Magyar Nap, 1936. augusztus (1. évfolyam, 126-150. szám)

1936-08-01 / 126. szám

I. mm. ‘sí 10. szám. &s®nra^ag, ‘*93© aiigsasiísis 1. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. — Pozsonyi szerkesztőség: Köztársaság-tér 33- sz. tel 372­ — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Moravská Ostrava-Privoz. Dr. Benes­ucca 5-sz., tel. 972-10 és 972-11. — Előfizetési ára: egy hónapra 12 Kö.­­ (­Minden szám után 5 film portóval eg. V.t.) Főszerkesztő: Kálmán Miklós. Olasz repü­lőflotta a felkelők segítségére Több olasz gép zuhant le Franciamarokkóban Párizs, július 31. — A francia Marokkó­­övből érkező megbízható jelentések szerint Szardíniából több óriásrepülőgép ment Spa­nyolmarokkóba. A számos gépből álló légi­flotta viharba került s több gép Francia­marokkó fölött lezuhant, illetve francia terü­leten szükségleszállást hajtott végre. A fran­cia hatóságok a gépeket lefoglalták. Átvizs­gálva azokat kitűnt, hogy harci célokra — úgy csapatszállításokra, mint bombavetésre —­ fölöttébb alkalmas többmotoros gépekről van szó ,melyek mind gépfegyverekkel vol­tak fölszerelve. A hivatalos jelentés híre percek alatt elter­jedt a francia fővárosban s a lapok hasábos cikkekben számolnak be az olasz kormány beavatkozásának erről a kétségbevonhatatlan tanújeléről. Az olasz kormány persze semmit sem akar­­tudni a dologról s kijelentette, hogy „megin­dítja a vizsgálatot, de már előre is bejelenti, hogy magánjellegű vállalkozásról van szó.“ Mintha a fasiszta Olaszországban, ahol még a magánhasználatra szánt bicskák pengéjé­nek hosszúsága is maximálva van, magán­emberek birtokában gépfegyverek és repülő­gépek lennének! OLASZ REPÜLŐGÉPEK SZÁLLTAK LE A MULUJA FOLYÓ MELLETT IS Casablancából jelentik. A Muluja folyó tor­kolatánál a spanyol és francia marokkói ha­tár közelében szintén kényszerleszállást haj­tott végre egy olasz repülőgép, melyet öt olasz repülőtiszt vezetett. A repülőgépben három gépfegyver volt beépítve. A tisztek civilruhában voltak, s a gép száma át volt festve. További három repülőgép szállt le Udiában, Orán tartományban, melyek nem csak gépfegyvereket, hanem hatalmas bom­barakományt is szállítottak. Az elfogott pi­lóták vallomása szerint a repülőgépeket Franco tábornoknak küldte az olasz kor­mány. JUNKER REPÜLŐGÉP TETUÁNBAN Madridi jelentések szerint Tetuánban, spa­nyol Marokkóban Junker repülőgép szállt le. Egyelőre nem sikerült megállapítani, hogy a német repülőgép honban és mivégett jött spanyol Marokkóba. ELLENTÁMADÁSBAN A KORMÁNY­­CSAPATOK Madrid, júnus 31. — (Esti telefonjelentés.) A spanyol polgárháború egyes frontszaka­szairól érkező jelentések ma mindkét olda­lon elkeseredett küzdelmekről számolnak­ be. A kormánycsapatok több helyen ellentáma­dásba mentek át és sikerült a felkelőket visz­­szavetni. A felkelő seregek kétségbeesett erőfeszítéseket tesznek arra, hogy északról és délről nyomást gyakoroljanak a fővá­rosra. A francia határ közelében egy kisebb vá­rost, ahol a felkelők elsáncolták magukat, a kormány csapatai nehéz tüzérséggel lőnek. A francia határon szintén hallani az ágyú­­szót. Elkeseredett küzdelmek várhatók az Irun- San Sebastian közötti útvonalon is, melynek elfoglalására a felkelők 25.000 főnyi csapa­tot küldtek ki. Francia menekülők, akiket egy német teherhajó szállított Bayonneba arról számolnak be, hogy a felkelők a kezük közé eső munkáskatonák között hallatlan kegyet­lenséggel tömegkivégzéseket hajtanak végre. A francia népfront támogatást követel a spanyol kormány számára Párizs, július 31.