Magyar Nap, 1936. augusztus (1. évfolyam, 126-150. szám)
1936-08-01 / 126. szám
I. mm. ‘sí 10. szám. &s®nra^ag, ‘*93© aiigsasiísis 1. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. — Pozsonyi szerkesztőség: Köztársaság-tér 33- sz. tel 372 — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Moravská Ostrava-Privoz. Dr. Benesucca 5-sz., tel. 972-10 és 972-11. — Előfizetési ára: egy hónapra 12 Kö. (Minden szám után 5 film portóval eg. V.t.) Főszerkesztő: Kálmán Miklós. Olasz repülőflotta a felkelők segítségére Több olasz gép zuhant le Franciamarokkóban Párizs, július 31. — A francia Marokkóövből érkező megbízható jelentések szerint Szardíniából több óriásrepülőgép ment Spanyolmarokkóba. A számos gépből álló légiflotta viharba került s több gép Franciamarokkó fölött lezuhant, illetve francia területen szükségleszállást hajtott végre. A francia hatóságok a gépeket lefoglalták. Átvizsgálva azokat kitűnt, hogy harci célokra — úgy csapatszállításokra, mint bombavetésre — fölöttébb alkalmas többmotoros gépekről van szó ,melyek mind gépfegyverekkel voltak fölszerelve. A hivatalos jelentés híre percek alatt elterjedt a francia fővárosban s a lapok hasábos cikkekben számolnak be az olasz kormány beavatkozásának erről a kétségbevonhatatlan tanújeléről. Az olasz kormány persze semmit sem akartudni a dologról s kijelentette, hogy „megindítja a vizsgálatot, de már előre is bejelenti, hogy magánjellegű vállalkozásról van szó.“ Mintha a fasiszta Olaszországban, ahol még a magánhasználatra szánt bicskák pengéjének hosszúsága is maximálva van, magánemberek birtokában gépfegyverek és repülőgépek lennének! OLASZ REPÜLŐGÉPEK SZÁLLTAK LE A MULUJA FOLYÓ MELLETT IS Casablancából jelentik. A Muluja folyó torkolatánál a spanyol és francia marokkói határ közelében szintén kényszerleszállást hajtott végre egy olasz repülőgép, melyet öt olasz repülőtiszt vezetett. A repülőgépben három gépfegyver volt beépítve. A tisztek civilruhában voltak, s a gép száma át volt festve. További három repülőgép szállt le Udiában, Orán tartományban, melyek nem csak gépfegyvereket, hanem hatalmas bombarakományt is szállítottak. Az elfogott pilóták vallomása szerint a repülőgépeket Franco tábornoknak küldte az olasz kormány. JUNKER REPÜLŐGÉP TETUÁNBAN Madridi jelentések szerint Tetuánban, spanyol Marokkóban Junker repülőgép szállt le. Egyelőre nem sikerült megállapítani, hogy a német repülőgép honban és mivégett jött spanyol Marokkóba. ELLENTÁMADÁSBAN A KORMÁNYCSAPATOK Madrid, júnus 31. — (Esti telefonjelentés.) A spanyol polgárháború egyes frontszakaszairól érkező jelentések ma mindkét oldalon elkeseredett küzdelmekről számolnak be. A kormánycsapatok több helyen ellentámadásba mentek át és sikerült a felkelőket viszszavetni. A felkelő seregek kétségbeesett erőfeszítéseket tesznek arra, hogy északról és délről nyomást gyakoroljanak a fővárosra. A francia határ közelében egy kisebb várost, ahol a felkelők elsáncolták magukat, a kormány csapatai nehéz tüzérséggel lőnek. A francia határon szintén hallani az ágyúszót. Elkeseredett küzdelmek várhatók az Irun- San Sebastian közötti útvonalon is, melynek elfoglalására a felkelők 25.000 főnyi csapatot küldtek ki. Francia menekülők, akiket egy német teherhajó szállított Bayonneba arról számolnak be, hogy a felkelők a kezük közé eső munkáskatonák között hallatlan kegyetlenséggel tömegkivégzéseket hajtanak végre. A francia népfront támogatást követel a spanyol kormány számára Párizs, július 31. A parlament külpolitikai bizottsága tegnap éjjel titkos ülést tartott, amelyen Delbos külügyminiszter részletesen beszámolt mindazokról a bizonyítékokról, amelyek alapján nyilvánvaló, hogy Olaszország a spanyol felkelőket erélyesen támogatja. Lehetséges, hogy Franciaország ez okból meg fogja változtatni azt a határozatát, mellyel megtiltotta, hogy a madridi kormánynak fegyvert és lőszereket szállítsanak. Ez annál is valószínűbb, mert a népfront erélyesen követeli a kormánytól, hogy segítse a spanyol kormányt a fasiszta felkelők elleni küzdelemben. Semmi értelme, érvelnek, hogy Franciaország szigorúan semleges álláspontot foglaljon el ebben a számára éppen nem közömbös kérdésben, mikor más európai államok