Magyar Múzeumok, 2007. 3. szám (Vol. 13.)
VISSZATEKINTÉS - B. Varga Judit - Heilauf Zsuzsanna: Az első gyűjtéstől a "Mesés tárgyak"-ig
VISSZATEKINTÉS a miatt. Gróf Festetics Mária udvarhölgy, báró Nopcsa Ferenc főudvarmester leveleikben számoltak be a királyné bolyongásairól és az ő megpróbáltatásaikról Idának. 1894-től a fiatal gr. Sztáray Irma váltotta fel a megfáradt Festetics Máriát és Berzeviczy Ádám került a nyugdíjba vonult Nopcsa Ferenc helyére. Ők kísérték tovább úrnőjüket szerte Európában. Erzsébet királyné sokszor megváltoztatta úti célját, amellyel nagy zavart okozott a főudvarmesteri hivatalban. Maga Ferenc József is keveset tudott hitvese útitervéről, még kevésbé befolyásolhatta azt. Sem a császár, sem Berzeviczy Ádám nem tudták megakadályozni, hogy 1898. szeptember elején Genfbe menjen Erzsébet, ez a cél nem szerepelt az útitervben. Itt, a Genfi-tó partján szúrta le Ausztria- Magyarország császár- és királynéját 1898. szeptember 10-én Luigi Lucheni olasz anarchista. Erzsébet királyné temetése szeptember 17- én rendkívüli gyászpompával, szomorúsággal és részvéttel ment végbe Bécsben. A temetés után szinte azonnal feloszlatták a királyné magyar udvartartását. Az udvar kiközösítette őket, csakúgy, mint Rudolf halála után a trónörökös barátait. Még Mária Valéria is felháborodottan állapította meg (noha ő igazán sokszor volt féltékeny az udvarhölgyekre és Ferenczy Idára), hogy „szegény Ferenczy Ida egészen összetört attól, ahogyan az udvar vele és a Mama többi bizalmasával bánik. Papának természetesen mindent másképp állítanak be... így bosszulja meg magát az udvar rajta, akit éveken át csendben, de eredménytelenül gyűlölt, így kell most mindannyiuknak bűnhődniük mindazért, amiért bűnösnek találják őket, noha nem is tudják, mit követtek el. Ezek az ellenséges táborok - az egyik párt ugyanolyan, mint a másik - képezik az «udvart». Hát hogyne tennék meg mindent, hogy távol tartsam a gyermekeket az efféléktől!" Ferenc József nem üres kézzel „eresztette szélnek” a királyné udvartartását. Berzeviczy Ádámot „Erzsébet Császárné és Királyné oldalán áldozatkész gondoskodással és legteljesebb odaadással teljesített hű szolgálatai elismeréséül” a Vaskorona Rend első osztályával tüntette ki az uralkodó. Gróf Festetics Mária és Ferenczy Ida pedig 1898. szeptember 21-én megkapta a pár nappal előbb - szeptember 17-én - alapított Erzsébet Rend első osztályát. Erről közleményt adtak ki: „Ő császári és apostoli királyi Felsége, folyó évi szeptember hó 21-én kelt legfelsőbb kézirattal, a néhai Császárné és Királyné Ő Felsége udvartartásának feloszlatása alkalmával, gróf Bellegarde Ferenc titkos tanácsosnak, mint néhai Ő Felsége főudvarmesterének, kötelességhű odaadással teljesített kitűnő szolgálatáért, legmagasabb köszönetét és elismerését nyilvánítani, tolnai gróf Festetics Mária udvarhölgynek pedig, valamint Ferenczy Ida fölolvasónőnek, a néhai Ő Felsége oldalán sok éven át fáradhatatlan odaadással teljesített hű szolgálataik elismeréséül, az Erzsébet-rend első osztályát legkegyelmesebben adományozni méltóztatott.” Magát az Erzsébet Rendet Ferenc József 1898. szeptember 17-én, a temetés napján alapította a tragikus körülmények között elhunyt neje, Erzsébet, és az ő védőszentje, Árpádházi Szent Erzsébet (férje után Thüringiai Szent Erzsébet) tiszteletére. Az Erzsébet Rend első kitüntetettje, az uralkodónő bizalmas udvarhölgye gr. Sztáray Irma volt, aki halála órájában is Erzsébet mellett volt. A Rend alapítása napján nagykereszttel tüntette ki Ferenc József császár és király. Ferenczy Idának 1898-ban azonban a rendjellel való kitüntetés miatti öröménél sokkal nagyobb volt bánata, amit úrnője elvesztése miatt érzett. Az Erzsébet királyné által még holtában is megnyilvánuló szeretete által vezéreltetve őrzött, gyűjtött minden ereklyét, ami