­­ A parlament külpo­litikai bizottsága tegnap éjjel titkos ülést tartott, amelyen De­lbos külügyminiszter részletesen beszámolt mindazokról a bi­zonyítékokról, amelyek alapján nyilván­való, hogy Olaszország a spanyol felke­lőket erélyesen támogatja. Lehetséges, hogy Franciaország ez okból meg fogja vál­toztatni azt a határozatát, mellyel meg­tiltotta, hogy a madridi kormánynak fegyvert és lőszereket szállítsanak. Ez annál is valószínűbb, mert a nép­front erélyesen követeli a kormánytól, hogy segítse a spanyol kormányt a fa­siszta felkelők elleni küzdelemben. Sem­mi értelme, érvelnek, hogy Franciaország szigorúan semleges álláspontot foglaljon el ebben a számára éppen nem közömbös kérdésben, mikor más európai államok egyáltalán nem tanúsítanak ugyanolyan korrekt semlegességet, mint Franciaor­szág. Blum és Delbos ma este a parlament előtt nyilatkozni fognak ebben a kényes kérdésben. Nincs kizárva, hogy az olasz repülőgépek lezuhanása francia Marok­kóban a nemzetközi politikában súlyos komplikációkat fog létre­hozni- 40 nácivezért fogtak le Bécsben Tervszerűen készítették elő az olimpiai tüntetést a Ringen. Bécs, július 31. — A rendőrség széles­körű nyomozást indított a tegnap az olimpiai fáklyafutók érkezésének alkal­mával a Ringen és a Heldenplatzon ren­dezett h­orogkeresztes tüntetés ügyében. A mai na­p több mint negyven előkelő nációnál­ szocialista vezetőt tartóztattak le, kö­zöttük dr. Sehattentroh volt szövetségi tanácsost is. Egyelőre ugyan csak előzetes letartózta­tásról van szó, de a nyomok már­is arra mutatnak, hogy a Ringen rendezett tün­tetés nem felelőtlen elemek spontán csele­kedete volt, hanem az osztrák nemzeti szocialista üzérek tudtával és beleegyezé­sével történt. A csütörtök éjjel letartóz­tatott 155 személy között sok fiatalember van, továbbá egy városi hivatalnok, há­rom mérnök, három nő és több lány. A rendőrség letartóztatott 12 kommunistát is, akik a nácik tüntetésével szemben el­lentüntetést rendeztek és kommunista röpiratokat szórtak. Igen fontos bizonyíték arra nézve, hogy a tüntetést valóban tervszerűen készítet­ték elő, az a tény, hogy a dr. Schattenfroh lakásán megejtett házkutatás alkalmából valami 15.000 hamisított belépőjegyet találtak az olimpiai fáklyaünnepélyre. A letartóztatott nacionalistáknál is ilyen hamis belépőjegyeket találtak. Jellemző, egyébként, hogy az olimpiai ünnepen any­­nyi horogkeresztes volt jelen, hogy a Ha­zafias Front tagjai már nem kaptak he­lyet. Feleletül a nácik tüntetésére tegnap este a Hazafias Front nagy tüntető felvonu­lást rendezett a Burghofban, amelyre Bécs mind a 21 kerületéből felvonultatták formációikat. A Hazafias Front vezértit­kára Zarnatto ezredes éles szavakkal ítélte el a nácik ténykedését és kijelentette, hogy Ausztria felelős vezetői végezni fog­nak ezekkel a zavarcsináló elemekkel. A tüntetés közben