Magyar Múzeumok, 2002. 3. szám (Vol. 8.)
SZÁMVETÉS - Pallos Lajos - Kemenczei Ágota: A Magyar Nemzeti Múzeum donátorai
Számvetés A Magyar Nemzeti Múzeum donátorai Pallos Lajos - Kemenczei Ágota Széchényi Ferenc gróf alapítását nagy tetszéssel fogadta az egész nemzet. A vármegyék és a városok, valamint a nemesség és a polgárság tagjainak felajánlásából néhány év alatt tekintélyes összeg gyűlt össze az új intézmény támogatására. A pénzbeli adományok mellett később többen hozzájárultak a múzeum épületének felszereléséhez és bebútorozásához. Ugyanakkor a magyar társadalom kezdettől fogva közvetlenül is részt vett a muzeális gyűjtemények gyarapításában. Az elmúlt 200 év alatt sok-sok donátor gazdagította különböző értékű műtárggyal a múzeumot. Az adományozók között egyaránt találunk földműveseket, iparosokat, kereskedőket, diákokat és tanárokat, ügyvédeket, orvosokat, mérnököket, tudósokat, művészeket, katonákat, politikusokat, arisztokratákat és egyházi személyeket. A társadalom minden részéből érkezett adományok sorát Kindli Mátyás pesti szűcsmester nyitotta meg, aki könyveket ajándékozott. A teljesség igénye nélkül néhány név a „névtelen” adományozók hosszú sorából: Ferenc, az Arany Sas fogadó szolgája, Hermelin Tivadar esernyőkészítő, Hordós Ferenc savanyúvíz kút mester, Fischer Lipót porcelán gyáros, Radonetz Ede sorhajó kapitány, vagy Czóbel Minka, a fiatalon elhunyt költőnő. Külföldre szakadt honfitársaink sem feledkeztek meg a Nemzeti Múzeumról, a XIX. századból Wass Sámuelt és Duka Tivadart, a XX. századból pedig Bodó Sándort és Szathmáry Lajost említhetjük meg a számtalan adományozó közül. A donátorok nevei között találkozunk neves személyekkel, politikusokkal, mint például Szentkirályi Móric és Deák Ferenc, vagy a közelmúltból Antall József és Göncz Árpád, művészekkel, mint például Liszt Ferenc, Madarász Viktor, Szinyei Merse Pál vagy Beck Ö. Fülöp. A különféle számos kisebb-nagyobb értékű ajándék mellett az elmúlt 200 év folyamán a donátorok révén több olyan szakszerűen fejlesztett magángyűjtemény is gazdagította a múzeumot, amely egyes gyűjteményeinek fejlődése szempontjából kivételes jelentőségű volt. Mind a régészeti és numizmatikai, mind az intézményből később kivált könyvtári, szépművészeti vagy természettudományi gyűjtemények mindmáig meghatározó részét képezi egy vagy több, adományként bekerült magángyűjtemény. A legjelesebb adományozók neveit a múzeum vezetése már 1926-ban az aulában elhelyezett márványtáblán örökítette meg, majd a 200. évforduló alkalmából az azóta eltelt időszak jelentős donátorai is emléktáblára kerültek. A tekintélyes névsor tagjainak többségéhez valamely gyűjtemény kivételesen értékes gyarapítása kötődik, de helyet kaptak benne azok is, akik más módon járultak hozzá az intézmény fejlődéséhez, mint például Grassalkovich Antal herceg, aki az alapítást követő években telket adományozott a múzeum céljaira, vagy például Széchényi Lajos, az alapító fia, Marczibányi István, Rudics Béla és Apponyi Sándor, akik különféle alapítványokat hoztak létre az intézmény fejlesztése céljából, továbbá Kubinyi Péter, aki pedig az Érem- és Régiségtár első, 1825-ben kiadott leltárkönyvének a megjelentetését tette lehetővé adományával. A terjedelmi korlátok miatt legjelesebb donátoraink közül, a rangsorolás igénye nélkül csak néhány olyan személyt mutatunk be, akik nagy értékű magángyűjteményeikkel kiemelkedően gazdagították múzeumunkat. Pyrker János László (1772-1847) Eger érseke 1836-ban a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta gazdag képgyűjteményét. A képek többségét lilienfeldi apátként, majd 1821-27 között velencei pátriárkaként gyűjtötte össze. 