egyáltalán nem tanúsítanak ugyanolyan korrekt semlegességet, mint Franciaország. Blum és Delbos ma este a parlament előtt nyilatkozni fognak ebben a kényes kérdésben. Nincs kizárva, hogy az olasz repülőgépek lezuhanása francia Marokkóban a nemzetközi politikában súlyos komplikációkat fog létrehozni- 40 nácivezért fogtak le Bécsben Tervszerűen készítették elő az olimpiai tüntetést a Ringen. Bécs, július 31. — A rendőrség széleskörű nyomozást indított a tegnap az olimpiai fáklyafutók érkezésének alkalmával a Ringen és a Heldenplatzon rendezett horogkeresztes tüntetés ügyében. A mai nap több mint negyven előkelő nációnál szocialista vezetőt tartóztattak le, közöttük dr. Sehattentroh volt szövetségi tanácsost is. Egyelőre ugyan csak előzetes letartóztatásról van szó, de a nyomok máris arra mutatnak, hogy a Ringen rendezett tüntetés nem felelőtlen elemek spontán cselekedete volt, hanem az osztrák nemzeti szocialista üzérek tudtával és beleegyezésével történt. A csütörtök éjjel letartóztatott 155 személy között sok fiatalember van, továbbá egy városi hivatalnok, három mérnök, három nő és több lány. A rendőrség letartóztatott 12 kommunistát is, akik a nácik tüntetésével szemben ellentüntetést rendeztek és kommunista röpiratokat szórtak. Igen fontos bizonyíték arra nézve, hogy a tüntetést valóban tervszerűen készítették elő, az a tény, hogy a dr. Schattenfroh lakásán megejtett házkutatás alkalmából valami 15.000 hamisított belépőjegyet találtak az olimpiai fáklyaünnepélyre. A letartóztatott nacionalistáknál is ilyen hamis belépőjegyeket találtak. Jellemző, egyébként, hogy az olimpiai ünnepen anynyi horogkeresztes volt jelen, hogy a Hazafias Front tagjai már nem kaptak helyet. Feleletül a nácik tüntetésére tegnap este a Hazafias Front nagy tüntető felvonulást rendezett a Burghofban, amelyre Bécs mind a 21 kerületéből felvonultatták formációikat. A Hazafias Front vezértitkára Zarnatto ezredes éles szavakkal ítélte el a nácik ténykedését és kijelentette, hogy Ausztria felelős vezetői végezni fognak ezekkel a zavarcsináló elemekkel. A tüntetés közben heves zápor zúdult alá, mely az egybegyűlt tömeget oszlásra kényszerítette. ANGOL KOMMUNISTÁK TÜNTETNEK A SPANYOL NÉPFRONT MELLETT London, július 31. — Tegnap éjjel mintegy 500 kommunista tüntetett a fasiszta barát „Daily Mail“ szerkesztősége előtt és küldöttséget menesztettek a lap vezetőihez, mely erélyes hangon követelte, hogy objektív hangon számoljanak be a spanyol eseményekről és kellő tisztelettel írjanak a szabadságáért küzdő spanyol népről. Általában az angol lapok a spanyol kormány győzelmével számolnak, s annak a félelmüknek adnak kifejezést, hogy ha mégis Franco tábornok maradna a győztes, úgy abból súlyos nemzetközi bonyodalmak származnának. Franco ugyanis nagy befolyást akar adni Marokkóban Olaszországnak és Németországnak, márpedig tudvalevő, hogy a marokkói kérdés 1912-ben majdnem háborúra vezetett Németország és Anglia között. Anglia semmiképen sem tűrné el, hogy spanyol Marokkóban, Gibraltárral szemben, akár az olaszok, akár a németek megvessék lábukat. KI KELL ÜRÍTENI POZSONYBAN A PADLÁSOKAT A pozsonyi városi tanács elhatározta, hogy ki kell üríteni a padlásokat, mert a légvédelmi szempontok ezt megkövetelik. A munkanélkülieket gondozó egyesület ebből az alkalomból a háztulajdonosokhoz fordul, hogy a padláson talált használható holmik egy részét engedjék át az egyesületnek. Az egyesület a Wowy majorban raktárt akar létesíteni, ahol a munkanélkülieknek ajándékozott dolgokat elraktároznák. Az egyesület a raktárt szintén adományozott építőanyagokból akarja felépíteni. Hogy a munkanélkülieknek nagy örömük lesz-e abból a holmiból, ami a padlásokról lekerül, azt a városi tanács nem vizsgálta meg. ARA 50 FILLÉR (Minden szám után 5 fillér portóval együtt.) faultéiul és iskeléink írta: Jlku Pál II. Múlt cikkünkben kimutattuk, hogy tanítóságunk miért tartja magát távol a kisebbség népi munkájától és célkitűzéseitől. Hibásnak kellett tartanunk ezt az elzárkózást, aminek oka vagy a tanítók társadalmi beállítottsága, vagy készületlensége, vagy a reakció erőfeszítése, vagy mind a három együtt véve. De ahogy sajnálnunk kell ezt, épp úgy örülünk annak, hogy