heves zápor zúdult alá, mely az egybegyűlt tömeget oszlásra kény­szerí­tette. ANGOL KOMMUNISTÁK TÜNTETNEK A SPANYOL NÉPFRONT MELLETT London, július 31. — Tegnap éjjel mintegy 500 kommunista tüntetett a fasiszta barát „Daily Mail“ szerkesztősége előtt és küldött­séget menesztettek a lap vezetőihez, mely erélyes hangon követelte, hogy objektív han­gon számoljanak be a spanyol eseményekről és kellő tisztelettel írjanak a szabadságáért küzdő spanyol népről. Általában az angol lapok a spanyol kor­mány győzelmével számolnak, s annak a fé­lelmüknek adnak kifejezést, hogy ha mégis Franco tábornok maradna a győztes, úgy ab­ból súlyos nemzetközi bonyodalmak szár­maznának. Franco ugyanis nagy befolyást akar adni Marokkóban Olaszországnak és Németországnak, már­pedig tudvalevő, hogy a marokkói kérdés 1912-ben majdnem hábo­rúra vezetett Németország és Anglia között. Anglia semmiképen sem tűrné el, hogy spa­nyol Marokkóban, Gibraltárral szemben, akár az olaszok, akár a németek megvessék lábukat. KI KELL ÜRÍTENI POZSONYBAN A PADLÁSOKAT A pozsonyi városi tanács elhatározta, hogy ki kell üríteni a padlásokat, mert a légvédelmi szempontok ezt megkövetelik. A munkanélkülieket gondozó egyesület ebből az alkalomból a háztulajdonosokhoz fordul, hogy a padláson talált használható holmik egy részét engedjék át az egyesü­letnek. Az egyesület a Wowy majorban raktárt akar létesíteni, ahol a munkanél­külieknek ajándékozott dolgokat elraktá­roznák. Az egyesület a raktárt szintén adományozott építőanyagokból akarja fel­építeni. Hogy a munkanélkülieknek nagy örömük lesz-e abból a holmiból, ami a padlásokról lekerül, azt a városi tanács nem vizsgálta meg. ARA 50 FILLÉR (Minden szám után 5 fillér portóval együtt.) faultéiul és isk­eléink írta: Jlku Pál II. Múlt cikkünkben kimutattuk, hogy tanítóságunk miért tartja magát távol a kisebbség népi mun­kájától és célkitűzéseitől. Hibásnak kellett tar­tanunk ezt az elzárkózást, aminek oka vagy a tanítók társadalmi beállítottsága, vagy készület­­lensége, vagy a reakció erőfeszítése, vagy mind a három együtt véve. De ahogy sajnálnunk kell ezt, épp úgy örülünk annak, hogy a kisebbség népi erőinek felszabadulása, erjedése folyamatban van és a saját erejéből teszi meg azt a fejlődési utat, amire tanítóságunknak kellett volna elin­dítania és segítenie. De hát mit csinál tanítóságunk a szorosan vett iskolai munkáján kívül? Egészen jogos a kérdés: ha már tanítóságunk távol marad a népi erők művelésétől, mit tesz az iskolák és a saját érde­keiért? Van tanítói szervezetünk, az Általános Magyar Tanítói Egyesület, amely becsületbeli kötelessé­gévé teszi minden magyar tanítónak a belépést. Ez az egyesület felépítette Pozsonyban a Tanítók Háza internátust, van könyvesboltja, énekkara és most egy továbbképző kurzusa. Ez minden, amit tizennyolc évi munka eredményének mondhatunk. Távolról sem lehet azt mondani, hogy ezek az eredmények nélkülözhetetlenek. Egy egész sor sokkal fontosabb problémája van a kisebbségi iskolaügynek, amiket a tanítói egyesület a kö­zépút elvén haladva nem érint, bár szinte a lét­alapjában érinti a tanítóságot. Egyetlen egy tiltakozó szava nem volt az egye­sületnek a reakció túlkapásai