Magyar Múzeumok, 2007. 3. szám (Vol. 13.)
MŰHELY - Liska András: A dobozi Sámson vár
MŰHELY A dobozi Sámson vár Liska András A békés megyei Doboz nagyközségtől délkeletre, a Holt Körös egyik kanyarulatában lévő, Sámson vár néven ismert Árpád-kori földvár Paulovics András 1789-es térképén is szerepel, de csak Haan Lajos történész Békés megye történetét feldolgozó monográfiájának megjelenése (1870) óta közismert. Az 1930-as években Doboz község orvosa, Godán Ferenc gyűjtötte az első leleteket a földvár területéről, aki írásaiban többször megemlékezett a Doboz környéki lelőhelyekről, így a Sámson várról is. Régészeti terepbejárást először Lükő Gábor, a gyulai múzeum egykori igazgatója végzett a lelőhelyen, akinek megfigyelései és térképvázlatai alapján a Fekete-Körös holtágának kanyarulatában elhelyezkedő sáncot 1950-ben régészetileg védetté nyilvánították. A Sámson vár nevének eredete bizonytalan. Az 1789-es térképi ábrázolást megelőző forrásokból nem ismert a Sámson vár elnevezés. Haán Lajos említett munkájában a következőket írja a Sámson váráról: „sáncok nyomai látszanak rajta. Népmonda szerint nevét egy Sámson nevű rablóvezértől vette, ki cinkosaival egy itteni földalatti üregben tanyázott. Lejáratul egy vastag csonka fának üres derekát használván.” Kovalovszki Júlia 1960-ban terepbejárást végzett, majd 1964-től szondázó ásatásokat kezdett a Sámson vár területén. Akkoriban vágták ki a sánc területét borító régi erdőt, és helyére fiatal fákat telepítettek. Kovalovszki Júlia meghatározta a sánc kiterjedését, és két helyen átvágta a sáncot. A Sámson vár két részből áll: a belső vár egy kb. 80 x 100 mes kiterjedésű, lekerekített sarkú, háromszög alakú terület, amely a Solt- Körös egyik természetes kanyarulatának védett zugában helyezkedik el. A sánc formáját Kovalovszki Júlia előbb kör alakúnak vélte, majd a felmérések után háromszög alakúnak határozta meg. A belső vár K-i részét az árvízvédelmi munkák során egy szakaszon befoglalták a Körös gátjába. Akkoriban a sáncnak a felszínből kb. 1 m magasan kiemelkedő vonulata jól megfigyelhető volt a frissen telepített fákkal borított területen. A külső vár sáncai a belső vártól K-re találhatók, egy kb. 200 x 100- 200 m-es területen. Kovalovszki Júlia a második átvágásának területén egy kaputorony maradványait tárta fel, amely a döngölt földből készült sáncon történő átjárást biztosította. A kaputoronynak csak egy kis része esett az átvágás területére, ezért a méreteit nem lehetett egyértelműen meghatározni. Megfigyelései szerint a torony padlószintjét átégett agyagrögök, hamu és patics borította. Az ásató a földvárat a sáncba döngölt edénytöredékek alapján a X-XI. századra keltezte. A magyarországi földvárak kutatásának kezdetét a XVII—XVIII. századra, az első katonai térképek készítésének idejére vezethetjük vissza. Az első földvárásatások az 1870- es években folytak, ekkor ásták meg először például Szabolcs várát is. Az újabb kutatásokból világossá vált, hogy az általánosan használt „földvár” elnevezés téves. Nemcsak azért, mert valójában az Árpád-kori várak nem elsősorban földből, hanem sokkal inkább fából épültek, hanem azért is, mert építésük idején nem használták ezt a megnevezést. A várakat tekintet nélkül az építőanyagokra a XI—XII. században a latin civitas, a XIII. századtól pedig a castrum szó jelölte. Szórványosan előforduló magyar nevükön pedig várnak említik őket. A „földvár” kifejezést, amint ezt egy XIV. század eleji adat is bizonyítja, csak a már elpusztult, használaton kívüli várakra alkalmazták. Ilyen értelemben tehát ma már valamennyi ispáni várunk csak „földvár”. Virágkorukban azonban igen jelentős, a korabeli haditechnikával bevehetetlen várak voltak. Korai várainkat nem faszerkezettel erősített földsáncokként, hanem megfordítva, bizonyos szintig földdel föltöltött favárakként képzelhetjük el. E favárakat megmunkált és egymáshoz erősített kazettákból (rácsos vagy rekeszes gerendaszerkezetek) alakították ki, amelyeket földdel töltöttek fel. A sánccal ilyen módon körülvett, és védetté vált területen, a vár belsejében különböző funkciójú és változatos kialakítású építmények helyezkedhettek el. A vár belső, védett oldalára történő bejutást a sánc vonalát megszakító kapu vagy kaputorony biztosította. A sánc külső oldalán másodlagos védműként általában sáncárok, vizesárok húzódott. Már az 1964-65-ös feltárások eredményeként kiderült, hogy a dobozi Sámson vár sáncának szerkezete nem sorolható be az ismert X XI. századi földvárak közé. Az Alföldnek ezen a részén egyébként is ritkán előforduló földvárak közül egy sem hasonlít a dobozi Sámson várhoz. Az Árpád-korban épült ispánsági várak vagy mottó jellegű földvárak szerkezetileg és építéstechnikailag is komoly eltérést mutatnak. A Dobozon részben feltárt kaputorony és sánc szerkezeti meghatározásának bizonytalansága is indokolta a kutatás folytatását. Doboz Nagyközség Önkormányzata turisztikai célú beruházás részeként a Sámson vár területén kaputorony felépítését kezdeményezte 2005-ben, ROP pályázati támogatással. A kaputorony terveinek régészeti előkészítését Béres Mária, a KÖH Szegedi Irodájának c. vezető főtanácsosa végezte, az 1964-65-ös feltárások eredményeit felhasználva, és az ásató Kovalovszki Júliával egyeztetve. A sánc terv- A sánc átvágása - The cutting through of the trench A földvár kaputornyának feltárt padlója The uncovered floor of the earthwork fortification 35