Magyar Múzeumok, 2007. 2. szám (Vol. 13.)

MŰHELY - Fehér Csaba: Egy műhely, ahol az emlékezet születik

12 Egy műhely, ahol az emlékezet születik Fehér Csaba Egy kisebbség életében az iskolák, a könyvtárak és kulturális egyesületek mel­lett a múzeumoknak is fontos szerepet kell játszaniuk. A Trianonban „szentesített” és azóta tartó felvidéki magyar történelmi sorsban fontos szerepe van az emlékezet­nek. A múzeum műhely, ahol az emlékezet születik. Az emlékezés az öntudatot erősí­ti, az erős öntudat pedig a megmaradás zá­loga. - Megmaradni! Hangzik a magyar lélek parancsa, több mint nyolcvan éve. A tör­ténelem nyolc évtizedes örökségeként vív­juk mindennapi élet-halál harcunkat. Egy olyan törekvéssel állunk szemben és fe­szülnek ellen iskoláink, kulturális intéz­ményeink, politikai szervezeteink, amely a magyar nemzeti közösség teljes asszimilá­­lását célozza. A Magyar Kálvária nyolcvan éves szen­vedésekkel teli útjának legkönyörtelenebb, legembertelenebb stációi az 1945-1948-as csehszlovákiai események. Az 1945. április 5-én kihirdetett Kassai Kormányprogram és a benesi dekrétumok törvényessé tet­ték a felvidéki magyarok üldözését. Hábo­rús bűnössé nyilvánították a magyarságot. Elrendelték a magyar lakosság bankbeté­teinek zárolását, a magyarok kényszerköz­munkára hurcolását - deportálását, a ma­gyar hallgatók kizárását az egyetemekről, a magyar közalkalmazottak elbocsátását, a nyugdíj megvonását, a magyar kulturális egyesületek és pártok feloszlatását. Betil­tották a magyar iskolák működését, a ma­gyar nyelvű egyházi szertartásokat, az új­ság- és könyvkiadást. Csehszlovákiában az 1948-as kommunis­ta hatalomátvételt követően is folytatódott a magyarság asszimilálásának program­ja „civilizáltabb" formában. A kommunista internacionalizmus ködfátyolába bújtatott csehszlovák asszimilációs nemzetiségpoli­tika a történelem „vörös ösvényét” leszá­mítva, „a múltat végképp eltörölni” elméle­tével a történelemírás és az oktatás mellett a szocializmus ideológiájának szolgálatába állította a múzeumokat is. Az internaciona­lizmust hirdető rendszer számára különös­képpen kellemetlen, és éppen ezért évtize­deken keresztül agyonhallgatott időszaka volt az 1945 és 1948 közötti magyar kál­vária. A csehszlovák állam egységére és létére komoly fenyegetésnek tartották a magyar nyelvet, történelmet - puszta lé­tünket,­­ ezért korlátozták nyelvünk hasz­nálatát, hamisították történelmünket és tiltották az emlékezést. 1989 után, a kommunizmus kelet-euró­pai bukását követően a „megnyílt” levéltá­rak lehetővé tették a „hontalanság éveinek” kutatását, amelynek köszönhetően a nap­fényre került tények és események egy sor olyan kérdést „szültek", amelyek napjaink­ban is nagy viharokat kavarnak a szlovák és a magyar közéletben egyaránt. A rend­szerváltást követően a múzeumoknak ha­táron innen és túl egyaránt lehetőségük nyílott a csehszlovákiai magyar nemzeti közösség jogfosztottságának, deportálá­sának és kitelepítésének kutatására, az ez­zel kapcsolatos dokumentumok és tárgyak gyűjtésére, illetve múzeumi bemutatására. Bár a kutatás és a gyűjtés megindult, saj­nos egy, a „hontalanság éveit” bemutató ki­állításra viszont az egész Kárpát-meden­cében 15 évet kellett várni. A hatvan év kényszerű hallgatása után felvetődött kérdések olyan súlyos állapot­ban találták a felvidéki magyar nemzeti közösséget, amelyről Fábry Zoltán 1945 októberében naplójába írt beteljesedett jóslataként a következőket olvashatjuk: „Visszatartott lélegzettel élni: a szervezet nem bírhatja ki soká. Ki lesz a felelős az ezzel okozott pszichikai, fizikai és biológiai károsodásért?” A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeu­ma Komáromban a „Magyar Kálvária 1945- 1948" című kiállítást egy olyan felfokozott társadalmi és politikai érdeklődés közepet­te rendezte és nyitotta meg, amikor még mindig hangos válaszra vár: kik és milyen szándékkal követték el a magyarság elleni A kiállítás fogadó fala - The greeting wall of the exhibition A kitelepített falvak névsora - List of the deported villages Agónyir Aibár Aliitól Alsófegyvernek Alsószecse Alsószeli Alsóvárad Andód Bagót, Bajcs Bajt, Balogfalva Bori Borsi Búcsúháza Bússá Csallóköz,anyós Csatár Csallóköztárnok Csata Csiksénypatony Csorna Csörösztó Csütörtök Deáki Dercsika Diósförgepatony Diószeg Dunahidas Dunaszerdahely Ebed Eberhard Érsekújvár Fámád Feketenyék Fél Felbár Fetiszál Fel­sőfegyvernek Felsőkér Felsőpatony Felsőszecse Felsőszél­ Felsőszemeréd Főrév Galánta Garamdamásd Garamtek Garammikola Garamsallo Garamszentgyörgy Garamvezekény Gortvakisfalud Gömörpanyi­ Gúta Gútor Györki Hegyéte Helemba Hetény Hidaskürt Hideghét Hódas Hontfegyvertfe Hontfüzesgyarmat Horváti Hölvény Hubó Illésháza Imely Ipolyhidvég Ipolynagyfalu Ipolypásztó Ipolyság Ipolyszéntó ipolyszécsényk. Izsa Jánosi Jóka Kamocsa Kassa Kerekgede Keszegfalva Krigyes Királyfa Királyrév Kisgömöri Kiskálna Kiskoszmály Kisleg­­tismácséd Kismánya Kisóvár Kisölved Kissalló Kissaro Kivet Komárom Komáromszentpéter Középtúr fekér Letéd Léva Losonc Lógérpatony Madar Magyarbél Magyart­sok Marcelhaza Marosfa Marosfalva Martos Megy­érts Mezőtelkes Muzsla Nádszeg Nagykálna Nagylévárd Nagymácséd Nagymegyer Nagysáró Nagyszarva Naszvad Nemesabony Nemeskosút Nemesoroszi Nemespócsa Nyitra Orsújfalu Padány Perbenyik Perbete Pered I Prága Pozsonypüspöki Pozsonyvezekény I Sárosfa Sikabony Senorja Szemet Szene Tardoskedd Tejfalu Tergenye Tesmag Tőre I Udvard Újbars Ujbors Újhelyjóka Ujjoka I Vágkirályfa Vámosladány Várgede Vízkelet I Zsigárd Nagyabony Nagyéte Nagyfödemes Nagylég Hagyod Nagypaka Nagypeszek NagysaHő Negyed Nemeshódos Nemeskajal Nemesótsa Nyékvárkony Ógyalla Oroszka Oroszvár Perény Pereszlény Pódatejed Pósfa Pozsony Pozsonyliget Rárásmárad Rété Rimaszombat Szimó Sződd Szunyogdi Taksonyfalva Taltói Tósnyárasd Tótmegyer Töböréte Törints Viga Vágfarkasd Vághosszúújfalu Vagseny* Vereknye Zalaba Zeherje Zsitvabesenyő Zset­x _ ________________________

Next