Magyar Múzeumok, 2000. 4. szám (Vol. 6.)
MŰHELY - Kalla Zsuzsa: Tárgyak beszéde, avagy kihez szólnak az irodalom relikviái
Tárgyak beszéde, avagy kihez szólnak az irodalom relikviái Kalla Zsuzsa Vajon mit gondol majd a látogató, ha a most nyíló Petőfi-kiállítás termein végigsétálva, egy jelentékeny méretű, töredezett lapu márványasztalra bukkan? Esetleg sejti, hogy nem a Vendéglátóipari Múzeumtól kölcsönzött kávéházi kelléket vagy az Iparművészeti Múzeum egy korfestő darabját, hanem március 15-e tanúját, a Pilvax asztalát látja. Ez a tárgy - amely talán még a mai, illúziótlan világban is hangulatokat, érzéseket kelthet, sőt, egyesekben meghatottságot ébreszthet - a nemzeti történelem egy kitüntetett pillanatát jeleníti meg kézzelfoghatóan, a magyar irodalomtörténet egy darabjával kínál közvetlen kapcsolatot a nézőnek, asszociációk sokaságára ad lehetőséget. Ennél az asztalnál születnek meg a Fiatal Magyarország íróinak lelkes írásai, innen indul 1848-ban a márciusi forradalmat kirobbantók csapata, s mindenekelőtt Petőfire utal, megidézi költészetének máig nem lanyhuló erejét, alakjának majd másfél százados kultuszát. A kiállítás a tárgy hangsúlyos bemutatásával természetesen épít ezekre az érzésekre/ismeretekre, feltételezi, hogy a belépő egy olyan közösség tagja, akinek jelent valamit a relikviákkal való találkozás, vagy ha nem, olyan információkkal, hangulatokkal veszi körül, hogy szinte észrevétlenül marad meg egy irányított értelmezés a látogató tudatában. A Pilvax asztala, mint a relikviagyűjteményünk legtöbb darabja, több és más, mint önmaga: kultusztárgy. Egyedisége megkérdőjelezhetetlen értéke. Egymást követő nemzedékek sora „szentesítette” azáltal, hogy kiválasztotta a többiek közül. Jól érzékelték a benne rejlő erőt, hatást már elődeink is, hiszen az 1909-ben megnyíló Petőfi-ház örekül „közvélemény asztala” a Pilvaxban. PIM Relikviatár The "Table of Public Opinion ” at Cafe Pilvax Kép - Image: I Nagy György lyetermének a Nemzeti dal, a kokárdák, a Landerer-féle sajtó mellett a Pilvax-asztal lett kiemelt darabja. S ezt a szerepet végig megőrzi az egymást követő politikai rendszerekben is, kiállításról-kiállításra, hiszen a márciusi ifjak csoportja minden korban aktuális volt: hol az őket hosszan túlélő kortársaik, hol politikai radikalizmusuk miatt. 5 MŰHELY kiállításának megnyitása rekeszt be - gyorsmérleget és problémavázlatot készítünk, a címben szereplő sorrendben az alábbiakat szögezhetjük le tényként és közös cselekvési kiindulási alap gyanánt. A Petőfi-filológiában a kritikai kiadás folytatódik, és Margócsy István kismonográfiájával (1999) megkezdődött az életmű korszerű értékelése. Mihamar szükség lesz azonban egy kézirat-katalógusra, a nyilvánosság előtt pedig nem csak az elért tudást kell propagálni, de ennek birtokában az eddigieknél határozottabban hárítandó el, cáfolandó a tudományellenesség, a sarlatánság mindenféle kísérlete - ideje van véget vetni a tudomány szemérmes defenzívájának. A muzeológia európai szintű megerősítéséhez azonban a társadalmi támogatottság, a kultusz folyamatos, folytatódó megújulására van szükség: a múzeumbaráti körök feladatvállalásának kiterjesztésére, a vállalkozói szféra bevonására (anélkül persze, hogy az emlékhelyi hálózatból Petrovics István-kocsmalánc jöjjön létre...), a menthetetlenül elaggott irodalmi egyesületek megfiatalítására. A feladat egyedi: a világirodalomba egyetlenként delegált magyar költőt kell megtartanunk saját népe tudatában. Jegyzetek A Petőfi-relikviák története In: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái, szerk.: Kalla Zsuzsa és Ratzky Rita, Bp. Petőfi Irodalmi Múzeum-Argumentum Kiadó, 1997. 9-24. “ Alkotásmód és kronológia In: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Bp. 1973. 11-35. Sándor Petőfi: Philology, Museology, Cull Sándor Petőfi differs from the 19“' century Hungarian poets in his cult beginning in his life, which started after his first volume of poems had been published. This cult has been kept alive by small-town intelligentsia copying, spreading and teaching his poems, even after 1849, until it became a compulsory part of the national curriculum. Both these intellectuals and the literary critics of the time cherished his poems about wine, love, war and nature, but they look up a negative attitude towards the republican poet. The cult and the legends concealed the real side of the poet and his works, not to speak of the different ideological interpretations which could have led to the distortion and selfdestruction of Petőfi's cult. It is philology, literary museology and local history that helped to keep it alive. Petőfi's works have been published in critical editions, the network of his memorial places has strengthened since the 1960s, while local historical research provided further data about the poet. The last decade has brought some new challenges, which could endanger previous results (the role of the media, unscientific approaches, lack of staff and equipment etc.). In the last century poets’ manuscripts did not represent much value and a lot of them cannot be found now. Those, which have turned up, are bought as an investment, a treasure of art. As there are a large number of relics and the Petőfi-cult is extended throughout the country, the network of his memorial places is flourishing, connecting personal facts and objects to other segments of local history. These places are now getting out of stale control, were transferred to local authorities and sponsors. After celebrating the 150'" anniversary of his death in 1998-99, the objectives for the future should be to strengthen scientific approaches, to involve society in keeping up and renewing the Petőfi-cult.