Magyar Múzeumok, 1997. 3. szám (Vol. 3.)
NEMZETKÖZI KITEKINTÉS - Liszka József: A szlovákiai magyar múzeumok helyzete
NEMZETKÖZI KITEKINTÉS Nemzetközi kitekintés A szlovákiai magyar múzeumok helyzete Liszka József A Magyar Múzeumok szerkesztőségétől a fenti címen kaptam felkérést cikkem megírására. Már elöljáróban hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a mai Szlovákia területén 1918-at követően (az 1938-1945-ös intervallumot leszámítva) hivatalosan sosem működött magyar múzeum. A mai Dél-Szlovákia területén jelenleg több mint félmilliós magyar kisebbség él (ez az ország összlakosságának mintegy 12%-a). E terület kisebb-nagyobb városaiban viszonylag korán alakultak múzeumok, amelyek többé-kevésbé a mai napig fennállnak, s már csak a területi elvből adódóan is, munkatársaik kisebb-nagyobb intenzitással a legutóbbi időkig végez(het)tek magyar jellegű kutatásokat. Mára azonban ezekben az intézményekben korábban végzett (fél)hivatalos magyar kutató- és tudományos munka is veszélyben forog. Az előzmények A korabeli Magyarország vidéki muzeológiájának a bölcsője a mai Szlovákia területén, tehát az akkori Felvidéken (ill. e kifejezéssel történetileg nemigen illethető Kisalföldön) ringott, így az elsők között jött létre 1868-ban a Pozsonyi Városi Múzeum majd 1872-ben Kassán a Felső-Magyarországi Múzeum Egylet. E szerveződések megalakulása idejében, már csak a két város akkori nemzetiségi összetételének megfelelően, elsősorban német ill. magyar, jellegű kutatásokat végezhettek. Mivel azonban e két város etnikai képe (a szlovák elem javára) már a két világháború közti időszakban, majd a II. világháború után gyökeresen megváltozott, az alábbiakban e két múzeum tevékenységével nem foglalkozom. A ma is jelentős magyar kisebbséggel (illetve többséggel!) rendelkező területeken is viszonylag korai időkbe nyúlnak vissza az első múzeumalapítások. A továbbiakban részletesebben ezekről lesz szó. Több évtizedes kísérletezések, időszaki kiállítások rendezése után, 1882-ben jött létre a rimaszombati székhelyű Gömör megyei Múzeumegyesület, amely egyszersmind a Gömöri Múzeum létrehozója és fenntartója volt, Fábry Jánossal az élen. Nagyjából ugyanebben az időszakban bukkannak föl első híreink a komáromi múzeumalapítási kezdeményezésekről. A Komárom megyei és Komárom Városi Történeti és Régészeti Egylet azonban hivatalosan csak 1886-ban alakult meg. A városban 1913-ra elkészült a Kultúrpalota épülete, amelyben az Egylet múzeuma is otthonra lelt, s a mai napig ez a komáromi múzeum központi épülete. Meglehetősen nagy múltú kezdeményezések után, csupán 1898-ban döntött Az 1913-ban felavatott komáromi Kultúrpalota, ma a Dunamenti Múzeum központi épülete - The Palace of Culture in Komárno, inaugurated in 1913, is today the central building of the Danubian Museum teli Ipolyságon a Hont megyei Múzeumtársulat létrehozásáról, amely azonban egy évtizedes fennállás után föl is oszlott, bár a gyűjtemény gyakorlatilag megérte az 1918-as államfordulatot. Rozsnyón a Bányászati és Kohászati Múzeum épülete 1905-re készült el, azonban csak 1912- ben rendezték be, s adták át a nagyközönségnek. Ekkorra azonban már létrejött a Rozsnyói Városi Múzeum is. Szlovákia múzeumügye az 1918-as államfordulatot követő időszakban meglehetősen rendezetlen volt. A múzeumok elvileg egyesületi, városi és csak kisebb részben a központi költségvetésből tartották fönn magukat. Szakmailag a Csehszlovák Múzeumok Szövetsége (Sváz ceskoslovenskych múzej) felügyelete alá tartoztak, ám ennek 1925-ben a cseh intézményeken kívül mindössze 12 szlovákiai múzeum volt a tagja (miközben a szlovákiai múzeumok száma ekkorra meghaladta a két tucatot). Hogy ebből mennyi a magyarlakta területeken működő múzeumok száma, arról konkrét adataink nincsenek. Mindenesetre valószínűsíthető, hogy a harmincas évekre bizonyos dél-szlovákiai múzeumok (talán a rozsnyói, érsekújvári, komáromi és a somorjai) is tartottak fönn szorosabb-lazább kapcsolatot e múzeumi szervezettel. Kezdetben azonban, az első világháború és következményei okozta megrázkódtatás után az egész szlovákiai magyar szellemi életben tapasztalható fásultsághoz hasonlóan a muzeológia területén is teljes pangás tapasztalható. Alapy Gyula, a komáromi múzeum akkori igazgatója az elsők között, már 1922-ben a múzeumi munka fokozottabb kibontakoztatására buzdított, írásában meggyőzően érvel a múzeumoknak a szellemi élet egészében betöltendő fontos szerepéről. Sürgeti, hogy azokban a városokban, ahol nincs még múzeum, mihamarabb hozzanak létre ilyen jellegű intézményt. Ennek ellenére az érdemi muzeológiai munka Szlovákia magyarlakta területein csak igen vontatottan indult meg. Először a már korábban létrehozott intézményekben (Komárom, Rimaszombat, Rozsnyó) lendült fel a gyűjteménygyarapító és kiállítási tevékenység, majd ezekhez fokozatosan csatlakozott az 1927-ben, lévai székhellyel létrehozott Barsi Múzeum, az 1929-ben Somorján megalapított Csallóközi Múzeum, s végül az 1935-ben Érsekújváron létrejött Városi Múzeum. A felsorolt múzeumok Hungarian museums in Hungarian muselogy in the provinces first began to flourish in former Upper Hungary, now the territory of modern Slovakia. The Pozsony/Bratislava Municipal Museum was founded in 1868, and a few years later, in 1872, the Museum Association of Upper Hungary (Kassa/Kosice) was also formed. These were followed by the establishment of the museums in Rimaszombat/ Rimavská Sobota, Komárom/ Komárno, Ipolyság/Sahy and, finally, Rozsnyó/Rozfiava. Following the creation of the new state in 1918, efforts were made to eliminate the chaotic conditions in Slovakian museum affairs. New museums were founded in Léva/ Levice, Somorja/Samorin and Érsekújvár/Nové Zámky, most of which lay in areas inhabited by the ethnic Hungarians and thus museum pro- Fábry János (1830-1907), a Gömörmegyei Múzeumegyesület első elnöke János Fábry (1830-1907) first president of the Museum Association of Gömör County Slovakia 51