az állami támogatások csökkenése világszerte arra kényszerítette a kutatóintézeteket, köztük igen sok természettudományi múzeumot, hogy fagyasz­­szák be a további gyűjtést. Ugyanakkor a finanszíro­zásnak és a látogató becsalogatásának új módjait kell megtalálniuk. Az alapvető kutatási feladatokra -a múzeumok régebben elsődleges feladatára - for­dítható pénz egyre kevesebb. Edward C. Wilson, a jól ismert harvardi biológus rámutatott: félő, hogy" a túl erőteljes nyilvánosság felé fordulás elfojtja a tu­dományos vonalat. Pedig a természettudományi múzeumoknak kellene vezetnie a világ környezetvé­delmi problémáinak - mint pl. a biodiverzitás meg­őrzése - megoldására irányuló kutatásokat, hisz ezek az intézmények a már kihalt, ill. veszélyeztetett fajok és kultúrák virtuális könyvtárai. A következő évtizedre a múzeumoknak tízszeres növekedést kel­lene tervezniük, mind a befogadóképességük mind a munkaerő terén - mondja Wilson. A természettudományi múzeumoknak meg kell találni a helyes arányt fő feladataik: a gyűjtemény-ke­zelés, a kutatómunka és az oktatás vonatkozásában. Az évek során ezek a múzeumok a speciális ta­pasztalatok figyelemre méltó tárházát halmozták fel. Kutatóik analizálták és analizálják, feldolgozták és feldolgozzák a növény- és állatvilágot, a kövüle­teket, kőzeteket és ásványokat, hogy megismerjék kialakulásukat, feltárják az evolúció folyamatát, és megállapítsák elterjedésüket a Földön. Ezek az is­meretek alkotják az ökoszisztémáról összegyűjtött tudásunk fő forrását. Éppen ezért alapvető fontos­ságúak annak kezelésében és megvédésében. Meg­felelő rendszertani osztályozás nélkül semmilyen előrehaladás nem képzelhető el a természet- és környezetvédelem terén és hatékony cselekvési stratégiák kidolgozására nincs lehetőség. A muzeológusoknak kötelessége az is, hogy részt vegyenek olyan feladatok elvégzésében, mint egy-egy kiállítás megrendezése vagy­ különböző kö­zönségprogramok szervezése. El kell fogadniuk, hogy a „méltóságteljes" muzeológus ideje lejárt, és hogy egy múzeumnak több egyenrangú feladata van, nem csupán egy „akadémikus" elitre, hanem a hét­köznapok közönségére is figyelemmel kell lennie. Egyetlen múzeum sem képes feladatait maradékta­lanul ellátni, ha nem foglalkozik ismeretterjesztés­sel. Nyilvánvaló, hogy valamennyi múzeumi tevé­kenység alapjául a múzeumi gyűjtemény szolgál. Az azonban, hogy­ mennyire tehető közkinccsé ez a gyűjtemény, nagymértékben függ a tárgyak kiállítási módjától. Ez azt is jelenti, hogy­ egy kiállítás esete-Kóló - Photo: Dab­isi A. Wim van der Weiden, a leideni Természettudományi Múzeum főigazgatója 1996. október 29-én megnyitja a Természettudományi Múzeum új állandó kiállítását Wim van der Weiden, General Director of the National Natural History Museum in Leiden, addressing the opening ceremony of the Hungarian Natural History Museum's new building on 29 October. ben nem elég pusztán az esztétikai követelmények­nek megfelelni. A múzeumok kizárólag tudományos kutatóhe­lyekből közönségorientáltabb intézményekké való át­alakulását számos európai ország kormánya ösztö­nözte, mert ez felel meg a kultúra terjesztésére irá­nyuló politikájuknak. Az ilyen jellegű változásoknak azonban társadalmi összetevői is vannak: napjaink­ban a múzeumoknak olyan piacon kell megküzdenie a fogyasztókért, amely kínálatában folyamatosan bő­vül. A múzeumoknak valami újat kell nyújtaniuk, hogy­ a közönség és a média figyelmét magukra von­ják. Olyan társadalmi vonatkozású témákat és prob­lémákat kell a középpontban állítani, amelyek lekötik a látogató figy­elmét. A '90-es évek társadalmának eleve nagyobb az ér­deklődése a környezetvédelmi problémák iránt. Nem nehéz kitalálni, miért. A Föld a vártnál nagyobb mér­tékben szennyeződött, a trópusi őserdőket megtize­delték, és a természeti környezet elképesztő rohamú romlása miatt 15 percenként kihal egy­ faj. „Az ember nem a természet kedvezményezettje. Csupán egyike a rengeteg fajnak, amikre a természet­nek energiát kell fordítania. A természetnek sokkal beláthatatlanabb a feladata, amit ma még csak sejte­ni tudunk" - írja Camille Paglia, 1992-ben. A termé­szettudományi múzeumok feladata, hogy­ megmutas­sák a természet működését, mégpedig olyan széles körnek, amekkorát csak el tudnak érni. Ez ma a kül­detésünk. Ennek kapcsán köszöntöm a magyar kö­zönséget a Magyar Természettudományi Múzeum új épületének megnyitása alkalmából. Köszönöm figyelmüket! Angolból fordította Balogh Edina

Next