királynéjával volt kapcsolatos. Élete végéig (1928. június 28-án hunyt el Bécsben) nem tudta megbocsátani magának és a királyné környezetének, hogy nem tudták megakadályozni a genfi utazást és (az előre nem látható) tragédiát. „Mi voltunk az okai a jóságos királyné halálának - mondta évtizedekkel később Krúdy Gyulának -, mert nem tartottuk meg a szigorúan előírt úti programot, amelyet pedig nem hiába adott kezünkbe a bécsi főudvarmesteri hivatal. Sem Esterházy uram, a királyné udvarmestere, sem Berzeviczy uram, a királyné útimarsallja nem tiltakozott elég erélyesen, hogy Franciaországból és a bernáthegyi barátok kolostorából jövet a királyné őfelsége ne töltsön néhány napot Genfben is, amely város az itteni szabadságok miatt mindig tele volt egzaltált emberekkel. Hagytuk a királynét Genfbe utazni, pedig ez nem is volt az úti programban... Azóta lettünk mindanynyian kegyvesztettek a bécsi udvarnál.” A Franz Horst által festett képen talán ez az önvád jut kifejezésre azzal a szomorkás félmosollyal, amellyel Ferenczy Ida maga elé tekint. '’Treasures” of Ida Kerenc/.y At the end of the 19lh century an impressive whole-figure portrait of Ida Ferenczy, the reader companion of Queen Elisabeth, was completed by the painter Franz Horst. The painting presents the grey-haired lady in Hungarian ceremonial attire, decorated with pearls, bracelet and coronet (it was the queen’s wish that all her ladies-in-waiting should wear Hungarian-style dresses during the Millennial Celebrations in 1896). Ida Ferenczy - of whom we know that serving her queen was the meaning of her life -, remained a simple lady in the Hofburg in Vienna, where almost all were particular about appearances. It is most probable that she valued her orders (as seen in the picture) much more than any jewel she ever wore. The author of the article gives an account of the life of Ida Ferenczy as a friend of Queen Elisabeth. Az első gyűjtéstől a „Mesés tárgyakéig B. Varga Judit - Heilauf Zsuzsanna Budapest XVIII. kerületének egyetlen muzeális közgyűjteménye tavaly ünnepelte alapításának félévszázados évfordulóját. Az 1956 őszén kezdődött gondos gyűjtőmunka eredményét az alapító, Tántory Lajos huszonöt év után a kerületnek ajándékozta. A lokálpatrióta gyűjtő önzetlen felajánlásából nőtte ki magát a XVIII. kerületi, pestszentlőrinci Pedagógia- és Helytörténeti Gyűjtemény, amely 1990 óta minisztériumi működési engedély birtokában folytatja - a nehézségeket többnyire leküzdve - tevékenységét. Az intézmény számára nem egyszerű a kiállítások szervezése és kivitelezése, mivel székhelyén, a Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény épületében nincs saját kiállítóhelye. Ezért sokáig kérdéses volt az alapításra és az 56-os forradalom helyi eseményeire emlékező kiállítások megvalósítása is. Az eltökélt szándék és a kitartó munka, ha nem is végleges, de átmeneti megoldást hozott. A kerületi Vagyonkezelő Rt Pestlőrinc központjában, egy új társasház földszinti helyiségében két nagyobb teremből és egy összekötő folyosóból álló, közel száz négyzetméteres akadálymentesített teret biztosított a gyűjteménynek, a szükséges kiszolgálóhelyiségekkel együtt. A „Múltunk 1948-1956” című tárlat rendezői, dr. Schmidt Jánosné és Heilauf Zsuzsanna olyan kiállítással kívántak tisztelegni a kettős évforduló előtt, amely minden modern elvárásnak megfelel. A korszak bemutatásán túl, melyet számos, szorosan a XVIII. kerülethez, Pestszentlőrinc-Pestszentimréhez köthető tárgyi és dokumentumanyaggal oldottak meg (1950-es évekbeli iskolai, úttörő-emlékek, zászlók, lakószoba-, illetve konyhaenteriőr, eredeti plakátok, kitüntetések, korabeli motorkerékpár); megemlékeztek az alapító Tomory Lajosról is - személyes tárgyai segítségével. Tomory az 1956-os kerületi események hű krónikása és fotósa volt, valamint 43