Molnár Imre (szerk.): A magyar muzsika könyve (Budapest, 1936)
ZENEI IPAR ÉS KERESKEDELEM - Kereszty István: Vidéki városaink zenei élete
1846-ban pedig megalapítja a Győri Férfidalegyletet, a Győri Ének- és Zeneegylet ősét, amely egylet azóta is mindmáig középpontja Győr zenei életének. Ez az egylet a ,40-es években sűrűn rendezett hangversenyekkel szolgálta a város zenei kultúrájának ügyét. Az 1848—49-iki események és azt követő abszolutizmus ideje azonban a meginduló fejlődést visszavetette. A Dalkör csak 1860-ban alakul meg újra és 1862-ben alakult, végleg át a ma is virágzó „Győri Ének- és Zeneegylet"-té, melynek első elnöke a litteratus orvos, dr. Kovács Pál lett, első karnagya pedig Bőhm Gusztáv, a Nemzeti Színház későbbi karmestere volt. Utóda, Gócs Ede 1864-ben Verdi „Ernani" c. operáját tanította be és adta elő nagy sikerrel. 1865-ben Richter János, aki ekkor a bécsi opera zenekarénak kürtöse volt, vendégszerepei az egyleti hangversenyen kürtszólóval és vezényli Mozart Jupiter-szimfóniáját és Auber Portici Némájának nyitányát. Gócs Ede után a karnagyi pálca Rotter József kezébe kerül, aki 1867-ben Flotow „Stradella" c. dalművét adatja elő. Átmeneti hanyatlás után 1872-ben újabb fellendülés következik, amelyben a budapesti Operaház későbbi nagyhírű énekesének, az ekkor még Győrött működött Ney Dávidnak is nagy szerepe volt. Rotter Józsefet a karnagyi tisztségben egymásután Haselbück Ede, Kerlinger Nándor, Staab Lénárd, Berecz Imre, Köppl Ferenc, Kontor Elek, dr. Vajda Emil, Franek Gábor, Kirchner Elek, Fodor Kálmán, dr. Kovács Pált pedig az elnöki székben Karvasy Kálmán, Nagy Endre, Stadler Károly, Zechmeister Károly, dr. Angyal Armand követték. E négy évtized alatt az egylet működése főleg a férfikar kultuszára szorítkozott, de e téren kiváló sikereket ért el és többízben nyert díjakat az országos és dunántúli dalosversenyeken. Az egylet újjászületése 1912-ben vette kezdetét, amikor annak élére mint elnök dr. felpéczi Petz Lajos került, aki páratlan energiával és szorgalommal szervezte meg a város zenei erőit, az egyletnek székházat szerzett és az 1847 óta működő egyleti zeneiskolát is szilárd alapokra fektette úgy, hogy az egyletnek 1926-ban fényes külsőségek között megtartott 80 éves jubileumán jogos önérzettel mutathatott rá az elért eredményekre. Azóta mindmáig egyre tart a győri zenei egylet fejlődése, amely az ország zenekultúrájának immár jelentős tényezője. Ez több szerencsés körülménynek is köszönhető, így elsősorban annak, hogy a Győri Ének- és Zeneegylet jubiláris évében Győrbe került dr. Boldis Dezső kir. tanfelügyelő, tanügyi tanácsos, Király-díjas országos karnagy, aki az egyletben hatalmas vegyeskart szervezett, amellyel úgy a magyar, mint az osztrák fővárosban is feltűnést keltett. Nagy zenei tudással, költői elmélyedéssel és páratlan energiával tanította be a legnehezebb egyházi és világi karműveket és tette valóságos zenei eseményekké az egylet hangversenyeit. A 80 éves zeneiskola élén pedig Hermann László igazgató, a neves hegedűművész és zeneszerző működik és lelkes tanári kara segítségével már sok kiváló növendéket juttatott a hazai zeneéletnek. Hermanné Szanyi Irma zongoraművésznővel és Helényi Gyula gordonkaművésszel megalkotta a rádió révén országosan ismert Győri Triót és kamarazeneestélyeivel nagyban hozzájárult a város zenekultúrájának elmélyítéséhez. Egyben az egyleti zenekarnak fáradhatatlan dirigense és az orkesztrális zene művelése terén is igen jelentős sikereket ért el. A Győri Ének és Zeneegyleten kívül jelentős tényezője a győri zenei életnek Halmos László, a székesegyház fiatal karnagya, aki Kodály Zoltán tehetséges tanítványakép rendkívül termékenyen műveli az egyházi zenét úgyis mint szerző és úgyis mint az általa szervezett Palestrina Kórus karnagya. Meg kell még emlékeznünk Fodor Kálmánról, az ág. ev. gyülekezet orgonaművészéről, aki korábban az Iparos Dalkör, most az evangélikus templomi kórus élén áll, újabban pedig az evangélikus elemi iskolában szervezett gyermekkarral aratott a város határain kívül is nagy sikereket. A város komoly zenei tényezői sorába tartozik még Irtzing Ferenc, az áll. tanítónőképző intézet zenetanára, a jeles orgonaművész és zeneszerző is. A város zenei életének fejlődését nagy mértékben hátráltatta megfelelő hangversenyterem hiánya. Ezen a város a kultúrház felépítésével segített, amelynek színháztermében 1935 őszén remélhetőleg magas nívójú hangversenyélet indult meg. Sajnos azonban erre az időre esik dr. Boldis Dezső távozása, akit hivatalos beosztása a fővárosba szólít. Remélhető azonban, hogy az a mag, melyet ő Győrött elvetett, nem hullt terméketlen talajra és a város zenei életének fejlődésében nem lesz visszaesés.