ellen. Épp olyan szótlanul tűrte, mint a hivatalos iskolapolitika, hogy tagjait a klerikális reakció a legszélsősége­sebben kiszolgáltassa saját magának, de ugyan­akkor hangok hallatszottak az egyesületben a „kozmopolita“ szellem ellen és a progresszió el­len is gyakorta megtalálja a hangját. Mindez azt bizonyítja, hogy az egyesület csak a haladás el­len védekezik a hamis középút elvével, de ezt az elvet elejti a reakció ellen. De sokkal nagyobb mulasztások is vannak it­ten. Nincs egyetlen egy magyar tanfelügyelő sem és a nagyobb iskolák igazgatói is legtöbbnyire nem magyarok. És ami ezzel kapcsolatban a leg­érthetetlenebb a tanítói egyesület eddig nem csi­nált semmi határozott akciót, hogy ez a gyakor­lat megváltozzon. Pedig nem kell bizonyítani, hogy igazgatóknak és tanfelügyelőknek a ma­gyar tanítók között is épp olyan megfelelők van­nak, mint más nemzetiségű tanítók körében. De ennél a megállapításnál is sokkal súlyosabb az a közöny, amellyel a magyar iskolák kisebb­ségi sorsa iránt viselkedik az egyesület. Köztu­domású, hogy színmagyar falvakban más nem­zetiségű iskolák nyílnak meg, amikbe ígéretekkel és elég gyakran bizony más eszközökkel is tere­lik be a magyar gyermekeket. Az ilyen gyermek nem tanulja meg sem a nyelvet, de azokat az ismereteket sem sajátítja el, amikre feltétlenül szüksége van a mindennapi életért és a hol­napért vívott harcban. Nyolc év után, mint isko­lázott analfabéta kerül vissza a kisebbségbe, amelytől tulajdonképpen egy pillanatig sem sza­kadt el. Ennek a kérdésnek azonban nemcsak kultur­oldala van, hanem nagyon is kézzel fog­ható hátránya, új magyar tanerők elhelyezését teszi fölöslegessé. Érthetetlen, hogy a tanítói egyesület legalább ezen a ponton nem tartja fon­tosnak a beavatkozást, ha már a kérdés kultur­hátrányai iránt érzéketlen. Első­sorban a tanító­ság feladata lenne törvényre, kultur- és egzisz­tenciális okokra hivatkozva tiltakozni a magyar gyermekeknek más nemzetiségű iskolákba való terelése ellen, első­sorban az ő kötelességük lenne a kisebbség felvilágosítása. A helyzet azon­ban az, hogy a tanító a felvilágosító munkáért könnyen üldözést kap és nincs egyesület és szer­vezet, amely védelmébe venné. Beszéljünk a többi bajról? Beszéljünk arról, hogy az egyházi iskolákban a tanítók százon fe­lül tanítanak gyermekeket? Ezek a problémák egy helyen mind összefüggenek és a megoldás is csak egy pontból indulhat ki: küzdeni az isko­lák államosításáért, harcolni a reakció ellen. De ki harcoljon, ki küzdjön? A minden bán­tásnak kiszolgáltatott haladó tanító egyénileg vagy a megalkuvó, problémák elől kitérő tanítói egyesület? Így összevetve helyzetünket tanítóink és isko­láink frontján, bizony szomorú képet kapunk. Még szomorúbb az, hogy ezért a szomorú képért nagy részben tanítóink felelősek. Vannak mégis progresszív tanítóink, de ezeknek sorsa a haladás áldozatos sorsánál is áldozatosabb. Magyar ta­nítók gondoskodnak arról, hogy áldozatosabb legyen. Ugyanis mindig bizonyosabbá válik, hogy denunciálással, gerinctelenséggel sokkal köny­­nyebb előnyöket biztosítani, mint lelkiismeretes kitartó munkával. Az a zuhanó erkölcsiség, amely korunk képét olyan jellegzetessé tette.

Next