1826-ban egri érsekként, új helyének elfoglalásakor magával vitte a nagyjából 190 darabból álló képtárát is, amelyet az érseki palotában helyezett (4. A Pyrker-képtár kétharmad részt XVI-XVIII. századi velencei művészek festményeit foglalta magába. Ezek mellett késő gótikuskora reneszánsz műveket, XVII. századi németalföldi tájképeket és csendéleteket, valamint kortárs művészek festményeit is megtalálhatjuk a gyűjteményben. Pyrker Egerben is folytatta a képtár gyarapítását. A Pyrkerképtár 1828 és 1844 között nemcsak Eger városának, hanem hazánknak is legjelentősebb képzőművészeti gyűjteménye, kiállítóhelye volt. Pyrker János László képtárát az 1836. évi pozsonyi országgyűlés berekesztése előtt április 12-én, azon a napon adományozta a nemzetnek, amikor a tekintetes karok és rendek 500 ezer forintot szavaztak meg a Nemzeti Múzeum felépítésére. Az értékes adományozást az 1836. évi XXXVIII. törvénycikk 2. pontjában örökítették meg. Az országgyűlésen tett 140 képről szóló felajánlását még abban az évben 154-re egészítette ki, majd végül is 190 festmény került képtárából a Nemzeti Múzeum birtokába. Az érsek már 1836. június 14-én megküldte József nádornak a 154 festmény jegyzékét, s a nádor válaszában Pyrker cselekedetét „nemes és valóban hazafias tett"-nek minősítette, és egyben arra kérte, hogy a képtár maradjon Egerben a múzeum épületének elkészültéig. A 190 kép végül 1844. július 20-án érkezett meg Pestre a Nemzeti Múzeumba, ahol is 1846. március 19-én, a nádor neve napján nyílt meg a festményeket bemutató tárlat. A kiállítást József nádor nyitotta meg, ezzel adták át rendeltetésének a múzeum épületét. A Pyrker-képtár nyomtatott lajstromának elkészítését Mátray Gáborra bízták, az általa készített katalógus volt a múzeum első magyar nyelvű vezetője. 1872-ben megalakult az Országos Képtár, amelybe a Pyrker-gyűjtemény is beleolvadt. Elykor került el a Nemzeti Múzeumból a gyűjtemény. Végleges helyét 1906-ban kapta a Szépművészeti Múzeum megalakulásával. Bitnicz Lajos (1790-1871) szombathelyi nagyprépost és bosoni választott püspök a XIX. század jellegzetes polihisztor típusú tudósa volt. A szombathelyi líceumban matematikát és nyelvészetet tanított, mellette fáradhatatlanul gyűjtötte a római kori Savaria emlékeit. 1830-ban a Magyar Tudományos Akadémia mennyiségtani osztályának első vidéki rendes tagja lett. Tudományos tevékenységének írott nyomát nyelvészeti és régészeti tanulmányai őrzik. Több évtized alatt értékes római kori anyagot gyűjtött össze Szombathelyről és környékéről. Halála előtt pár évvel Römer Flóris, a Nemzeti Múzeum tudós régésze így számolt be Bitnicz Lajos országszerte híres múzeumáról: „Képviselve van itten minden, mi a római élettel összefüggésben van a rendezett, gyönyörű példányokkal díszlő éremgyűjteménytől kezdve, a szekrények tetejét ékesítő csinos fazekas művekig. Annyi itt a változatosság a gyönyörű üvegedényekben, üveg- és bronzkarperecekben, aranygyűrűkben, kis bálványokban, felírásos mécsesekben és téglákban...”. Bitnicz végrendeletében a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta régiség- és pénzgyűjteményét, de az Akadémia, mivel tárgyi emlékeket nem szándékozott gyűjteni, átadta azt a Nemzeti Múzeumnak. A Múzeum 130 darab különféle római régiséggel, több mint 2000 római pénzzel, közel félezer magyar és majdnem 2000 külföldi, elsősorban osztrák és német éremmel gyarapodott. Valamivel később a gyűjteményből 330 római érmet és néhány régiséget a Nemzeti Múzeum továbbadott 37