Magyar Múzeumok, 2007. 3. szám (Vol. 13.)

MŰHELY - Liska András: A dobozi Sámson vár

MŰHELY A dobozi Sámson vár Liska András A békés megyei Doboz nagyközségtől délke­letre, a Holt Körös egyik kanyarulatában lévő, Sámson vár néven ismert Árpád-kori földvár Paulovics András 1789-es térképén is szerepel, de csak Haan Lajos történész Békés megye tör­ténetét feldolgozó monográfiájának megjelené­se (1870) óta közismert. Az 1930-as években Doboz község orvosa, Godán Ferenc gyűjtötte az első leleteket a földvár területéről, aki írása­iban többször megemlékezett a Doboz környéki lelőhelyekről, így a Sámson várról is. Régészeti terepbejárást először Lükő Gábor, a gyulai mú­zeum egykori igazgatója végzett a lelőhelyen, akinek megfigyelései és térképvázlatai alapján a Fekete-Körös holtágának kanyarulatában el­helyezkedő sáncot 1950-ben régészetileg vé­detté nyilvánították. A Sámson vár nevének eredete bizonyta­lan. Az 1789-es térképi ábrázolást megelő­ző forrásokból nem ismert a Sámson vár el­nevezés. Haán Lajos említett munkájában a következőket írja a Sámson váráról: „sáncok nyomai látszanak rajta. Népmonda szerint ne­vét egy Sámson nevű rablóvezértől vette, ki cin­kosaival egy itteni földalatti üregben tanyázott. Lejáratul egy vastag csonka fának üres derekát használván.” Kovalovszki Júlia 1960-ban terepbejárást végzett, majd 1964-től szondázó ásatásokat kezdett a Sámson vár területén. Akkoriban vágták ki a sánc területét borító régi erdőt, és helyére fiatal fákat telepítettek. Kovalovsz­ki Júlia meghatározta a sánc kiterjedését, és két helyen átvágta a sáncot. A Sámson vár két részből áll: a belső vár egy kb. 80 x 100 m­­es kiterjedésű, lekerekített sarkú, háromszög alakú terület, amely a S­­olt- Körös egyik természetes kanyarulatának védett zu­gában helyezkedik el. A sánc formáját Kovalovsz­ki Júlia előbb kör alakúnak vélte, majd a felmérések után háromszög alakúnak határozta meg. A belső vár K-i részét az árvízvé­delmi munkák során egy szakaszon befoglalták a Körös gátjába. Akkoriban a sáncnak a felszínből kb. 1 m magasan kiemelkedő vonulata jól megfigyelhe­tő volt a frissen telepített fákkal borított területen. A külső vár sáncai a bel­ső vártól K-re találhatók, egy kb. 200 x 100- 200 m-es területen. Kovalovszki Júlia a má­sodik átvágásának területén egy kaputorony maradványait tárta fel, amely a döngölt föld­ből készült sáncon történő átjárást biztosítot­ta. A kaputoronynak csak egy kis része esett az átvágás területére, ezért a méreteit nem lehetett egyértelműen meghatározni. Megfi­gyelései szerint a torony padlószintjét átégett agyagrögök, hamu és patics borította. Az ása­­tó a földvárat a sáncba döngölt edénytöredé­kek alapján a X-XI. századra keltezte. A magyarországi földvárak kutatásának kezdetét a XVII—XVIII. századra, az első ka­tonai térképek készítésének idejére vezethet­jük vissza. Az első földvárásatások az 1870- es években folytak, ekkor ásták meg először például Szabolcs várát is. Az újabb kutatá­sokból világossá vált, hogy az általánosan használt „földvár” elnevezés téves. Nemcsak azért, mert valójában az Árpád-kori várak nem elsősorban földből, ha­nem sokkal inkább fából épültek, hanem azért is, mert építésük idején nem használták ezt a megnevezést. A várakat tekintet nélkül az épí­tőanyagokra a XI—XII. században a latin civi­­tas, a XIII. századtól pe­dig a castrum szó jelölte. Szórványosan előfordu­ló magyar nevükön pe­dig várnak említik őket. A „földvár” kifejezést, amint ezt egy XIV. szá­zad eleji adat is bizonyít­ja, csak a már elpusz­tult, használaton kívüli várakra alkalmazták. Ilyen értelemben tehát ma már valamennyi ispáni várunk csak „föld­vár”. Virágkorukban azonban igen jelentős, a korabeli haditechnikával bevehetetlen várak voltak. Korai várainkat nem faszerkezettel erősített földsáncokként, hanem megfordít­va, bizonyos szintig földdel föltöltött fa­várak­ként képzelhetjük el. E favárakat megmunkált és egymáshoz erősített kazettákból (rácsos vagy rekeszes gerendaszerkezetek) alakítot­ták ki, amelyeket földdel töltöttek fel. A sánc­cal ilyen módon körülvett, és védetté vált terü­leten, a vár belsejében különböző funkciójú és változatos kialakítású építmények helyezked­hettek el. A vár belső, védett oldalára történő bejutást a sánc vonalát megszakító kapu vagy kaputorony biztosította. A sánc külső oldalán másodlagos védműként általában sáncárok, vizesárok húzódott. Már az 1964-65-ös feltárások eredménye­ként kiderült, hogy a dobozi Sámson vár sán­cának szerkezete nem sorolható be az ismert X­ XI. századi földvárak közé. Az Alföldnek ezen a részén egyébként is ritkán előfordu­ló földvárak közül egy sem hasonlít a dobozi Sámson várhoz. Az Árpád-korban épült ispán­sági várak vagy mottó jellegű földvárak szer­kezetileg és építéstechnikailag is komoly el­térést mutatnak. A Dobozon részben feltárt kaputorony és sánc szerkezeti meghatározá­sának bizonytalansága is indokolta a kutatás folytatását. Doboz Nagyközség Önkormányzata turiszti­kai célú beruházás részeként a Sámson vár te­rületén kaputorony felépítését kezdeményez­te 2005-ben, ROP pályázati támogatással. A kaputorony terveinek régészeti előkészítését Béres Mária, a KÖH Szegedi Irodájának c. ve­zető főtanácsosa végezte, az 1964-65-ös fel­tárások eredményeit felhasználva, és az ásató Kovalovszki Júliával egyeztetve. A sánc terv- A sánc átvágása - The cutting through of the trench A földvár kaputornyának feltárt padlója The uncovered floor of the earthwork fortification 35

Next