Magyar Múzeumok, 1998. 2. szám (Vol. 4.)
KIÁLLÍTÁSOK - Dózsa Katalin: Az Egy nagyváros születése c. kiállítás koncepciója és létrejöttének története
52 A témavázlatot elküldtem a kollégáknak, és szétosztottuk a feladatokat, azon túl, hogy természetesen mindenki a saját gyűjteményében felhasználható tárgyi anyagot összeszedte, így a korszak képzőművészetének ismertetését (beleértve a Nemzeti Galéria és Szépművészeti Múzeum gyűjteményének felmérését illetve a kollegákkal való kapcsolattartást) Szvoboda Dománszky Gabriella, sajtóját Buzinkay Géza, iskolaügyét Erdei Gyöngyi, a fotográfiát Baróti Judit, a kisvárosi Budapest anyagának összegyűjtését Létay Miklós, a műszaki tárgyakat (az Országos Műszaki Múzeum és Elekrotechnikai Múzeum anyagának is a felmérését, illetve a velük való kapcsolattartást) Somfalvi István, a régészeti anyag összeszedését Csontos Katalin, végül a látképpályázat képeinek megrendezését Földes Emilia vállalta. Nagyon fontos munkát végzett Simonovics Ildikó, aki a textilanyag, a ruhák, babák és enterieőrök összeválogatása mellett, amelyet mint a textilgyűjtemény vezetője végzett, asszisztensként az én munkámban nyújtott értékes segítséget. A témavázlatot elküldtem Gyáni Gábornak, Bácskai Verának és Holló Szilvia közvetítésével Horváth J. Andrásnak, aki nagyon pontosan megbírálta, fontos problémákat, hiányokat vetve fel. Horváth J. András a továbbiakban Czaga Viktóriával együtt aktívan részt vett a kiállítás létrejöttében: ők választották ki a Fővárosi Levéltár anyagát, és megírták az egyesítés és előzményeinek szakanyagát. Az első témavázlatot megtekintve megállapítható, hogy a későbbi kiállítás minden fontos eleme benne volt, de nem jó sorrendben. Sokszor az egyes témák átfedésbe kerültek, az egész ötlethalmazként jelentkezett és jelentős hiányok voltak (közegészségügy, iskolaügy, stb.). Egyszóval nagyon nyers volt. Az sem volt eldöntve, hogy pontosan milyen időszakot ölel fel. Bár tulajdonképpen az egyesítés idejét akartuk bemutatni, az nyilvánvaló volt, hogy ha az 1873- as évhez ragaszkodunk, még a korszakra jellemző épületek, alkotások is kimaradhatnak. Vagy azért, mert már megépültek, mint pl. a Tudományos Akadémia vagy a Közvágóhíd, vagy még nem épültek meg, mint pl. a Margithíd. De kérdéses volt az is, hogy meddig menjünk el az időben, félő volt, hogy a korszakból nem lesz elég bemutatandó tárgy, ezért esetleg ki kell terjeszteni az időhatárt a századfordulóig. A másik kérdés az volt, hogy csak a szorosan vett várostörténet kerüljön-e bele, vagy Budapest fővárosi funkciójából következő feladatok is. Az előbbi megoldás esetében pl. nem lett volna helye az Országos Képtár megalakulásának, mint nem fővárosi kezdeményezésnek. 1997 első fele az anyag- és ismeretgyűjtés (no meg a pályázás, pénzkeresés, igaz, az utóbbiból nem sokat találtunk!) ideje volt. A kollegák írásban véleményezték a témavázlatot, ami aztán megbeszélések folyamán, divatos angol szóval élve brain-storming módszerrel csiszolódott, érlelődött, alakult és bővült, illetve rendszereződött. Egyértelművé vált, hogy az egyesítés korszakából minden területre kiterjedő, keresztmetszetszerű bemutatásra kell vállalkoznunk. A kiállításnak tartalmaznia kell Budapest egyesítése és a tudatos városfejlesztés történetét, hatását az egész országra. Azt a folyamatot kell bemutatni, ahogy a három kisebb, provinciális városból az ország, majd Európa egyik centruma lett. Bizonyos témák kiestek, pl. az eseménytörténet, annál is inkább, mert végül szinte valamennyi jelentős történés (a Liszt jubileumtól a koleráig) besorolható volt valamelyik végleges tematikához. Kialakultak az időhatárok, amelyek így utólag világosnak és magától értetődőnek tűnnek. Az 1867-es kezdést a politikai történések - kiegyezés, koronázás -, az 1885-ös lezárást pedig az abban az évben rendezett országos ipari kiállítás indokolja, amelyen a főváros először jelent meg a térség központjaként. Az 1885-ös időhatárt erősítette az is, hogy 1884-85-ben a főváros egy városképi pályázatot írt ki, amelynek műveit a Fővárosi Képtár őrzi, s a megkapó, a régi várost felidéző festményeket is be kívántuk mutatni, mégpedig az újonnan épülő barokk csarnokban. Munka közben rájöttünk, hogy hangsúlyoznunk kell, mennyire fontos volt a nagyvárosok számára a világkiállításokon való részvétel, másrészt mennyire megváltoztatta a rendező városok arculatát az, hogy egy bizonyos meghatározott időre a világ központjaivá váltak és hatalmas tömegeket kellett befogadniuk. Kiderült (nem utolsósorban Szvoboda Dománszky Gabriella friss kutatásai alapján) hogy az alakuló Budapest életében is kifejezetten jelentős volt az 1873-as bécsi világkiállításon való részvétel. Az 1885-ös kiállítás iparművészeti jelentőségére Csenkey Éva hívta fel a figyelmünket. Az 1873-as és az 1885-ös kiállításon bemutatott vagy vásárolt terveket, dokumentumokat, tárgyakat az anyagválogatásnál igyekeztünk felhasználni, majd a képaláírásokban felhívni rá a figyelmet. Ezek úgy kísérik végig a kiállítást, mint egy opera vezérmotívumai. Hasonlóan „vezérmotívumokká“ váltak azok a Klösz felvételek Budapestről, amelyeket díszdobozba gyűjtve Gerlóczy Károly a Középítményi Bizottmány ajándékaként kapott 1879-ben. A barokk csarnok freskóvázlatokkal és Budapest térképével, lent, a rálátást biztosító emelvény terve The Baroque Hall with fresco designs and the map of Budapest, down: the plan of the podium