a kisebbség népi erőinek felszabadulása, erjedése folyamatban van és a saját erejéből teszi meg azt a fejlődési utat, amire tanítóságunknak kellett volna elindítania és segítenie. De hát mit csinál tanítóságunk a szorosan vett iskolai munkáján kívül? Egészen jogos a kérdés: ha már tanítóságunk távol marad a népi erők művelésétől, mit tesz az iskolák és a saját érdekeiért? Van tanítói szervezetünk, az Általános Magyar Tanítói Egyesület, amely becsületbeli kötelességévé teszi minden magyar tanítónak a belépést. Ez az egyesület felépítette Pozsonyban a Tanítók Háza internátust, van könyvesboltja, énekkara és most egy továbbképző kurzusa. Ez minden, amit tizennyolc évi munka eredményének mondhatunk. Távolról sem lehet azt mondani, hogy ezek az eredmények nélkülözhetetlenek. Egy egész sor sokkal fontosabb problémája van a kisebbségi iskolaügynek, amiket a tanítói egyesület a középút elvén haladva nem érint, bár szinte a létalapjában érinti a tanítóságot. Egyetlen egy tiltakozó szava nem volt az egyesületnek a reakció túlkapásai ellen. Épp olyan szótlanul tűrte, mint a hivatalos iskolapolitika, hogy tagjait a klerikális reakció a legszélsőségesebben kiszolgáltassa saját magának, de ugyanakkor hangok hallatszottak az egyesületben a „kozmopolita“ szellem ellen és a progresszió ellen is gyakorta megtalálja a hangját. Mindez azt bizonyítja, hogy az egyesület csak a haladás ellen védekezik a hamis középút elvével, de ezt az elvet elejti a reakció ellen. De sokkal nagyobb mulasztások is vannak itten. Nincs egyetlen egy magyar tanfelügyelő sem és a nagyobb iskolák igazgatói is legtöbbnyire nem magyarok. És ami ezzel kapcsolatban a legérthetetlenebb a tanítói egyesület eddig nem csinált semmi határozott akciót, hogy ez a gyakorlat megváltozzon. Pedig nem kell bizonyítani, hogy igazgatóknak és tanfelügyelőknek a magyar tanítók között is épp olyan megfelelők vannak, mint más nemzetiségű tanítók körében. De ennél a megállapításnál is sokkal súlyosabb az a közöny, amellyel a magyar iskolák kisebbségi sorsa iránt viselkedik az egyesület. Köztudomású, hogy színmagyar falvakban más nemzetiségű iskolák nyílnak meg, amikbe ígéretekkel és elég gyakran bizony más eszközökkel is terelik be a magyar gyermekeket. Az ilyen gyermek nem tanulja meg sem a nyelvet, de azokat az ismereteket sem sajátítja el, amikre feltétlenül szüksége van a mindennapi életért és a holnapért vívott harcban. Nyolc év után, mint iskolázott analfabéta kerül vissza a kisebbségbe, amelytől tulajdonképpen egy pillanatig sem szakadt el. Ennek a kérdésnek azonban nemcsak kulturoldala van, hanem nagyon is kézzel fogható hátránya, új magyar tanerők elhelyezését teszi fölöslegessé. Érthetetlen, hogy a tanítói egyesület legalább ezen a ponton nem tartja fontosnak a beavatkozást, ha már a kérdés kulturhátrányai iránt érzéketlen. Elsősorban a tanítóság feladata lenne törvényre, kultur- és egzisztenciális okokra hivatkozva tiltakozni a magyar gyermekeknek más nemzetiségű iskolákba való terelése ellen, elsősorban az ő kötelességük lenne a kisebbség felvilágosítása. A helyzet azonban az, hogy a tanító a felvilágosító munkáért könnyen üldözést kap és nincs egyesület és szervezet, amely védelmébe venné. Beszéljünk a többi bajról? Beszéljünk arról, hogy az egyházi iskolákban a tanítók százon felül tanítanak gyermekeket? Ezek a problémák egy helyen mind összefüggenek és a megoldás is csak egy pontból indulhat ki: küzdeni az iskolák államosításáért, harcolni a reakció ellen. De ki harcoljon, ki küzdjön? A minden bántásnak kiszolgáltatott haladó tanító egyénileg vagy a megalkuvó, problémák elől kitérő tanítói egyesület? Így összevetve helyzetünket tanítóink és iskoláink frontján, bizony szomorú képet kapunk. Még szomorúbb az, hogy ezért a szomorú képért nagy részben tanítóink felelősek. Vannak mégis progresszív tanítóink, de ezeknek sorsa a haladás áldozatos sorsánál is áldozatosabb. Magyar tanítók gondoskodnak arról, hogy áldozatosabb legyen. Ugyanis mindig bizonyosabbá válik, hogy denunciálással, gerinctelenséggel sokkal könynyebb előnyöket biztosítani, mint lelkiismeretes kitartó munkával. Az a zuhanó erkölcsiség, amely korunk képét olyan jellegzetessé tette.